Pihent (V)agy...

Manapság sok a feles agykapacitásom és erre nem régen jöttem rá. Történ ugyanis, hogy padlász mesteremmel elmentünk padlót rakni. Ebben idáig nincs semmi spoiler. Megérkeztünk a helyszínre, ahol egy hegyoldalban lévő régi és nagy ház hágott még magasabbra a hegy oldalánál. Régi azért érdekes, mert enged következtetni arra, hogy nincs benne lift, a nagy pedig azért, mert egyértelművé teszi, hogy van benne sok lépcső. Lépcsőt azért építenek, hogy bizonyos célokat elérjenek az emberek. Jelen esetben a 4-es lakást.

Tudni kell, hogy Ausztráliában úgy védekeznek a munkanélküliség ellen, hogy munkát adnak az embereknek. Jelen történet szempontjából ez pedig azért érdekes, mert padlász mesterem egy nagy padlász cégnek az alvállalkozója, de van egy külön brigád, aki házhoz hozza a padlót (valamilyen gépesített eszközzel) egy népesebb brigád a gépesített eszközről pedig a lerakás helyére cipeli a padlókat... A két csoportnak természetesen lehet közös metszete. Ezt követően én mint alvállalkozó egyszemélyes brigád, ezeket kibontom és adogatom a mesteremnek a kezébe aki különböző otthon már rég elavult technológiák segítségével egymás mellé helyezi, ezzel egységes, szerencsés esetben homogén felületet képezve a megrendelő ingatlanjában. Esetek felében ennyi a padlós karrierem, átlagosnál magasabb órabérért. Szóval a logisztika területén tevékenykedem Ausztráliában.

Visszakanyarodva, de még korántsem visszatérve a történethez, annyi történt hogy a középső láncszem nem lett megszervezve, ezért a padlók az utcán hevertek szép nagy kupacban. Egész pontosan a járdán. Ebben az országban ez már vérlázító, hogy a négy városrésszel odébb kutyát sétáltató eltartott szemét ez mennyire bántja és ha erre járna, akkor mennyire akadályozná személyes szabadságát, le kellene lépnie az útra, hogy kikerülje, ami meg balesetveszélyes, per, kártérítés, nyugodt élet - így tudnám az elkövetkezendő húsz évet felvázolni. 

Lassan tényleg visszatérve a történethez. Ezt fel kell hordani. Vajon kinek? Én is értetlenül néztem szét, de friss térdműtéten átesett mesteremen kívül senkit nem láttam magam körül. Szomorú sorsomba beletörődve megfogtam az egyiket a 97m2-re való kemény tölgyfa parkettából. Nehéz volt, a címke tanulsága szerint 15 kiló. Ez nem fog ki rajtam, kemény magyar gyerek vagyok, ingyenfitnessz, sőt fizetnek érte. Mesterem mondta, hogy én ezzel itt elleszek addig ő megy szervezni. Megvizsgáltam a szállítólevelet 1 kocka = 1m2 tehát 97m2 = 97 kocka szorozva 15 kilóval. Barátok közt is 1455kg. Magyarországon másfél tonna. Adópapíron 15 mázsa :-) A cél légvonalban 20 méter. Lépcsőfokban megszámlálhatatlan (de legalább 100 lépcső a ház bejárati ajtajáig és onnan még 2 emelet), de a megtett út kb 50m/kocka.  Ez pedig 4850 méter ami 5 kilométer. Vissza úton üresen jövök és hegyről lefelé. Szóval megvan minden, nagyságrendileg középértéken 3,4 km-re kell elvinnem 15 mázsa fát. Nem ezt terveztem mára. Időérzékem pár óra után elvesztettem, szóval átlagsebességet nem tudok most nektek számolni. Kb 4-7 percel az utolsó kocka után befutott főnököm és 4,5 guriga padló alá való valamivel, 45kg/gurira szóval + 200kg levezetés.

Valójában egy rövid kis bejegyzést szántam mára, ami úgy kezdődött volna, hogy "ma leizzadtam". Elnézést hogy nem sikerült leírnom valóban két szóban, de hát ez van és egyúttal utalnék a bejegyzés címére. A leizzadás azért fontos, mert ennek egyenes következménye a fürdés. Ma amolyan klasszikus kádban döglős hangulatom volt. Ilyenkor a romantikusabbak bevisznek egy gyertyát, emósabbak egy szikét a kád forró vízhez. Én a tablet-em mellett döntöttem. Próbáltam valamivel elütni az időt, de csak egy gondolat járt a fejemben: vajon mennyi lehet a testem térfogata? Ez annyira baszkurálta az agyam, hogy ki kellett derítenem. De hogyan? Ha testem tömegével (és nem a súlyával, mert emiatt már általános isiben és asszem sorozáson is konfliktusba keveredtem az aktuális funkcionárius kérdezőbiztossal, mivel a súlya? kérdést komolyan véve rávágtam hogy: ~700N) egyenértékű vizet veszek, akkor ahány kiló vagyok annyi liter (dm3) fér a bőrömbe. Ezt elvetettem mert csütörtök esti fürdőzéshez nem méltó pontosságú eredményt kapnék. Mint tudjuk a sűrűségünk nem egyenlő a víz sűrűségével, annak ellenére hogy testtömeg kb 70%-a víz. Nem nagyobb mert nem merülünk el benne. Nem is egyenlő mert nem lebegünk benne, szóval kutatásaim szerint kisebb, mert úszunk a vízen. De ez pedig félreérthetős és áltudományos megalapítás hiszen akkor aki megtanul úszni az megtanulja változtatni a teste sűrűségét? Szóval aki nem tud úszni az sűrűbb a víznél. Húha... És így sikerült bizonyítani hogy a föld banán alakú...

Szóval eszembe jutott Arisztotelész, majd mivel valami nem stimmelt rájöttem, hogy neki semmi köze a fürdéshez, szóval Archimedes lesz az én emberem. Ő ugyan a felhajtó erőre esküdött, de én azonnal megvilágosodtam, hogy tuti őt is a saját térfogata érdekelte annak idején, nem a korona aranytartalma... 

Fürdőkád. Belefekszem. Ez mondjuk már adott, tehát közelebb kerültem a megoldáshoz. Szinig vízzel. Kiszállok. Bennmaradó vizet lemérem, kád térfogat - bennmaradt víz térfogat = én testtérfogatom. Meseszép terv. Jobb dolgom nincs kivitelezzük. Kimásztam, de előtt hagytam hogy lecsorogjon minden csepp víz mezítelen testemről, a minél hitelesebb mérés, és egy kis erotikus felhang érdekében. Első rész megvan, most lemérjük a bennmaradó vizet. Na ez sokáig tartott, mert egy véletlenül sem erre a célra kifejlesztett merőedénnyel kellett átlapátolnom a mosógépbe (és azért nem a vécébe, mert közben azon ültem - nem ürítési hanem energiamegtakarítási célokból). Jó sok idő múlva meglett az első részeredmény. Mégpedig a megmaradt víz mennyisége. Ezt már csak kivon a teljes kád vízbefogadó kapacitásából és Heuréka. Kész volt az egyenlet. Csak egy nem vár fordulat miatt fulladt kudarcba a mai estém. Fingom sincs mennyi víz fér a kádba... szóval ahogyan a kétismeretlenessé vált egyenletem megoldása úgy a testem térfogata is egyenlőre rejtély marad... 

Bár ha a mérőedénnyel telemerném a csapból a kádat... Mindjárt jövök... :-)