IELTS - Done.

És akkor dobpergés, majd továbbolvasás:

Jól kivehető, hogy király vagyok. :-) Mondjuk elgondolkodtató... ez az eredmény két dolgot bizonyíthat:

1. Vagy én vagyok ennyire korlátolt és semmit sem fejlődtem az elmúlt 3 év alatt idegen nyelvterületen...

2. Vagy igazam lesz a tesztel kapcsolatban, hogy egy bizonyos (nem túl erős) nyelvtudás kell hozzá, és azon túl már a trükkök és csapdák felfedezése, kezelése-kivédése határozza meg a pontszámot...

De egy harmadik verzió szerint: ki nem sz@rja le ha 6 pont kell minimum mindenből a vízumomhoz...? :-)

Generations - Behind the scenes

Generations c. bejegyzésem komolysága ellenére is olvasott és értékelt... Nem tudom, mennyire van igény a komolyabb témákra, de ha van, akkor megpróbálok e téren is megfelelni. Ehhez viszont szükségem van segítségekre, mert picit úgy működik a dolog, mint Dr. House esetében, ellentétes dolgok táplálják az új gondolatok létrejöttét. Egészséges vita nélkül elunalmasodik a gondolatmenet, ha pedig nem mozgatja valami a fantáziám, akkor az nem igazán tud lekötni, szóval nem érdekel. A blog a kommentezési lehetőségek ellenére is a jellegéből adódóan viszonylag egyirányú történet, de ha valaki megtalálja a lehetőséget, akkor én aztán nyitott vagyok mindenre.

Legutóbbi bejegyzés megszületése is egyfajta speciális vitának, leginkább belső konfliktusnak volt köszönhető. Maga a téma már egy ideje érett bennem, csak nem éreztem úgy, hogy elég saját gyűjtésű adat áll a rendelkezésemre a publikálásához. Ez némileg megváltozott, mondhatni inkább megerősítést nyert. A történet pár hónappal korábbra kanyarodik vissza, amikor is felkérés érkezett egy otthoni forgatócsoporttól, hogy csatlakozzam hozzájuk idekint egy dokumentumfilm elkészítése erejéig. Konkrétan a magyarság, egészen pontosan a diaszpórában élők helyi vetületeinek feldolgozása volt a cél. A stáb tagjait jól ismertem már korábbról, a múltban a média frontvonalában együtt töltött idő és elfogyasztott alkohol mennyiség tükrében bátran nevezhetem őket barátaimnak. Nagyon szerettem volna részt venni ennek a filmnek az elkészülésében, hiszen jó csapattal szép helyeken érdekes embereket lett volna lehetőségem a témában meghallgatni, dokumentálni. Aggály annyiban merült fel a részemről, hogy az erre szánt időre otthoni napidíjat tudtak fizetni, ami itt nem sokat ér… Valahogy biztosítanom kellett a számláim fedezeteit, de szerencsére az új üzleti modellem később ezt a problémát megoldotta.

Lényeg a lényeg, sikerült velük körbejárnom a fél országot, tehát az egészet félkörbe. Az együtt töltött napok alatt kifejezetten jól éreztem magam, hiszen volt alkalmam hallani a régi kollégákról és a „valós” politikai életbe is bepillantást nyerhettem. Természetesen itt sem ment minden zökkenőmentesen, sikerült mindannyiunknak valamilyen szinten belesüllyedni magyar bulvármedia feneketlen bugyraiba. Szerencsére én név nélkül, mint „helyi vállalkozó” kerültem a szennylapok hasábjaira. J De legalább a 15 perc névtelen hírnév is megvolt. Természetesen, ami otthon megjelent egy elég erős, de kreatív torzítása volt a valóságnak. Ismét láthattam, hogy a média sötét oldala, hogyan csinál egy nem létező képzelt bolhából kézzelfogható büdös nagy elefántot.

De kanyarodjunk vissza a filmhez. Ami kissé félrecsúszott a forgatással kapcsolatban az két dolog: Az idő és az adatközlők. Irreálisan kevés időt szántak szerintem a dolgok elkészítésére, de feltételezem ennek a költségvetés is gátat szabott. Figyelembe véve az ország földrajzi adottságait ez később hatványozottan megerősítést nyert. Ettől egy picit talán komolyabb gondnak éreztem az interview alanyok kiválasztását. Ebben ott láttam a gondot, hogy otthonról lett a legnagyobb részük kiválasztva nem minden esetben az itt fellelhető legalkalmasabb személy segítségével. Ennek következményeképpen egy aránytalanul idős csapat fogja szerintem eltolni a filmet. Ha visszaemlékszünk egy kicsit az előző bejegyzésem kategóriáira, akkor bártan állíthatom, hogy az első kettőn kívül nem igazán szerepel más a filmben. A két utolsó, mely történetek szempontjából a mai nézőnek legérdekesebb lehet teljes egészében kimaradt. Sajnos az nem derült ki számomra egyértelműen, hogy a film valójában erre a két kategóriára pályázott-e, mert akkor viszont rendben van. Ettől függetlenül ismervén az alkotókat biztosan jó lesz és tanulságos, kíváncsian várom a végeredményt. Képileg páratlan és felülmúlhatatlan alkotásra számíthatunk, Norbi és Jómagam példa nélküli szakmai igényességről tettünk tanúbizonyságot a mostoha körülményekhez mérten. :-) Amikor pedig nem, az rendező utasításra történt… és talán ez volt az egyetlen dolog ami egy kis feszültséget okozott stábon belül….

Az én oldalamról viszont mind-mind megerősítést nyert az, amit az előző bejegyzésben leírtam. Az idősebb generációk már kiépítették a kis közösségeiket, de nincs utánpótlásuk. Nem hajlandóak belátni – és talán nem is kell nekik – hogy az ő álltaluk elfogadott és jónak vélt módszerekkel nem tudják az itteni fiatalságot bevonni. És hogy teljesen őszinte legyek megoldást sem tudok javasolni. Ez két külön világ ahol egyedül a nyelv közös. Mindkét oldal akarja, de sajátosságaiból fakadóan képtelen rá, zsákutca. Én a saját oldalam nem vagyok hivatott kritizálni (de majd úgy is fogom J), de amikor a másik oldal úgy akar vegyülni, hogy a fiataloknak istentiszteletet vagy misét, vagy bármi hasonlót szervez… beállítottságoktól függetlenül… gondoljuk ezt végig… komolyan… ahhh.

Másik dolog, amivel nem értek egyet, a meglévő magyar klubok földrajzi elhelyezkedése. Kb a világ vége után két utcával. Jó a kaja, kellemes az ingatlan, van ott minden, csak messze. 

Az utolsó 3 generáció tagjai dolgoznak. Sokat. Amikor végeznek a munkában lenne igény rá, hogy barátaikkal megigyanak valamit, ami nem feltétlen alkohol, vagy ital egyáltalán, csak beszélgessen egy kicsit valakivel. Nekem egy ilyen nap után vezetnem kell kb. 60km-t hogy odaérjek és még ennyit majd vissza a városban. Tömegközlekedés nincs, szilajabb italozás kizárva. Este 8-kor a tökömnek sincs kedve még egy ilyen túrába belevágni… De ha itt lenne a sarkon, vagy 10 perc busszal, esetleg két megálló vonattal… biztos vagyok benne, hogy ugrásszerű egységbe kovácsolódást generálna a helyi magyarságban. És az is kiderült a Melbourne-ben készített felvételek során, hogy ugyanez a gond ott is létezik…

Jó példa erre egy múltkorában a belvárosban meglátogatott kis német vendéglő. Tele volt németekkel és beszélgettek, ettek-ittak énekeltek. Állomás mellett, voltak sokan, gyerektől nyugdíjasig sokan… egyfajták egy helyen… Szerintem sokat segítene, bár nyilván ilyen ingatlan árak és bérleti díjak mellett ez már nem feltétlen megoldható.

Hozzászólásokban kérdeztétek nem-e akarom megfilmesíteni ezt a dolgot? A válasz de! Viszont ez nem egyszerű. Ebből nem egy blogvideot szeretnék, hanem egy komolyabb és majdan broadcast felhasználásra is alkalmas filmsorozatot. Ez mindenképpen csapatmunkát igényel, melyet helyi (szak)emberek segítségével tudok csak megoldani olyan minőségben, amilyenben én magam is elvárom magamtól. J Ez pedig egy saját farkába harapó kígyó, vagy bármilyen egyéb hüllő képét sejteti fel bennem, ha újra elolvasom a generációs bejegyzésem. Keresem őket folyamatosan, néha-néha fel-fel bukkannak, de a lelkesedésük mindig kioltja a tettük erejét. Technikai háttér már készen áll, leginkább egy szerkesztőre lenne szükségem, aki szakszerűen össze tudná kaparni egy filmbe (még inkább sorozatba) az én szétszórt gondolatimat. A dolog nonprofit, ami még több kihívást jelent a szelekció folyamatában. Sőt ehhez még hozzá kell vennem azt is, hogy jelenleg szerintem én vagyok az a magyar sydney-ben akinek a kapcsolati tőkéje messze elmarad a nagy átlagtól.

Pedig jó lenne egy kreatív csapatot összehozni, mert van itt mit feldolgozni… Én még az a fajta un ortodox médiamunkás vagyok aki fontosnak érzi új szemszögből közvetíteni a meglévő valóságot, és nem az új világ szabványai és igényei szerint új valóságot generálni… Ennek pár évvel ezelőttig gátat szabott a közvetítő csatornák központosítása és kontrollálása. Ma van nekünk internetünk, a szabad vélemény csatornája. Célom egy minden szempontból független kis hírcsatorna, mely nem hírgyártással, hanem hírközvetítéssel foglalkozik. Nem vesz el belőle vagy tesz hozzá, csak továbbítja azt ami van… kíváncsiságot elégít ki és nem perverziókat, új gondolatokat ébreszt és nem a meglévőket erősíti… Így lehet, hogy lehet segíteni és haladni előre.

