Régen volt bejegyzés mert dolgozom, Többnyire reggel 5-kor kezdődik a nap és este 11 magasságában van vége. Lehetőség szerint heti 7 napról van szó. Szóval van munka, csak egy kis kapcsolat építés kellett hozzá.
2 fajta munkát végzek, akárhogy is csoportosítom őket. Van a tv-s, ez fér bele a szeretem, jól fizet, és kihívásokkal teli. És hát ott van az egyéb, amit kb 95%-ban az építőipar fed le. Jelenlegi bejegyzésem az építő ipari tevékenységem enged bepillantást... SBSről majd egy későbbi...
"Hedgehog? Are you die?"
Utóbbi hetekben ez lett az ausztrál építőipar szállóigéje. Jómagamnak sikerült elterjesztenem, akaratomon kívül, most már önálló életet él... Aki nem ismeri guglizzon rá... Kicsit nehéz volt lefordítani, de hirtelen ez jutott eszembe és csak ezt tudtam bedobni a közösbe az ebédszünetben... Comment indítónak jó lesz a magyar megfejtés...
Builders blog
Szóval építő ipar. Osszuk mindjárt ketté: tervezés és kivitelezés. Tudomásom szerint a tervezés szigorú matematikai számítások eredményein és fizikai törvényeken alapul. Alapos ismereteket igényel, anyaggal és természeti erőkkel kapcsolatban, pontos mérés és méretezés eredménye. A kivitelezés ezzel szemben mindezt nélkülözi, leginkább tapasztalat az alapja. Ha engem el kellene helyezni az építőiparban, talán a tervezéshez rendelkezem alapvető ismeretekkel, de semmiképpen sem rendelkezem a kivitelezéshez szükséges tapasztalattal. Életpályám természetesen a kivitelezés irányába fordult...
A tetőfedő-bádogos tapasztalatszerzés után kőműves-burkoló diszciplína rögös útjára tértem. Aki ismer tudja, hogy a kétkezi fizikai munka nem az én kenyerem, nem is igazán szeretem és nem is köt le túlzottan. Ebből kifolyólag nem is igazán érzem magam otthon benne, ezekkel az ismérvekkel pedig egyértelművé tettem, hogy nem is vagyok benne igazán jó. Ezt többször sikerült bizonyítanom is. De mint minden, ebben az országban minden fordítva van. Kicsit játszanak el a kedves olvasóim és képzeljék el ezen ország szak és segédmunkásait, akikkel én, és nem győzöm hangsúlyozni, hogy ÉN versenyképes vagyok... sőt...
Ne rohanjunk előre, eleinte burkolással foglalkoztam, illetve mint segédmunkás adogattam, kevertem, vágtam a csempét, követ, csövet, stb. Pár nap alatt összeszedhető a szükséges tapasztalat (mert ugyebár a kivitelezés szakirányhoz csak ez kell) 70-80%-a. A fennmaradó részhez egy élet kell, de szerintem 85%-nál szintlépés van, segédből szakmunkás lesz... :-)
 |
| Ezt kellett kivágnom... |
Én még ettől messze vagyok, de nem is ez az életutam.... Lényegében a lényeg, hogy a munka általam elvégzendő része túl nagy agykapacitást nem igényel. Nem is használom az agyam, de mivel a szokásosnál kevesebb terhelést kap ezért automatikusan elfoglalja magát mással, szóval sok mindenen jár az agyam a munka közben a munkán kívül. El is szoktam kalandozni, melyet munkáltatóim bambulásnak neveznek. De a végeredmény szempontjából végül is mindegy, hiszen így is sikerül felülmúlni a helyi munkaerőt. Magyarokat szeretik, mert otthoni mérce szerint mérik a munkát. Itteniek munkamorálját már részleteztem nem egyszer... nem szaladnék bele még egyszer.
Tudni kell a kivitelezésről, hogy itt nem számolnak és számítanak, hanem mérnek és saccolnak. Többször próbáltam rávilágítani néhány matematikai összefüggésre, mely gyorsabbá és egyszerűbbé tenné a munkát, de sajnos eredménytelenül. Általában a tapasztalatok ellen kell felvonultatni a tudományok fegyvertárát, de van hogy csak alapvető ismeretek hiánya dönti romba a stratégiát. Utaltam többször szögfüggvényekre és geometriai alapszabályokra, de a végén fejet kell hajtanom az
"itt ez a darab fa, ez a méret" definíció előtt.
Ezen pályám kezdetén vicces úton próbáltam tudományt és logikát csempészni az építőiparba. Jeles példaképpen említeném a 37 cm problémáját. Kérés az volt hogy:
"hoznál egy 37 centis darabot? Egy pontosan 37 centis darabot." Hoztam, el is baszcsiztam, de hogy mentsem a dolgot jeleztem, hogy csak az egyik állításnak felel meg egy időben, miszerint pontos, de nem 37, vagy 37 de nem pontos... Kis Boole-algebra csodákra képes... :-) de mint tudjuk a csoda lényegénél fogva értelmetlen.
Bábel tornya
Nem tudok elmenni a nyelv kérdése mellett. Sajnos azt kell mondjam itt is létszükséglet és látszólag a nyelvismeret hiánya jelentős iq-pont zuhanásban nyilvánul meg. Mivel magyarokkal kezdtem ezért ez nem okozott, de a nyelvi fejlődés újabb zsákutcájába is befordultam sokadszor. A kapcsolatépítés létráján ráléptem egy két tipikusan ausztrál fokra is ebben az iparágban. Legújabb főnököm már ausztrál, és hiába dolgozunk többen magyarok az építési területen, a "
hungarian not allowed." Ez természetesen teljesen érthető és logikus is, hiszen ne engedjük a hangyáknak hogy a királynőjük ne értse őket. Másfelől azonban ez ismét visszataszította elmém a sötét középkorba, hiszen nem is nagyon értettem semmit és elmagyarázni sem tudtam semmit. Pláne az ausztrál plumer-nek a pitagoras tételt. Az értelmes gyerekből a néma beszélő szerszám kategóriában találtam magam újfent, de legalább van miért küzdeni. Azt hittem segédmunkásnak sok ész nem kell. Ez részben igaz, de a nyelvtudás egy számomra meglehetősen idegen területen ami itt még szükségesebb lett volna. Véleményem szerint a hülye is tudja a hozd ide, viddki, stb utasításokat, tehát ez nem lesz gond. Pedig de. Aki közepes angoltudással rendelkezik az pl ismeri ezeket a szavakat, hogy: lapát, vödör, csákány, kombinált fogó, gipsz, imbuszkulcs, flex, sóder, glett, stb? Némelyik