Sikerült megint belecsapni a demagógiába, úgyhogy visszatérnék az alap problémához… Nem tudom kik honnan, hányan olvassák firkálmányim, de ha van némi „médiás” tapasztalatuk tudnak valamelyest azonosulni a fenti gondolatokkal és szeretnének a kis hobbimban csatlakozni akkor bátran jelentkezzenek, hátha közös nevezőre tudunk jutni és elkezdeni valamit…

(elnézést a képtelen bejegyzésért, de még nem kaptam meg a túra képeit... :-( )

IELTS - Round2

Amilyen ügyesen egyszerűen haladtak a cél felé a visa papírjaim olyan hirtelen omlott össze a rendszer. Ez szerintem leginkább az Ausztráliát karácsonykor átható magyar aggyal felfoghatatlan lustaság és a helyi politikai viszonyokat egyedien értelmező hivatalok és hivatalnokok számlájára írható. Az irány ugyan még jó de a lendület amivel sikerül a dolgot útjára indítani a dolgot, most egy bukdácsoló, dacharcos óvodás útjára emlékeztet a homokozótól a délutáni kényszerpihenő ágyáig... Ennek kiragadnám egy kis részletét, hátha szolgál némi tapasztalattal az elkövetkezendő generációnak... :-)

A visa igényléshez szükséges több tonnányi papírból pusztán pár grammot felemésztő nyelvvizsga jött elő ismét mint probléma... Tradicionális olvasóim már kb 3 (sőt a dokumentum jellegéből adódóan több mint 3) éve olvashattak egy erről szóló bejegyzést... Jelenleg pályázott visa feltétele a 6.0-ás IELTS nyelvizsga. De mivel ez ausztrália itt egy kicsit minden más, amolyan idegesítően más. A feltétel kimondja, hogy a négy modul egyenkénti pontszáma kell minimum 6.0-ás szintű legyen. Természetesen nekem az átlagom volt 6.0 és ha jól emlékszem a legrosszabb modul a reading lett 5.5 ami ugyebár pont nem jó... Másik visa esetében ezen előírt határ 5.0 ami már bőven megvan, de mivel ez ausztrália ez sem ér semmit, mivel 3 évnél nem régebbi kell hogy legyen... Mivel már egy ideje rezeg a léc, illetve a fent leírt klasszikus és már már misztikus f@szságok is fixe végigkíséri életem (ezeket neves egyszerűséggel a "reverse occam borotváj"-ként definiáltam magam számára) megpróbáltam bölcs lenni és megsaccolni mikor fog ez a bili megtelni és mikor fogja felrúgni valaki. Egyetlen és mostanában nem is túl felesleges szuper-erőm nem hagyott cserben amikor annak idején befoglaltam egy időpontot nyelvvizsgára a Macqurie Uni-n. Még akkor ki is fizettem, berendeltek ujjlenyomat vételre, miegymás... És ezután a munkám oly mértékben sűrűsödtek össze, hogy kb 3 nap múlva már eszembe sem volt a dolog... Picit talán szórakozottabb vagyok az átlagnál... Asszem a Melbourne-i reptéren szunyókáltam kellemesen amikor belém hasított a tudat.... Pici túlzással a reptérről ugrottam be számomra mai napig cukinak tartott "E=mc2" nevű épületbe az egyetemen. Pontosan így kell szerintem egy egyetemen elnevezni egy épületet... Gyors és unalmas regisztrációt elkövetvén a tájékoztatóban leírtaknak megfelelő felszereléssel érkeztem. Ceruza, radír, folyadék...

Kicsi barna bőrtónusú leány utamat állta, és közölte velem, hogy a folyadék nem megy be velem.

- Que? - vágtam rá egyből... Hát inkább itt hagyom a cerkát neked...

Folyadék gyanánt némi üzemanyagot vittem, 700ml-es Redbull formályéban... Kiscsaj bőszen magyarázta, hogy a folyadéknak átlátszó üvegben kell lennie... Pfff. És azt most honnan? 10 percem van... Elindultam automatát keresni... Meg is lett a szomszéd épületben, az egyetlenben ami hétvége lévén elérhető távolságban nyitva volt. A már fent említett reverse occam borotvájának köszönhetően természetesen out of order tábla lógott rajta... Mellette volt egy powergrade masina, meseszép áttecccő üvegben sárga (narancs ízű) illetve természetellenes kék (szilva ,esetleg darált törpike ízű) elektrolitokban gazdag szintetikus italok sorakoztak, százával...

Száguldok vissza, mint a kanizsai gyors... kicsaj megint utam állja... Kérdem, hogy mi van? Áttetsző... De a folyadék nem, volt a válasz... Elmész te a... próbáltam magamhoz mérten ingerülten felhívni a figyelmét, sem az üvegre sem pedig annak tartalmára vonatkozó előzetes információt nem közöltek... és hogy menjen és beszeljen valakivel.. Összeült konklávé és kb 5 perc után meghozták az ítéletet: ha leveszem a címkét róla (ami áttetsző) bemehet... Na akkor birkabunda... De én vagyok a hülye mert az otthoni nyírségi szilvapálinka a módosított kristályvizes palackban simán átcsúszott volna... És még a speaking test is felszabadultabban zajlott volna... Mindegy.  Forró és elismerő gratulációm küldtem az oktatási rendszernek amiben felnőttek és nyomás befelé... minden kanyarban fingerprint + passport ellenőrzés majd nagy nehezen bejutottam és kis rizsa után elkezdődött... 

Innentől kezdve oly annyira ugyanaz volt mint otthon, hogy még ugyanazt a feladatlapot is kaptam mint amit 3 évvel ezelőtt a világ másik felén. Sőt a tökéletesség jegyében ugyan úgy elb@sztam a reading tesztet ahogyan akkor és ott... 3 óra múlva már az esélytelenek nyugalmával indultam neki a speaking tesztnek... délben... Illetve majdnem délben mert 17 órára kaptam időpontot... Hát ekkor már annyira nem érdekelt az egész, hogy irány mozi, majd 17-re visszajövök... úgy is készülni kell rá, egyedül az Interstellar volt meg nekik, ami belefért az időbe az is kínai nyelven vagy felirattal már nem is érdekelt... Még a mozi sem akart összejönni... Vettem egy Peri-Peri csirkét, jókedvvel elfogyasztottam és telehassal mint micimackó leheveredtem az épület elé... Ismervén magam ébresztő beállít... fél öt magasságában megvilágosodtam, hogy kb 15 percre lakom... haza is mehettem volna... de végül is elszundiztam a gyepen... mint kiderült 400 vizsgázóból az "idegesebb" része csatlakozott hozzám...

Délután 5kor elbeszélgettem a nénivel, aki a vizsgáztatóm volt... a húzott téma egy vacsora a barátokkal... Próbáltam menteni, hogy enni sem szoktam és jelenleg vacsora kompatibilis barátaim sincsenek alkalmas közelségben... Mondta néni, hogy akkor impro... Ok. Nem akartam a saját kardomba dőlni... Take Away PizzaHut lett belőle egy képzelt üzleti megbeszélés Skypon... Remélem végén ők is olyan jól fognak szórakozni mint én...... :-)

10 nap múlva kiderül...

Generations

Mindenki kérdezgeti mostanában, hogy milyen a magyarság kint, milyen az összetartás, illetve mennyire segítik egymást honfitársaink. Mint már többször írtam a magyar speciális fajta, és mint speciális fajta, idegen környezetben speciálisan viselkedik. Egyénként felesleges jellemezni őket, mert mind nagyszerű a maga módján, de közösségbe verődve tudja igazán megmutatni minden negatív habitusát nemzetünknek. Szerény (személyes és szubjektív és egyéni és nem is tudom hogyan hangsúlyozzam ki jobban, hogy ez nem egy hivatalos tanulmány) tapasztalatom (és nem véleményem) szerint leginkább az ország amit elhagytak, az év melyben elhagyták, valamint az ország "ahová" megérkeztek határozza meg a magyarságot Ausztráliában. Ennek köszönhetően eléggé rétegelté vált a magyarság, mely maximum a szomszédos rétegekkel tud releváns kapcsolatot kiépíteni, 2 vagy több réteg átlépéshez már komoly külső körülményeknek kell egyidejűleg teljesülni. Beszélgetéseim és tapasztalataim alapján én magam 5 kategóriába sorolnám az itt élő magyarokat:

Első rétegben vannak az un. "56-osak". Ez a kezdetektől kb. 1965-ig érkezettek. Többnyire a világháború, kommunizmus és az adott korszakot meghatározó tettek és ideológiák elől menekültek ide, és bár ezt sosem mondják ki, de az az érzésem néha, hogy rajtuk kívül mindenki Államvédelmi Hatóság embere. Beszélgetéseink során egy képzeletbeli határt elérve zárkózottaká válnak, azt hiszik, hogy ők a haza mártírjai. Viszont jó és tanulságos velük beszélgetni, de sajnos koruknál fogva elfogyóban vannak. Nehéz a bizalmukba férkőzni, de akárhogy is nézzük ők a magyarság alapkövei ebben az országban. Sok érdekes személyiséget faragott a történelem belőlük, ha bekerülsz egy érdekes társaságot ismerhetsz meg. Mint az összes következő kategóriára, rájuk is jellemző, hogy a saját világukban élnek, Magyarország olyan ma is mint amikor elhagyták. Természetesen ez természetes.  

A következő a 2. generáció, akik ~65-95 között több hullámban érkeztek. Nagy különbség, hogy őket leginkább hozták, hogy feltöltsék a ritkán lakott kontinenst. Szakma szerint húzták őket össze az őshaza minden területéről, az újhaza minden területére, irányítottan. Ők azt hiszik menekültek, valójában inkább importáltak, akik talán a legjobbkor voltak a legjobb helyen, Ausztrália felvirágzásának idején ha jól pozicionálták magukat, (márpedig a többség elég okos volt) akkor most kellemes és normális nyugdíjas éveket tudhatnak magukénak... És ez egy sokkal aktívabb réteg. Negatívum, hogy egy picit elbízták magukat, mert azt hiszik 100%-ban maguknak köszönhetnek mindent és erre büszkék is, persze van hogy teljes joggal. Viszont nem megkerülhető a tény, hogy többségükben majdhogynem érkezésük pillanatában állampolgárságot, sok esetben lakást, nyelvtanfolyamot és munkát kaptak azonnal. (kiszámoltam mai árfolyamon minimum fél millió dollár előnnyel emigráltak mondjuk hozzám képest...) Közülük néhányan sok év után hazatértek picit nagyobb mellénnyel és otthon próbáltak nagy dolgokat (üzletet) csinálni. Az itteni mellény viszont otthon általában szűk, átlagosan 3-5 éven belül menekültek vissza, mert a nagy magyar valóság pillanatok alatt bedarálta őket. Politikai gyökerek miatt az 56-okkal eléldegélnek formálisan egymás mellet, de leginkább a saját rétegükben építenek barátságot, ott viszont nagyon jó közösségeket formálnak. A következő generációkkal viszont szerintem túlságosan semlegesek, valószínűleg azért, mert az ő letelepedésért folytatott küzdelmük gyökeresen eltér az elkövetkezőkétől...

Van egy generáció ami ~95-2010 között érkezett, ekkor volt itt olimpia, változások világszerte és még nagyobb változások Ausztráliában, stb... Itt már csak a rátermett gazdagodott meg, de ami továbbra is a legnagyobb dolog, hogy viszonylag hamar állampolgárokká tudtak válni. Állami támogatás már nem igazán volt jellemző, munkát vagy saját üzletet elindítani már nehezebb volt, sokkal kevesebb volt a segítség. Ők már nem politikai és még nem gazdasági menekültek voltak, elbeszéléseik alapján szerencsét próbáltak, leginkább kalandoztak... Ez a réteg a legkiszámíthatatlanabb, nagyon vegyes társaság. A technológia fejlődésnek köszönhetően Ausztrália minden értelemben közelebb került kis-hazánkhoz, a korábbi társadalmat szelektáló szűrő lyukai is érezhetően nagyobbak lettek ebben az időszakban. Ennek köszönhetően egy nagyon változatos csapat érkezett, ahol a született hülyéktől a legjobb fej emberekig mindenkit képviselteti magát. 

Másik furcsaság, hogy a társadalmi és a generációs ütköző szerepét is ennek a rétegnek kellett magára vállalnia, hiszen a törvények, regulák és az egész gazdasági környezet az ő korszakukban változott a legtöbbet. Az újabbakat nem érintette a régi, a régieket pedig már nem igazán befolyásolták az új ki-be vándorlási körülmények. Mivel nem tudják merre is húz a szívük ezért kicsit rejtélyesek számomra, illetve még bonyolultabbá teszi a dolgot, hogy ők kezdtek az előző két kategória képviselőinek leszármazottjaival vegyülni (értsd házasságra lépni). Ezekben a párosokban a génálomlány ugyan megegyezett de a szocializáció rögös útjai teljesen két különböző irányból torkollottak egymásba. Szerintem ebből még lesznek érdekes helyzetek... Viszont az 56-osok ráutaló magatartása után ebből rétegből kaptam a legtöbb a tanácsot, hogy kerüljem a magyarokat.

Negyedik generáció az enyém. 2010 környékéről számolom. Ausztráliát homlokon csókolta a globalizáció és letaglózta a vadkapitalizmus. Aki ide érkezett/érkezik alapjaiban másként kell hogy elkezdje az életét, mint azok akik ezt megelőzően próbálták meghódítani a világ ezen féltekét. Mindennél többet használt fogalom lett az "overseas student", rengeteg a limitáció és nagyon sok tőke és idő vándorolt ezen a fogalmon keresztül az ausztrál gazdaságba. Alapvető, hogy mindenki tanulóvízum valamely formájával érkezik az országba. Ez volt a gyors és a kezdőlépéseket tekintve olcsó megoldás. Kezdeti kidolgozatlanságát rengeteg kiskapu szegélyezte, melyen ki-be jártak a legjellemtelenebb nemzetek legjellemzőbb képviselői... Az egyre fokozódó kapitalista szellem itt is megszülte az otthon már lassan felnőttkorba lépő torz (pl. kényszervállalkozós-alvállalkozós) foglalkoztatási és bürokratikus rendszert, melyekkel a vízumtörvények nem tartják lépést. Egyre nehezebb főállást szerezni, ennek következményeként biztos és biztonságot teremtő permanens vízumot. Otthonról hozott dolgok/szakmák/pénz/kapcsolatok sokkal kevésbé dominálnak az állampolgárság felé vezető úton. A vízum ennek köszönhetően igazi szerencsejátékká változott, van akinek hónapok, van akinek évek kellenek a megszerzéshez.
Ebben a részben leginkább gazdasági menekültekről beszélhetünk, akik bízva magukban 25-40 éves korukban döntöttek úgy, hogy elegük van az otthoni gazdasági/politikai helyzetből, a reménytelen jövőképből. Nagyon nagy részük jól felépített vállalkozást, kemény munkával kiharcolt pozíciót hagyott maga mögött, hogy új lehetőségeket adjon családjának és szép jövőt utódainak. Ez egy nagyszerű minőségi szűrő, hiszen az elmúlt évben érkezettek talpraesett és sikeres emberek, és - mint az eddig felsorolt összes kategória szereplői  - rendkívül bátrak, hogy ennyi idősen családostul új életet mertek kezdeni a világ másik, fonák felén. Ez a réteg megtolhatná Ausztrália szekerét... Viszont a lehetőségen kívül nem igazan kapnak semmit az országtól. Igazán nem is kellene nekik semmi, csak stabilitás. Minden mást megoldanának maguktól, maguknak, de sajnos manapság ez vált a legnagyobb ellenségévé az új életnek és a szép lehetőségeknek. 

Természetesen a világ változik, szükség van erre is, itt is vannak hibák a rendszerben, mint ahogy eddig is voltak, ezután is lesznek. Ezt a réteget a sokat emlegetett vízum teszi változatossá, szerintem soha ennyien nem mentek haza akaratukon kívül mint ezen generáció tagjai közül. Ott van viszont a másik oldal is akik kitörtek a tanulóvízum korlátai közül és már-már sínen van az életük. Ismeretlen magyarok közti beszélgetés első három kérdés egyike: "Te is tanuló vízumon vagy?"
Hogy mi lesz a jövő...? Itt még bizonytalan. Ebben az esetben a gének adottak, aki jókor lépett le az otthoni szocializáció ösvényéről az pici szerencsével megtoldva itt valószínűleg megtalálja számításait. Fontos tény, hogy ez a generáció mutat érdeklődést leginkább a magyar egység iránt... Oka talán az lehet, hogy a mindent átjáró globalizáció segített levonni a tanulságot az elmúlt száz év zivataros történelméből, sikerült valamelyest levetkőzni azt a klasszikus pesszimista panaszkodást, mely minden magyar alapvető tulajdonsága (igen, az enyém is).

Az 5. generáció inkább egy inter-generáció, vagy azok akik nem férnek bele a fenti kategóriákba. Egyszerűség kedvéért használjuk a klasszikus "egyéb" kategóriát. Mivel kivétel mindig erősíti a szabályt, ezért paradox módon az összes kivételt beleteszem ebbe a jól kitalált örök kategóriába. :-)

De hogy érthetőbb legyen, ilyenek például a kortalan ok nélkül örökké üldözött zsidóság, ezért ők jönnek folyamatosan. A kialakult (jobban belegondolva pozitív) sztereotípiák elfogadásának köszönhetően ők többnyire itt otthonra lelnek. Tökéletesen együtt lehet velük élni, ha hagyják őket élni... 

Másik ilyen része ennek a kategóriának a vegyes házasságok, és az itteni leszármazottak jeles képviselői, akik neveltetésből, vagy az idegen kultúra behatásának következménye képen elvesztették a magyar jellegzetességeiket legyen az pozitív vagy negatív előjelű...

Vannak a szerencsés életművészek, akik otthon is semmirekellők voltak, és itt is azok, de olyan nagyszerűen gázolnak végig az élet akadálypályáján, hogy simán túlélnek mindent és mindenkit. Ezen szuper képességük interkontinentális, korokon átívelő, önző énem szerint irigylésre méltó. Mivel az általam és átlagosan képviselt erkölcsi normákkal koránt sem összeegyeztethető az életvitelük,  ezért szerény véleményem szerint a magyarokról kialakult negatív képnek ők legfőbb felelősei. Magyar populációhoz mérten számuk elenyésző, viszont a jellegükből adódóan a leghangosabbak, ezért hangjuk meghatározó a külső szemlélő számára...

Valamint a "szabályerősítő kivételek" és mindenki akit kifelejtettem :-)

Ezen a réteg tagjai már valamely meglévő és jól működő vallási, politikai vagy etnikai közösség tagjai, igaz a magyar közösség iránt mutatnak emocionális vagy gazdasági érdeklődést, de tapasztalatim szerint inkább csak nem zárkóznak el előle...

Szerencsémre volt alkalmam bepillantani minden réteg életébe, munkájába, hétköznapjaiba, családjával beszélgetni. Ugyan itt felvetődik a csirke tojás probléma, hiszen ekkor még nem voltak igazán definiált rétegek.. :-) Ismételten szeretném leszögezni, hogy nem vagyok szakavatott mestere a demográfiának és a statisztikai hivatal adait sem kutattam naphosszat, pusztán személyes tapasztalatok, személyes beszámolók, beszélgetések alapján alakult ki ez a kép. Bennem, mert nyilván egy másik rétegből és annak értékrendszeréből figyelve egy merőben más kép születhet. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, megtaláltam minden általam definiált réteg szépségét és individuumait, valójában ezek vannak többségben a negatívumokkal szemben...

A legnagyobb közös és egyben furcsaság is, hogy minden egyes csoport szerint őnekik volt a legnehezebb új életet kezdeni, legalábbis ez jött le a véget nem érő történetek összességéből. Egy pillanatra sem időznek el a gondolattal, hogy elképzeljék egy másik kor gyermeke mivel kell, hogy megküzdjön ugyanazon, majdan remélhetőleg közös cél elérése érdekében. Nem mérlegelik, hogy van kinek eljönni volt nehezebb és van akinek megérkezni. 

Továbbra is hiszem, hogy magyar magyarnak nem ellensége és hamarosan példaértékű összetartásról fogunk tanúbizonyságot tenni ebben a csodálatos lehetőségekkel teli országban. Nagyszerű ember a magyar, de ugyanakkor biztos, hogy változnia kell. Sajnos történelmünk során számtalanszor kellett alkalmazkodnunk rossz dolgokhoz, talán ezért vannak rossz szokásaink, melyeket a túlélésért folytatott küzdelem során fejlesztettünk ki. Szükségből. Szerintem lassan már túléltünk, ideje ismét alkalmazkodni... Ezúttal egymáshoz.

ANMM - ONSLOW

Igen, a cím már egyértelművé tette, hogy van még egy videó. Ígérem ez az utolsó. Ebben a témakörben :-). 

És akkor amivel adós vagyok: a magyar szupersztárok. Legyen itt mindjárt Balázs Fecó, akit én - mint a klasszikus keletnémet techno muzsika legnagyobb rajongója - nem igazán ismerek... Ennek az eltérő zenei ízlésemnek köszönthetően birka módjára csodálkoztam rá a Délvidéki Magyar Szövetség klubházában a "SZUPERSZTÁR" magyarországról feliratú plakátra, de továbbálltam... MErt akkor még nem tudtam...

De kezdjük az elején. Történt, hogy sokat emlegettet Marci kolléga elhagyta az útlevelét és mivel a mobil magyar nagykövetség a DMSZ clubban ülésezik kéthetente ezért meginvitált, hogy hirtelen szabaddá lett napomon kísérjem el... És mivel jelenlegi új életemhez való hozzáállásom miatt nem szedem a leszarom tablettát mert csak felidegesítene úgy döntöttem megnézem mi is van egy magyar klubban. Egy dolgot szögezzünk le: kurv@ messze van...

Elindultunk, jó sokára megérkeztünk és hogy mi volt ott? Rántott hús. Jóféle. Meg is rendeltük, és míg útitársam papírmunkát intézett én egy kellemes beszélgetésbe keveredtem a konzulátus titkárával, majd dolguk végeztével csatlakoztak hozzánk a többiek is egy ebéd erejéig...  Még egy nap eltelt...

Pár hét múlva megérkezett a Mester. Ezt én csak onnan tudom, hogy Marci zsíros megbízást kapott az anyaországból hogy minden lépését meg kell örökíteni a vendégnek. Indokolatlanul magas létszámú stáb követte, és Marci barátom kocsija egy hideg éjszaka nem messze tőlem lerobbant. Pénteken, ami ebben az országban ez azt jelenti, hogy a remény csillagának első fénysugarai hétfőig máshol ragyognak. Pénteken kisegítettem őket. Mivel szombaton sem sikerült megoldást találni, a nagykoncertre ismét sofőr státuszba léptem. Megebédeltünk egy kedves idős házaspárnál (volt sárgaleves) és mivel a magyar klubba mentünk tudtam, hogy kis eltolással laposhús is lesz... :-)
Sok furcsa ember volt ott, igazán csak a marcit ismertem. Megjelent a mester is (tényleg nem ismerem, de az indokoltnál szerintem nagyobb arccal) én még sosem láttam, de a sok új arc közöl nem tudtam volna kiválasztani melyik is tartozik hozzá. Sokkal jobban vártam a rántothúst, jobban is bolygatta a fantáziám... Így utólag visszagondolva a Balázsfecó láz engem egyáltalán nem érintett meg. Biztos vagyok benne, mert ha valaki érdekel akkor megguglizom, vagy wikizem, hogy azért képbe legyek... De ez... annyira nem.. Módszeresen két napig hívtam NagyFecónak, Balázsferónak, és nem egyszer összejött a Nagyferó is. Szerencsére Marci minden esetben mentette a helyzetet.
A legújabb szupersztár e hétvégére várható. Nem más mint hazánk nagyja Kövér László. El sem tudom mondani ez mennyire fontos az itteni magyarságnak... Amikor említettem az itt élő magyaroknak, csak az volt képben kilétével, aki a narancs királyság fennállása óta/alatt érkezett. A korábbiak 80% százalékának az volt a kérdése, hogy ő valami nagyon dagadt politikus akinek ez a gúnyneve?

De amiért a bejegyzés született. Múzeumtúra utolsó felvonása egy dízel elektromos tengeralattjáró, Mely skóciában épült 1967-ben. 69-ben állt szolgálatba, majd 30 év után a múzeumban kötött ki. Hossza 30 méter, teljes legénysége 68 fő. Itt azért el kell mondanom, hogy az ágyak méretét figyelembe véve ez a 68 ember kb 20 normál embernek felelne meg. Két dízel és két elektromos motor hajtotta, hivatalosan is több mint 190 méterre tudod merülni. Személyes tapasztalatom alapján azt kell mondanom amit ilyenkor szoktam... Létezik az az összeg amiért dolgoznék egy ilyenen, de nem hiszen, hogy bárhol is rendelkezésre áll...

Mivel alkotói válságban szenvedek ezért csodát ne várjatok a videotól, remélem azért sikerül visszaadnia azt hogy mennyire nincs hely egy ilyen bárkában...

ANMM - HMAS VAMPIRE***

Bejegyezni kell. Ezért újra itt vagyok. Túl sok érdekes nem történt, pláne olyan melynek Ausztrál vonatkozásai is lennének. A múltkori meleghullám most tec hullámmá alakult aminek őszintén örülök. Rengeteg technológia konferenciát jártam be, és tényleg élveztem. Ez nagyon bejön nekem, köze áll a szívemhez... Az egyik legérdekesebb egy amolyan feltaláló konferencia volt, ahol a jó ötletekhez kerestek szponzort és a szakma nagyjai értékelték az ötleteket... Volt ott a PayPal, citrix, amazon, google, ms, stb. Volt egy két érdekes sőt kimondottan jó ötlet. Többnyire mobil alkalmazások voltak terítéken, de robotok és egyéb kézzelfogható alkotások is fellelhetőek voltak. Mobilalkalmazások terén a multiplatformra fejlesztés volt a főbb probléma.  Ezzel kapcsolatban érdekes volt, amikor valami nagykutya elmagyarázta a zsűrinek, miért fejlesztenek mindent először Iphone-ra ... 2 oka van: Első a gazdasági, ott van a fizető képes kereslet nagy része, míg a második a technológiai: ha a legerősebb platformra fejlesztenek akkor a leggyengébbeken gondok lesznek. Mivel az android és Windows sokkal bátrabb az új technológiákkal és ezért néha évekkel megelőzi a Iphonet, ami miatt nem lehet rájuk fejleszteni, mert akkor a fizetőképes keresletet kizárnák a piacról... Ezzel megkapta az apple a kegyelemdöfést és az én alma gyűlölő szívem is finom táplálékhoz jutott...

Másik érdekes konferencia az ausztrál internethez kapcsolódik. Egészen pontosan a NBN ami a National Broadband Network lenne itt. Ez a kormány nagy programja. Ezen a rendezvényen is be kellett szerelnem már sokkal korábban mint az indokolt lenne, végignéztem az előadások főpróbáját, eléggé unatkoztam és kezdett felmenni bennem a pumpa... Agyon dicsérték ezt a netet... alaptalanul... Paul és  jómagam csak ültünk az első sorban és hallgattunk annak ellenére, hogy kedvünk lett volna kifütyülni mindet. A második vagy harmadik előadásnál vettem észre, hogy egy öltönyös faszi ül melletünk ragyogó tekintettel, büszkén hallgatja a csodát amit itt 20/1 mbit-nek hívnak. A blokk végén beszélgetni akart velünk. Kezembe nyomott egy papírt, és kérdezte hogy: "Gondoltam-e volna 5 éve hogy ilyen internetkapcsolat lesz?" Átfutottam a szóróanyagot, majd a létező legalázatosabb angoltudásommal közöltem vele, hogy én Magyarországról jövök és öt éve mi ezekre a paraméterekre már visszaemlékeztünk.... Kiderült nem sajtós, hanem valamilyen nagy manager... hmmm így jártam...

A Linkedin konferencián a kaját emelném ki, míg a PwC nagygyűlésen a jó hangulatot, ott már szinte mindenki ismerősként állt fel a színpadra, miután egy hetet együtt töltöttünk a Goald Coast-on... (de ez egy önálló bejegyzés lesz, mert ott sok élményem volt...)

Érdekesség ként megemlíteném, hogy ettem egy húslevest Balázs Fecóval, ami csak részben igaz de ez is következő bejegyzés tárgya lesz... :-)

Idő hiányában mára ennyi, de van még hajós videó. Nem igazán sikerült jól, de a zene nekem nagyon bejön... :-) Akit érdekelnek a részletek: Vampire

***Ez a bejegyzés adómentes internet kapcsolat segítségével jött létre...

ANMM - HMB Endeavour

Vasárnap reggel arra ébredtem, hogy unatkozom. Feltárcsáztam nagy ijedtségemben néhány ismerősöm, hogy én megyek az ANMM-be (teljes nevén Australian National Maritime Museum), volna esetleg kedvük velem tartani? Másfél jelentkező akadt horogra, melyek közül az egészet Martin operatőr kollégám képviselte (ő az aki többször feltűnik a videó elején), a felet pedig Péter és kedvese. Ők azért lettek fél, mert mondták hogy szívesen, de csak a belvárosig jutottak, Péter ott úgy döntött, hogy őt nem érdeklik a hajók inkább October Festet tart a belvárosban és ha végeztünk a kultur programmal csatlakozzunk hozzájuk. Ez meg is történt, volt sárgaleves mentes laposhús, és a rögtönzött fesztiválhangulatnak tisztelegve elfogyasztottam egy sört is (aki nem ismer annak egy kis kulisszatitok: rühellem a sört, de mivel lehetett édeset is kérni megcselekedtem, amit megkövetel a haza). Viszont - mivel már régen volt - készült videó is, elsőként nézzétek meg Cook kapitány hajóját, mellyel "felfedezte" kenguruk földjét. Íme:

Homokvihar

Tudom,  hogy régen jelentkezem de most itt vagyok.  Ki kellett hagynom egy kis időt de meg próbálok újra jelentkezni friss tartalmakkal egyre mókásabb életemmel kapcsolatban.  Elég sok minden történt életem minden frontján de ezt egy blogbejegyzésben nem nagyon tudom összefoglalni ezert eseményekre bontanám. Mindezt nem föltétlenül kronológiai sorrendben.  Mivel elég vicces de magyar szemmel inkább furcsa hetem volt ezert warm up bejegyzésnek gyorsan végig futnék az elmúlt hét eseményein. 

Pici információ morzsát hadd szórjak előre,  hogy kerek legyen a történet...  Elkezdtem a saját kis vállalkozásom fejleszteni ami jelenleg erősen a befektetési fázisban  van és ugyan meg önállóan nem tud működni, de nagyszerű partnerkapcsolatokat sikerült összehozni, mely mindenféleképpen gyümölcsöző kell hogy legyen a közeljövőben. Ennek egyik példája a TMTC,  melynek majd egy külön blogbejegyzést szentelnek a későbbiekben.  Most legyen annyi elég, hogy kis és középvállalkozásoknak gyártok, illetve gyártunk videókat legfőképpen weboldalakra. A profil egyszerűen a következő a szakember (én)  házához megy, rögzít majd vág es pár óra mulva átadja a féltöltésre kész, vágott videót a kliensnek.  Mindezt a budget kategóriában. Árához képest nagyszerű minőségben.  Elektronikus foglalási és számlázási rendszer is tartozik hozzá, stb.  A történet, mely inkább tragikomédia, ott kezdődik,  hogy a dolog meglepően sikeresnek bizonyult és szükség volt még egy marketinges szakember alkalmazásara. Ehhez nem sok közöm, jelenleg én a technikai végrehajtó egység feje vagyok és valójában nem is érdekel... 

Szóval egyszer csak megérkezett a csapatba Dzsasztin. Jópofa vicces fickó,  aki hozta is az ügyfélkorét. És itt kezdődik az én eheti kálváriám...  Hogyan is fogalmazzak szépen...  Ő nem úgy kolbászimádó mint én... :-) 

Első közös forgatásunk a Daywash nevű rendezvény a Chinese Laundry nevű helyszínen... Délután 2-kor érkeztem a helyszínre, teljes menetfelszerelésben, vasárnap. Tükör fordítást alkalmazva a megadott címen egy kínaiak által üzemeltetett mosodát kerestem, de nem találtam semmit csak egy kis üres kocsmát.  Pizzafutar múltamnak köszönhetően tudtam,  hogy ebben az országban nem adjuk fel ha egy címet nem találunk a megadott címen. Körbe jártam és találtam egy kínai feliratos ajtót melyen kizárásos alapon be is kopogtam.  Kijött MingLee es kérdezte hogy: mivan. Mondtam, én vagyok az embere aki filmezni fogja a mosodáját.  Elképzelése sem volt ki vagyok és miért akarom filmezni ő és családja szennyesét... Már majdnem meg is egyeztünk, de kezdett gyanús lenni. Telefonos segítség után dzsásztin közölte velem, hogy jó helyen vagyok csak várjak mindjárt odaér. Várakozás közben feltűnt, hogy félcsupasz férfiak nagyszámban közelednek flitteres forrónadrágban. Eleinte nyugodt voltam, majd amikor már a létszám elérte a több százas nagyságrendet fele-fele arányban keveredtek birkózó mezben és a már említett rövidnadrágban. Elméletem biztosnak tűnt, ők a másik oldalon én ezen az oldalon... nagy gond nem lehet. Majd összeállt a kép... Dzsásztin, meleg fiúk, kínai szennyes... Stílusosan: csőbe húztak... És amikor konkrétan az én kiabálta a nevem valaki a másik oldalról... egy picit megijedtem. Kiderült, hogy Dzsásztin csak a felismerhetetlenségig... más volt... Fel is csörögtem tanult kollégámat, aki röhögőgörcse közepette gyors és mindenre kiterjedő jó tanáccsal látott el : ezen a forgatáson ami leesik az ottmarad. 

Ezzel a bölcsességgel a tarsolyomban leforgattam az anyagot, volt ott minden... minden, amit el sem tudok képzelni. Az anyag még nem készült el, de akinek szüksége van vizuális ingerre a régebbieket youtube-on fellelheti a már fentebb leírt kulcsszavak segítségével...

Rá két napra egy kicsit elcsúsztunk mindannyian a munkával és éjfél körül kaptam meg a következő napi forgatási tervet, félálomban csekkoltam a címet és a kezdési dátumot, ébresztő állítás, alvás. Reggeli állapotomra jellemző, hogy 11-12 körül térek magamhoz és onnan vannak emlékeim, annak ellenére, hogy munkám nagyszerűen el tudom végezni öntudatlan állapotomban :-)

Ismét corporate video, be is estem a boltba és egy kicsit hamarabb ébredtem... Először azt hittem, hogy bőr díszmű, pár lépéssel beljebb lószerszámok, majd ló-szerszámok legalábbis a méretüket alapul véve... Befutott Dzsásztin is és kicsit későn de összeállt a kép, Dzsásztin, oxford street...

A cél a weboldalra az új termékek bemutató videója. Első termékcsalád a "cock 'n' ball toys" szerintem ez már mindent elmond, többet is mint ami szükséges. (erről van végeredmény, erősebb idegzetűek megtekinthetik:  LINK megjegyzem nem vizuális inger, angol tudás hiányában nem korhatáros. )

Végül is elkészültem a saját feladatommal csak a vártam a tulaj/főszereplőre. Ez idő alatt körbenéztem a boltban, elvégre még nem jártam ilyen helyen, jövőben nem is tervezem. Szemérmes fiúcska lévén most igazoltan kutathatok ezen a számomra kiaknázatlan területen... Hát sok érdekes és ismeretlen dolgot találtam, volt köztük egy két a maga területén elég kreatív és egy két meghökkentő. Némelyik esetében már csak méretéből adódóan megkérdőjeleződött bennem az hogy emberi felhasználásra alkalmas-e... 

Kicsit elkavarodtam a sok termék között és egy sokágú korbács súlyelosztását vizsgáltam amikor megszólított egy kb. korombeli lány aki rögtön egy másik típust ajánlott, és kérdés nélkül beavatott, hogy az ő partnerei ezt preferálják. Limitált nyelvtudásom miatt azon gondolkoztam, hogy a többesszámot sorozat formájában kell elképzelnem, vagy egy időben, de egy ilyen helyen végül is mindegy is... Szegény elég csúnyácska volt, gondoltam felhívom a figyelmét a sárospataki vár kazamatáiban fellelhető láncos buzogányokra, csak hogy még jobban tudjon kompenzálni. Szerencsére mobiltelefonja elszólította mellőlem és ezért nem kellet egy (számomra) kellemetlen beszélgetésben kezdeni, pláne, hogy ebben a témakörben a csak pár perce a termékdobozokról frissített szókinccsel rendelkezem. Ugyanakkor elgondolkoztam antropológiai vonatkozásain a dolognak, hiszen sexshopban ismerkedni merőben más végkimenetellel járhat mint a közértben.

Forgatás végeztével a vágás következett, erre a pincét/műhelyt ajánlotta a tulaj, akivel elbeszélgetvén kiderült, hogy az üzlet valóban a szó tradicionális értelmében vett bőr dolgokkal foglalkozott, de az idők szele és az üzlethelyiség elhelyezkedése profilváltásra kényszerítette... 

A pincében egy szép nagy "prototipust" láttam az asztalon, fickó magyarázta is, hogy a "meghajtással" vannak még gondok. Akartam neki javasolni, hogy ehhez én egy soros hathengeres szívódízelt tudok elképzelni... Majd magára is hagyott... Itt sajnáltam igazán, hogy szerződésünk tiltja a fotók készítését az ügyfeleknél...

Elkészültek a kisfilmek, felszaladtam vele a boltba ahol egy amolyan számomra "ütnivaló" kategóriába eső kis nyamvadt humanoid vitatkozott az egyik eladólánnyal. Ha jól értettem olyan gázálarcot keresett aminek nem két oldalt van a szűrő hanem elől, mert az a barátjának "kényelmesebb"... Ismét magamba kellett tekintenem. Valakinek ilyen emberekkel kell foglalkozni napi 8+ órában, és ezeket a problémákat/ügyfeleket kell kezelni... Majd visszaemlékeztem, hogy a UPC telefonos ügyfélszolgálatán dolgoztam... egy idő után már semmin sem botránkozik meg az ember...

Ezt követően jeleztem a menedzsmentnek, hogy ez jó, meg nincs vele bajom de valami lányosabb dolgot már jobban bevenne a gyomrom... Erre megkaptam egy rúdtáncos színházat. Gondoltam végre egy kis művészet és meztelen férfi testek helyett szép és attraktív nőket kell nézegetnem... Ezt megelőzően a reggeli forgatáson összefutottam dzsasztinnal, aki már izgatottan kérdezte, hogy este én jövök, mert barátainak nagyon tetszett az előző két anyag... HÚHA... túl sok információ... egyfelől jó vagyok. Na de hol? Ha előz kettőről beszélünk akkor ez lehet a következő, sőt ha este ő is jön... és ez  volt az érdekesebb vonala a beszélgetésnek... Kérdeztem, hogy van-e valami részlete az estéről... Nem tud semmit, csak hogy Oxford street-en (mint kiderült szembe a két nappal ezelőtti bolttal) az Aussie Pole Boys társulat előadása és hogy egzotikus... szerintem sokkal többet erről már nem kell írnom... Kérésre küldöm a video linkjét, de beszúrni a blogger szabályzata miatt nem fogom...

Konklúzió:

A harmadik meló után azt hittem beszippantott Sydney liberális éjszakája. Szerencsére nem így történt és azóta nem sikerült ilyen közösségben forgatni. Ettől függetlenül Dzsasztinnal is összehaverkodtam a szó ortodox értelmében. Bár kis időt igénybe vett, hogy a pusziról kézfogásra álljunk át... de most már ok, igazán jókat röhögök rajta. Szerencsére az évtizedes híradós munkatapasztalat itt igencsak hasznosnak bizonyult... Mivel szinte már mindent láttam és ezért tudom, hogy még szinte semmit, ezért mindig van új a nap alatt... Rájöttem a hírgyártásban dolgozók gyomra mindent bevesz, anélkül hogy visszaöklendezné (gondoljunk csak bele a legdurvább belpolitikai tudósítókra) bent is tartja és mint később kiderült én jól vizsgáztam. Az emberek tátják a szájukat amikor látják a TV-ben, hogy mik vannak a világban. Én pedig szerencsének érzem magam, hogy ennek a részese lehetek, mint megfigyelő és adatközlő...

Gondolatok a fürdőkádban - Háztartástan

Kicsit túlzsúfolt jelenebe sikerült belepréselni egy órácskát, melyet forró fürdőre fordítottam.. A meleg víz ismét kihozta a fura gondolatokat a fejemből...

Életünk azon korszakában amikor a felnőttévállás rögös útjára lépünk számtalan problémával kell megbirkóznunk. Én olyan dolgokon gondolkoztam, hogyha kirepülök a fészekből magamra kell mosnom, főznöm vasalnom, takarítanom és mindezek anyagi terhét is a fizetéssé avanzsált zsebpénzemből kell majd fedeznem. Akkor összeadva ez sokra jött ki. Viszont nem számoltam a azzal az anyagi teherrel ami eddigi önálló életem végigkísérte és többet költöttem rá mint eddig bármire. Ez pedig nem más mint a lakhatásom költsége. Jellemző előfordulási típusai az albérlet (itt-ott) és a lakáshitel (ott). Önálló életemből még nem telt el olyan nap, hogy valamely a fenti kettő közül ne akarná kivégezni anyagi jólétem (vagyis jelenleg mindkettő). Minderre adóbevallásom előkészítése közben eszméltem rá, toronymagasan vezeti a kiadási listámat.

Szintén eközben eszméltem rá, hogy a havi albérlet kapásból 9-10% kedvezményt jelent a hetivel szemben. Heti bér esetén lakbérX52 kell fizetnem, míg a havi fizetés esetén lakbérX12X4 a képlet ami 4 hét kedvezményt jelent éves szinten. Vitatható, hogy melyik előnyösebb, de ez leginkább albérlő/főbérlő státusztól függ.

Reszecskegyorsito

Lakhatással kapcsolatban azt sem igazán értem, hogy a rend és rendetlenség hogyan viszonyul egymáshoz. Azért nem, mert biztos vagyok abban, hogy nem azonos erők munkálkodnak a két dolog mögött. Alátámasztani azzal tudom, hogy már többször megtapasztaltam, miszerint 7-11x annyi ideig tart rendetlenségből rendet teremteni, mint amennyi idő alatt a rendből rendetlenség lesz. A rend természete valójában olyan lehet mint fény természete a fizikában. Főként az abszolút sebességére gondolok, melynek ugyebár van maximuma. A lakás rendezettségi állapotának is van egy elérhető véges állapota, amitől nagyobb rendet már nem lehet teremteni. A rendetlenség ezzel szemben fittyet hány mind Einstein relativitás elméletére, mind pedig a Newton-i mechanikára. Végtelen entrópia jellemző rá leginkább. Jobban belegondolva a rendel lesz a gond. Az egy mesterséges állapot, ami nem jön létre önmagától folyamatos energiabevitel szükséges a rend(szer) a fenntartásához. 

A rendre tökéletesen illenek a kvantummechanika törvényei, hiszen mint minden a természetben, a rend is alacsonyabb energiaszintre törekszik, egyfajta nyugalmi állapotra. Tehát ha rendet rakunk és ezt nem tartjuk fent a rendszer önkénytelenül a rendetlenség irányába törekszik.

Így a rendetlenség lesz a lakásom nyugalmi állapota. Hiszen létrejöttéhez és fenntartásához nincs szükség külső energia bevitelére. Logikusan következik, hogy a rend természetellenes állapot. Nem kívánatos... Viszont ha ez igaz, akkor okvetlenul meg kell vizsgálni, hogy a rend rendetlenséggé alakulása közben szabadul-e fel energia, mert ha igen azt valahogy vissza kell vezetni a rezsiszámlák alanyaiba. Ugy érzem elméletben már nagyon közel vagyok az önfentartó lakas megalkotásához...

Az a furcsa hogy ez az elmélet a mosogatásra is ráhúzható, bár ez evidens hiszen a "Minden bogár rovar, de nem minden rovar bogár" elmélet alapján "minden tiszta-mosatlan rend-rendetlenség, de nem minden rend-rendetlenség tiszta-mosatlan". De ez már kvantumbiológiaibölcsészet, nem tárgya a blognak.

Közérdekű semmirevaló bejegyzés...

Elnézést kérek, hamarosan visszaáll a régi világ rendje és lesznek bejegyzések, csak most sűrű az élet...

Akinek nagyon hiányzom Google+on próbálok röviden és tömören naprakész lenni...

(ott oldalt --------------->)

Csalamade...

Meg mielott kborzy nekiallna szotarznai, a cim nem akar tobbnek latszani mint ami, csak egy laptoprol irok irok ami hijjan van az ekezetnek. Ettol sokkal rosszabb, hogy megragott alma a logoja, szoval tovabbra is allitom, hogy ezeket az egyebkent kivallo anyagminoseggel megaldott eszkozoket emberi hasznalatra alkalmatlan szoftverkornyezettel taszitjak a technologia feneketlen bugyraba. Minap kifogyott a telefonombol a szufla, sajat feledekenysegemnek koszonhetoen es kaptam egy iphonet, hasznaljam navigacionak... hat 20 perc utan megaltam es megkerdeztem valakit merre kell menni... szoval annak a mitosznak is vege, hogy egyszerubb hasznalni mint az androidot. Mivel egy nemzetkozi tanulmany szerint 1 androidos rendszerleallasra mar 2 feletti almas jut, a csata eldolni latszik... megmarad a hajdani uttoro szerep kedves emleke almaeknak.

Az általam tervezett és kivitelezett
esővédő nagyszerűen működik,
gyakorlatban bármely
kamera típusnál használható...

A csalamade cim azert jott mert igazan nincs konkret oka irasomnak, csak unatkozom es el szeretnem kapraztatni az olvasokozonsegem... Unatkozasom oka, hogy valojaban dolgozom, SBS-nel, de nincs mit csinalni csak ugyelni. Amikor ezeket akaraktereket file-okba vetem, a forro eszakon tajfun\ciklon tombol, pentek este kaptam a telefont, hogy szombat vasarnap hudenagyon be kellene jonnom, mert a hetvegi ugyeletes repul Brisbanebe, vagy Crainsbe vagy ahova kell. Termeszetesen minden epitkezos munkat lemondtam es hajra a szakma. Ez kesobb megbosszulta magat, de errol majd kesobb. Telefonbeszelgetes utan elgondolkodtam, hogy megint valaki nem gondolkozik az ENG operations osztalyon kedvenc televizios tarsasagomnal... En nem ertek a repules tudomanyahoz, de ha lenne legitarsasagom akor en csak olyan gepet engednek felszalni amirol tudom, hogy majd leszalni is fog. Kesobb beigazolodott a gyanum, egy tajfun kozepen levo repuloterre vagy igy vagy ugy de le tud szallni egy repulo, csak ember nincs aki ezt a kockazatot bevalalja. Kedves kollega a transfer teruleten toltotte az ejszakat, majd reggel visszjott mert aznapra sem igertek neki semmit. Gondoltam felajanlom neki a muszakomat mert vegul is az ove, de latszott rajta, hogy a hata kozepere sem kivanja. Termeszetesen hazakuldtek pihenje ki ezt a durva ausztral stresszt, valtozatlan berezesert....
  

Az operatőr ebédje: Csirkehús zöldséggel,
gyümölcslé és egy kis desszert...

A newsroomot pedig ekozben atepitik. Ennek koszonhetoen az osszes riporter reggel a cameraroomba erkezik es rajtam keresi az iroasztalat. Tenyleg lezartak az egesz epulet irodai reszet, de az senkit nem erdekel hogy ezek hetvegen hol fognak dolgozni. Par perc alatt hire ment, hogy a fiuknal van 2 iroasztal es internet ezert az en kis nyugodt hetvegi borkanape szigetemet korulvevo nyugalom tengere, hamarosan egy nemzetkozi kikotove valt, melynek vizet a media vihara korbacsolta tajtekosra. Eppen ezert kiszedtem a kis laptopot a kocsibol es az elektromos hulladekraktarba koltoztem. Ez az egyik kedvenc helyem. Valojaban egy nagy szemetes, ahova csak hasznalt, vagy mar nem hasznalt, esetleg hibas eszkozoket es kutyuket dobnak ki. Itt jol erzem magam, nekem ez otthonos. Mindemellett neha igazi gyongyszemeket is lehet talani.... egy analog SD vezerlotermet szerintem fel lehetne epiteni az itteni dolgokbol... :-)

Az új csacsogó elkészült...

Termeszetesen a dolgozok nagyreszet nem lehet ily munkakorulmenyek kozott alkotomunkara birni, szoval ezek hazamentek. Megjegyzem mikor bejartam az epitesi teruletet megalapitottam, hogy a korulmenyek az atlagos magyar korulmenyktol meg mindig sokkal jobbak... Szoval a hetvegen kihalt lett az sbs... Nagy gond nincs, telepakoltak nemzetkozi hirekkel a hiradot, azokat meg csak ossze kell valogatni... Itt egyebkent sem tortenik semmi csak esik az eso par napja es minden szurke. 

Gondolatok a fürdőkádból...

Veletlenul elkattintgattam magam a blogom olvasasi statisztikaihoz... Az utobbi idok legolvasottabb bejegyzese a a furdokadban eltoltott hosszu percek elmelkedeseniek beszamoloja... (idokozben az Ur-na bejegyzes beelozte... Nemhiaba a magyar embert a hulyeseg es a politika erdekli :-) meg jo hogy a focirol nem irok) Erdekes... En kifejezetten orulok neki, mert ebbol sikerult leszurnom, hogy kicsiny olvasotaborom azert valahol hasonloan gondolkodik, vagy legalabb erdeklodik a dolgok irant mint en... Azota is furodtem, es ujabb tarsadalmi-demografiai problemaval talatam szemben magam. Mivel leizzadtam - es ebbol egyenesen kovetkezik, hogy az epitoiprban teveknykedtem - ismet kadba fekves lett a vege. (ezt most gyorsabban letudtam mint a multkor). Gondolatom egy konkret napi esemeny kore csoportosult. Ezen a teruleten is elertem szakmam csucsat, arkot astam, csakannyal. Csak mert szeretem. Adott munkanap felenel stilszeruen (vagy Sthil szeruen :-) ) megtorent a dolog, kettevagtam egy foldigilisztat.

Ez az esemeny felderenget furdes kozben. (és most megvan a magyar billentyűzetkiosztás) Az tanultuk, vagy tanították, hogyha a gilipucut kettévágjuk akkor tovább élnek mindketten. Ezen elgondolkoztam... Számtalan Freudi es meg több egyéb kérdést vetett ez fel bennem, illetve mi lesz a giliszta személyiségével? Vagy mondjuk ha egy giliszta él 1 évig (fingom sincs valójában meddig él) de akkor a kettévágás pillanatában új élet kezdődik és a számláló nullázódik? Mindkét végén? Vagy mi van ha találkoznak? Megismerik egymást? Ha egy társaságba kerülnek akkor ugyanazokat a storykat mesélik el? Vagy amikor felhívja az egyik az anyját... És elmeséli, hogy anya van még egy fiad... gilianyu meg agyonveri giliaput... A megszerzett tudás osztódik, vagy duplázódik? Mi van ha a gilisztatársadalom Einstein-ét duplázzuk meg? Vagy egy Sztálin-t? Mi van a főhősünk partnerével? Kié a nő? Vagy van törvényük, hogy ebben az esetben ketté kell vágni az élettársat is? Elgondolkodtam azon is, hogy a kettévágás előtt az egyik fél volt az eleje, a másik a vége. Amelyik később lett az eleje annak nem okoz nagy lelki törést a haladási irány változása, de a hátsó fél az ezentúl tolatva közlekedik? Mert hogy azt szokta meg... Illetve morális és filozófia kérdést is felvett a "segget csinál a szájából" mondás... De a hardcore filozófusok továbbgondolhatják az egy időben 3 és/vagy több részre darabolt giliszták létkérdésének problémáit. Én nem teszem, mert valószínűleg egy giliszta értelmi szintjén ezek a kérdések aktualitásukat vesztik, hiszen ha a megfelelő értelemmel rendelkeznének valószínűleg kipusztulnának, hiszen ezt mentálisan nem lehet feldolgozni... De ki kell jönnöm a kádból.... Filozófus palántáknak spoiler alert: és hogy a teljes elméletet tönkretegyem:
"A közönséges földigiliszta hossza általában 30 centiméter, de néha hosszabb is lehet. Színe barna vagy vörösesbarna. Ha elveszti teste egyik végét, akkor ez a rész utána nő, de sohasem lesz belőle két giliszta. A pontosan közepén kettévágott állat elpusztul." - termeszettar.hu

Más:
Végre befutott a dílerem az áruval. Éppen ideje volt mert azon túl, hogy elég szar időszakában vagyok az életemnek mindenképpen szükségem volt az anyagra. Közel egy ötvenest fizettem a 6 csíkért, de cserébe elég szépen preparálva lett. Készítettem a fotót is róla, mert ilyet még nem láttam. Mindezt azért, hogy megfelelően kiszáradjon. Nem tudom mennyi munkája lehetett benne, de nekem ilyenekhez nem lenne türelmem. Maga a technológia jól működik, a fa távtartók minimális felszíni sérülést okoznak, a háló pedig véd az idegen organizmusoktól.  Pár napig még a teraszon szárítottam, de aki nem bír várni megpróbálhatja bent is infralámpával...
Az anyag iránti függőségem már egész fiatal koromban kialakult, otthon is rendszeres fogyasztója voltam a cuccnak, smár-már mondhatni szenvedélybetege vagyok. Sajnos otthon is, itt is a minőség egyenesen arányos az árral. Nagyobb különbség, hogy otthon az utcán is játszva be lehet szerezni, itt el kell zarándokolni az előállítóhoz, vagy a megfelelő dealert megbízni a szállítással. Jelenleg a magyar ízlésnek és főként az én igényeimnek leginkább megfelelő cucc egy Lázár nevű mester laborjából származik. Maga a főnök állítólag már nem aktív (állítólag meg is halt) de a tudást titkos fóliánsokon egy jugoszláv cartelre hagyta akik változatlan minőségben és még nagyobb mennyiségben állítják elő a tipikus magyar anyagot.
AZ itt élő magyarok minden bizonnyal tudják hol a boldogság forrása, de az újaknak egy kis segítség (mert nekem is sok időbe tellett amíg a bejutottam a hálózatba és kiderítettem a pontos címet):

A nagy ausztrál szabálykövető magatartás tükrében még majdnem meg is büntettek. A parkolásról már írtam, és ezek szerint írni is fogok még. Valamelyik nap egy viszonylag messzi suburbe zavartak, ahol már elég kisvárosias volt a hangulat.. Valami politikus mesélt az ausztrálok számára minden bizonnyal érdekes dolgokat az egészségügyi rendszert érintő változásokról. Végén visszatértem a parkolóba ahol a parkolóőr, aki a helyi ranger volt már valamit dolgozott a kocsimon...Mondtam is neki, hogy G'day ombre, mi a pálya? Mondta hogy bünti lesz, mert szabálytalanul parkolok. Értetlenül néztem rá, majd a körülöttem parkoló kb 70 kocsira, majdmegint rá, stb.... Elmagyarázta, hogy a tábla tanulsága szerint a 3 kritériumból 2 nek megfeleltem, de sajnos a "rear to kerb" feltételt nem sikerült teljesíteni. Igazság szerint a mai napig nem értem miért fontos, hogy az autó milyen irányban áll, de a ranger barátunkat ez nem nagyon érdekelte... Mondtam neki hogy jussunk dűlőre, mert nekem nem kell bünti neki meg papírmunka. Erősködött hogy neki ez a dolga, nekem meg hogy szabályosan parkoljak. Mondtam neki, hogy ok ez igaz, de lássuk be, hogyha szabályosan parkolok akkor nem tudom a csomagtartóból kivenni a felszerelést, ha meg előtte kiveszem akkor magára kell hagynom ami nem biztonságos, de legalább balesetveszélyes. Pár perc gondolkodás után igazat adott nekem, és eltekintett a büntitől, de meg kellett ígérnem, hogy erre kidolgozunk valamilyen megoldást a vezetéssel.... :-)

A tanulság számomra annyi, ha van megoldás akkor itt nem csak a pénzbehajtásról szól a dolog...

És akkor legyen repülős video is:

Lakadalom van a miutcánkba...

Nyúlfarknyi bejegyzésem tárgya, hogy unokatesóm Simon és kedvese Grace úgy döntöttek megpróbálják eddigi közös életüket hivatalos keretek közé szorítani. Ezen nemes eseményre mint családtag én is meghívást kaptam. A rendezvényen kiderült, hogy én képviseltem egyedül a rokonságot, mivel senki más nem jött utánuk az őshazából. Furcsa volt, hogy ez több meghívott családra is igaz, hiszen elmondták a korombeliek, hogy annak idején a szüleiket nem követték a testvérek, vagy egyéb közvetlen rokonok ezért a magyar unokatestvér ritka mint a fehér kenguru...

Ennek egyenes következménye, hogy nem sok mindenkit ismertem a lagziban, amire úgy amúgy számítottam is. Gondoltam elviszem a kamerám és lekötöm magam, illetve meglepem az ifjú párt is egy kis videóval.. Volt hivatalos fotós és videós is, pontosabban a videographer félhivatalos volt, mert valamilyen barátot kértek meg, hogy kellemest a hasznossal... :-) 

Minden klasszikus magyarságot nélkülözött, szittya magyar attitűdöktől mentes és minden sztereotípiát nélkülöző OZ esküvő részesei lehettünk. Furcsa volt, hogy szerintem annyi alkohol fogyott összesen amennyit egy klasszikus magyar lagzin a gyerekek asztalánál szolgálnak fel... Nagyobb huzatú kielégítetlen barátaim itt az esküvő végeztével még egy kocsmatúrát simán beiktathattak volna saját kocsival, legálisan. Ami a legfurcsább volt - és számomra teljesen váratlan - hogy este 22:00-kor a vőlegény és menyasszony, pontosabban akkor már férj és feleség, bepattant a kocsiba magyarosan menyasszonyrablást színlelve elhajtottak. Ezt követő percben a felgyúltak a fények és mindenki hazament. Én meg ott álltam hülyén és nem értettem mi történik...? Másik unokatestvérem, Melissa volt aki felvilágosított, hogy ennek itt és most van vége. És megnyugtatott, hogy nem sértődött meg senki hanem itt ilyen a hatalmas buli... Megjegyeztem, hogy mifelénk ilyenkor még ilyenkor érkezik a kemény-mag... Illetve betápláltam génjeibe az éjféli töltött káposzta fogalmát...

Kicsi baklövésnek tituláltam az MC részéről azt a programváltoztatást, miszerint mindent a fotózás elé helyezett... Jeleztük is neki a fényképésszel, hogy ez annyira nem jó ötlet.. De hát ő már ezer éve a szakmában van címmel le lettünk rázva... Kicsit később én már két kézzel mutogattam neki hogy a nap lebukott a horizont alá, és mind az analóg mind pedig a digitális kép rögzítése fényt igényel... Ekkor lóhalálában elkezdte a fotózást szervezni... de már késő volt... fotós fickó is boldog volt, hogy vakuval kell dolgoznia a festői környezetben az éj leple alatt. Én kis nyomi kamerám is feladta a fotonokért folytatott harcot, szóval a szép képek ezúttal elmaradnak... de mivel az én blogom nem blog video nélkül, fogadjátok szeretettel az én kis esküvői videom...

Züm-Zümmmmm

Elég sokat foglalkoztatnak ismét a televízióban, ennek örülök és egy kicsit jól végre jól érzem magam... Több hosszú hétvégés ünnep is jött egymás után errefelé ezért a főállásúak leléptek a maradék meg a királyi pár után rohangált. Ebből nekem is jutott egy nap, de mivel kiderült az első találkozásunkkor, hogy én nem lettem akkreditálva levettek a dologról. Ez nekem így pont jó, megnéztem Vilit, Katit, és a kis Gyurit kipipálhatom őket életem listáján. A Kati hercegnő szép. Nem is figyeltem fel rá ezidáig, de ez valószínűleg kölcsönös... :-) 

Szerencsére egy-két szabadnap lehullott nekem is, szóval építgettem a kis repülőalkalmatosságot sikerült jelentős javítani a gép stabilitásán és a gimbal balanszírozása is jó úton halad. A kamera beállításaira is fordítottam egy kis időt, de még a polár szűröm sajnos nem érkezett meg, szóval még lesz mit javítani rajta. Az FPV rendszer alkatrésze is szállingóznak lassan a postaládámba. (Az FPV rendszer lenne hivatott közvetíteni a kamera képét real-time számomra, szóval majd annak segítségével tudok nem vakon képet komponálni repülés közben. Mert sajnos most csak érzésből alkotok :-) Ez a rendszer a forgalmazónál kb $800. Sikerült beszereznem az alkatrészlistát és kb $150-200-ért jön a lom ebayről. Nekem csak össze kell rakni... ami még érdekes lesz...

Keresem már a szép helyszíneket is, de a szép egyben nehéz terep is, szóval az eszköz épsége érdekében még várok vele... 

A kamera természetesen forgott, a javított beállításokkal, ez már jobban tetszik, de még messze van attól amit szeretnék...

Zümmmm...

Foldon, vizen es akkor most levegoben. Lassan meglesz minden. Szoval megerkezett a drone mely arra hivatott, hogy az egekbe emeleje (egyenlore) a GoPro kamerat. Egyenlore hobby, de a jovobeli terveim egyik alappillere lesz, mar ha sikerul betorni... es nem ossze... :) Sajnos a kezdeti igeretek lehetosegek mind-mind meghiusultak vagy kutba estek. Jelenlegi eletemre jellemzoen pont a celegyenesben. Volt nehany egeszen igeretes lebeszelt munkam az ezkozre, hosszutvra, de amint atutaltam az arat masnap a harom legfontosabbat egyszerre mondtak le illetve vissza... ezert atminosult egyenlore hobbynak, de parhuzamosan zajlik az uj piacok felkutatasa... Ehhez kenne szuksegem egy marketinges beallitottsagu valakire, aki segitene fokent a nyelvi akadalyok lekuzdesere... de mindenek elott az iranyitas magabiztos elsajatitasara lenne szuksegem. Ez pedig leginkabb gyakorlas es levegoben eltoltott ido fugvenye. Maga az eszkoz eleg massziv kis szerkezet es ezen tulajdonsagat igenybe is vettem mar tobbszor... az iranyitasa egyszeru, de rengeteg gyakorlast igenyel ez pedig rengeteg idot. Az meg nekem mostanaban luxus. Volt egy ket nemzeti unnepszeruseg amit ki szerettem volna hasznalni a madarka reptetesere. Sajnos nem volt teljes a siker mert a nep megszallta a parkokat es a lom azert veszelyes emberek kozott... kb olyan mint egy repulo funyiro... nagynehezen talatam egy viszonylag ures parkot par utcanyira. Sajnos figyelmen kivul hagytam egy apro tenyt, illetve nem is lattam igazan. A vasutat a bokrok mogott, ami nem diesel hanem elektromos... ezt kapja nagyfeszultsegu kabelen es ha jon a vonat akkor az en iranytumnek lottek...

A kis kamera egyfolytaban rogzitett, elso reptetesem kepeit osszeolloztam, es igen a youtube megint tonkretette...

A kis magasfeszultseg vs. Iranytu problemanak koszonhetoen elso nap tobb tapasztalatott szereztem javitas teren mint reptetes temakorben. Szerencsere a cucc leginkabb mudularis felepitesu es carbon fiber anyaghasznalat jellemzo ra. Szerelese nem bonyolult, de valojaban nagyon elvezetes. Jo vele foglalkozni, butykolgetni. Tenyleg hobbi es a rabjava tud valni az ember es penztarca is :-)

Nem igazan forditottam nagy figyelmet a video keszitesere (kemra szoge, szine, mozgatasa stb. varom meg a polar szurot es nehany kiegeszitot). Eloszor az iranyitasnak kell perciznek es uzembiztosnak lennie. A kamerat csak elinditottam es rogzitettem a videot. Kerlek ne tekintsetek vizsgamunkanak, de ha uzembiztos leszek akkor jonne majd az igazan szep kepek ausztraliarol, es amint gazdag leszek es mar xd cam-et vagy 5d-t tudok reptetni akkor lesz enyem a vilag :-)

A masodik videom is fura veget ert. Mint utolag kiderult az egyik akksim 2es cellaja lehet megdoglot. Emiatt eset le hirtelen an feszultseg, es meg hirtelenebb modon a repulesi magassagom :-) az aksi teszteles alatt, de hamarosan uj video jon. En meg repdesek tovabbra is a magas fuben a puha landolas erdekeben. A szerkezeti integritast dicseri, hogy az 5m zuhanast is tulelte a muszer, par jelentektelen karcolassal. Szoval ket repules ket zuhanas. Eleg szar stat, bar nem teljesn az en hibam volt egyik sem.... a vegeredmeny szempontjabol mondjuk lenyegtelen, de lenyeg hogy az ertekes tapasztalatok begyujtesre kerultek....
Kovetkezo lepes az FPV rendszer kiepetise...

Blugy2 - My personal aquarium

Megint csobbantam. Hétvégén már pici információ begyűjtése után egy többek által klasszikusnak vélt helyszínt látogattam meg, egészen pontosan ezt:

Nagyobb térképre váltás

El kell mondjam a hely nem szar. Sőt kifejezetten szép, annyira hogy álomszép fényképeket lehet csinálni ha az ember fia nem annyira b@lfasz, hogy otthon hagyja a fényképezőjét. Rápróbáltam telefonnal csak a vitz kedvéért... A hely egy picit messze van, de megérte. Sok sok édesvízű patak érkezik meg a szárazföld belseje felől és millió kis vízesést képezve ömlik a tengerbe.. egyszer visszamegyek száraz videot csinálni... :-)

Kicsi GoPro természetesen volt nálam, de azzal már nem akartam fényképezni, mert már megkezdődtek a Bulgy2 forgatási munkálatai. Természetesen a pechszériámnak köszönhetően több okból is kudarcba fulladt. Új beállításokat alkalmaztam, nem kellet volna. A hely tényleg sokkal jobb volt, mint ahol a Blugy1 készült, de sajnos annyira zavaros volt a víz, hogy ennek jelentősége jelentőségét vesztette. Az egyik oldalán az öbölnek - szerintem - nagyon szép felvételek készültek, de a hentespulton már ment is az egész a kukába, mert használhatatlan. 

Jogosan merül fel viszont a kérdés, hogy miért csak a vágóasztalon derül ki? Oka csupán annyi, hogy ez a remek kis szerkezet nem rendelkezik kijelzővel... maga a felvétel "vakon" készül, érzésből kell irányítanom a kamerát, mert nem látom mit rögzítek. Elméletileg Wi-fin át tudom lőni a képét a telefonomra/tabletemre, de aki még nem merült a laptopjával víz alá, annak elárulok egy titkot: a wi-fi nem működik a víz alatt... De kurv@ szar lehet halnak lenni...

Másik dolog is ezzel hozható összefüggésbe, miszerint a színek néha nagyon nem tökéletesek. Két oka van, de inkább 3. Az első mindenképpen a fentebb leírtak, hogy nem látom csak tudom mit csinálok. Ez ebben a szakmában kevés... Továbbá elképzelésem sincs milyen színhőmérséklettel rendelkezik a víz alatti fény. és a harmadik, hogy a sikeres konfigurálásnak köszönhetően automatikus fehéregyensúly marad, ami aztán teljesen összekavart mindent. Csak hogy ne legyen egyszerű az élet újabb probléma is felmerült, miszerint korlátozódott a víz alatt maximálisan eltölthető idő. A jelenség pedig - és ennek utána érdeklődtem - az átlagosnál több arcszőrzettel rendelkezőket sújtja, mint amilyen jómagam is vagyok. A viszonylag jó minőségű szemüveg ellenére az orrom alatt beszivárog a víz, direkt módon az orrlyukamba, mivel szőrszálak miatt nem tökéletesen zár a rendszer. Sós víz orrnyálka hártyán nem jó. Ezzel a dologgal már a múltkor is szembesültem, de akkor nem volt ennyire vészes. Azóta lehet nőtt a szőröm....

Csak hogy folytassam a gondok sorát: szembe kellet néznem a hiányos felszerelés dologgal is. Végül is bátor dolog hiányosnak nevezni, hiszen valójában nincs is. Elnézvén sorstársaim uniformisait... Batman elmehet a picsába. Mondjuk lehet jó lenne egy békatalp, vagy uszony, vagy nem is vagyok tisztába a szakszavakkal. Láttam már úszós, lefűrészelt szárú gumicsizmát is, súlyokat. Jelenlegi felszerelésem: fürdőnadrág, neo-prém fekete műszálas póló (RRp: 3$@Kmarkt) viszonylag márkás szemcsi és a hozzá tartozó bergmanncső. Most a blog írása közben szembesültem azzal a ténnyel hogy tényleg még a nevüket sem tudom annak amim van, nemhogy ami kéne... Dehát youtube a barátom, majd jól megnézem... Nem egy embernél láttam szigonypuskát. Hmmm... mekkora kép lenne ha a kamera a szigony végén lenne....?

Időközben a vakonforgatás problémáját kis anyagi beruházással megoldottam: LCD Bacpac.

Azért összedobtam egy kis videót, de nem lett az igazi... majd most vasárnap... Reszkess kis hableány... gasztroblog lesz belőled.

Úr-na.

Sajnos/szerencsére megint sokat dolgozom, ezért hanyagoltam a blogvezetést. Hangulatváltozásaim ellenére többen is ragaszkodtok a bloghoz, még ha ezen irányú vágyaitokat csak privátban fejtitek is ki. Ezúttal is köszönöm... kicsit akkor még maradok... de a visszajelzések továbbra is fontosak...

Mivel továbbra is Ausztrália a fő témája blognak, illetve az ehhez kapcsolódó kérdések s vélemények próbálok ehhez kapcsolódóan de személyes érintettségen keresztül hírt adni :-) A mai témának szánt: "Miért NE vágjuk le a saját hajunkat, géppel..." - témakört hanyagolom, bár bizonyára sok vigasságra adna okot.

Mai rövid témának egy meglehetősen szubjektív kérdést választottam, egyrészt aktualitása miatt, másrészt személyes érintettség miatt is. Ez pedig azon szép tény, hogy szavaz az ország. Nem ez, hanem az.

Aktualitása nem szorul magyarázatra, a személyes érintettség viszont olyan mint a szén.... kifejtést igényel. Mindjárt az elején szükséges letisztázni politikai függetlenségemet. Sajnos még a közepes baráti körömben is meg lettem bélyegezve bizonyos oldalra húzással, és annak ellenére, hogy sosem éreztem kötelességemnek azt, ezt alátámasszam vagy megcáfoljam mégis én lettem az aki valójában nem vagyok. Némely nézettel, iránnyal, karakterrel szimpatizáltam, vagy éppen rühelltem, de ennek sosem adtam hangot a nagyon szűk baráti körömön kívül. Főként azért, mert a médiában dolgoztam és dolgozok, ahol ezt végképp nem engedhetem meg magamnak és nem is etikus... szerintem ez alap ebben a szakmában és ennek ellenére egyesek mégis... Szóval jelenleg nem szimpatizálok semelyik magyarországi politikai szerveződéssel. Továbbra is diktatúra és/vagy királyság államformákat tudok támogatni, természetesen nem feudális rendszerben hanem inkább technokrata szemléletmóddal... A demokrácia picit talán olyan mint a szocializmus... elméletben szép és jó, gyakorlatban életképtelen... 

Amíg otthon éltem addig elég aktív kapcsolatom volt a politikai "elittel", ha nem is közvetlen, de az objektíven és mikrofonon keresztül hallottam a világot megváltó elméleteket és ígéreteket, és amikor kialudt a piros lámpa kaptam egy kis ízelítőt abból aminek valójában elébe nézünk. Ekkor végleg kiszálltam a demokrácia "diadalmenetéből".

De visszatérve a személyes problémáimra a dologgal kapcsolatban. Itt a kenguruk szülőhazájában élnek ám magyarok. Szép számmal, sőt még szebb számmal mint gondoltam. Valamiért mostanában választási lázban égnek (vagy élnek) és egyszerűen nem tudom felfogni miért....?

Nem is oly régen megkérdezte tőlem az egyik fickó akinek dolgozom (kb 30-40 éve itt él és ausztrál állampolgár), hogy megyek-e szavazni. Meghőkölt a hirtelen és határozott válaszomon: természetesen nem. Teljesen kikelt magából, hogy szavazni kötelező és hogyan tudok a tükörbe nézni úgy hogy nem szavaztam/szavazok. Ezen a pontom elgondolkodtam... komolyan elgondolkodtam. Gondolkodásom közben arra a mondatára lettem figyelmes, miszerint pedig ez a viktor majd megmutatja hogy kell vezetni egy országot... Ilyen demagóg és idióta dolgokon fel tudom magam húzni... pedig nem kéne... Megfogalmaztam neki válaszom. Először is: viktor már megmutatta... ezért csiszolom én és a diplomám egy idegen országban a falat, távol barátaimtól és családomtól. Továbbá, amíg a magyar politikai elit nem tud számomra megfelelő alternatívát kínálni addig nem tudok nyugodt lelkiismerettel szavazni. Ha meg szavazok akkor nem tudok a tükörbe nézni úgy hogy olyanra szavaztam akivel csak részben, vagy egyáltalán nem értek egyet.

Erre a válasza csak annyi volt amit mindenki sulykol gyerekkorom óta... választani akkor is kell. Pont. Ez hülyeség... Ha megyek az utcán és kép közepes méretű kutyaszar van előttem mindenképpen bele fogok lépni valamelyikbe vagy megkeresem a tiszta utat? Szerintem itt már nem értette a hasonlatom...

Ebédszünetben azért kifejtettem azon véleményemet, hogy Magyarország még nem nőtt fel ahhoz, hogy demokratikus országként működjön...  A Ball-Jobb váltás során titkon én is reméltem, hogy az elvtársi lopások korszakának vége. Vége is lett, a Jobb oldal megalkotta a szabad-versenyes lopás rendszerét. Egyik kutya másik eb, én meg megint ott maradtam (továbbra is) alternatíva nélkül. Életemben egyszer szavaztam, akkor amikor először jogosult voltam rá és valójában a kis jelvényért vagy miért, amit az első szavazók kaptak. Természetesen amikor én mentem, már nem volt belőle, úgyhogy az első szavazásom is egy kudarcélmény...

Megkérdeztem emberem, hogy haza szeretne költözni mostanában? Kifejtette, hogy esze ágában sincs... Na akkor mesélje el nekem kend, hogyan tud tükörbe nézni, hogy szavaz egy olyan ország irányító szervére amely országban nem él több mint 30 éve és nem is fog soha többé? Hogy veszi a morális és erkölcsi bátorságot, hogy olyan társadalom jövője-sorsa felett döntsön aminek nem része/tagja? Hogyan tud olyan ideológiákra szavazni amiről semmilyen tapasztalata sincs, hogyan is működik a gyakorlatban???

Hosszas hümmögés után azt kérdezte, hogy mit akarok én kommunizmust?

Örülök, hogy érti miről beszélek... Woody bácsi fogalmazta meg igazán jól életfilozófiám egyik alapkövét... "sose vitatkozz idiótákkal mert lehúznak a saját szintjükre és ott legyőznek a rutinjukkal..."

Ezzel másik elméletem ismét igazolást nyert, miszerint meglehetősen sajátságos nép a magyar. Mindig valaki ellen szavaz, és sosem arra akire kell vagy szeretne. Ez minden bizonnyal a "dögöljön meg a szomszéd tehene is" génnek köszönhető.

Itt egyértelműen látszik, hogy aki annak idején a kommunizmusból lépet le az továbbra is elképzelhetetlennek tartja, hogy a mai polgártársak az egykori elvtársak... 

Valójában megtiltanám azt, hogy aki nem az országban éli le az adott választási ciklus minimum 50%-át a szavazóurna közelébe menjen. Nonszensz. Ne legyen senki okos, aki nem a saját bőrét viszi a vásárra. Engem sem kértek, sőt sosem jutott eszembe, hogy szavazzak Gambia  politikai vezetésére. Még ha megszerezném oda is az állampolgárságot... akkor sem...

Ha nagy szavazógép lennek, vagy csak Orbán-Gyurcsány fetisiszta,  akkor sem érezném azt, hogy két év után nekem jogom lenne szavazni itt otthoni dolgokkal kapcsolatban. Még akkor sem, hogy tudom, hogy nem tudom mi lesz velem, maradok vagy megyek. Félreértés ne essék, nem a külföldi szavazás intézményével van gondom, hiszen aki nem tudja, hogy marad-e vagy sem az addig oda tartozik, de aki már régen itt van és nem is tervez haza menni annak nem lenne szabad elmélyedni az otthoni dolgokba. Illetve vannak itt diákok, és egyéb bizonytalan jövőjűek akik még mehetnek haza abba amit szeretnének...

De végül jöjjön a kampány csend előtti kampánybeszédem:

Menjetek el szavazni, de ne feledjétek, hogy nem kötelező. Ha tudsz választani tedd meg, ha nem akkor ne próbáld valakitől megóvni az országot és ne akarj bosszút állni senkiért és semmiért. Inkább foglalj el egy tvszékházat, de még jobb ha alkoholt alakítasz át jókedvé. Szavazz arra akiről úgy érzed, hogy érdemes rá, aki olyan célt kínál számodra amit lelkiismeret furdalás és ál-önigazolások nélkül követni tudsz. Nem biztos, hogy az rossz út amerre az ellenség halad, a cél a lényeg, dacból ne indulj az ellenkező irányba. Nézd meg alaposan milyen programokat kínálnak, ne azt nézd ki kínálja. Étteremben sem a szakács teszi eléd az ételt. A legfontosabb, hogy arra a programra szavazz ami tetszik, és ami még ettől is fontosabb, hogy olyan program szavazz ami reális alapok nyugszik, kivitelezhető és amiben esetleg így vagy úgy közre is tudsz működni.... így talán jó lesz...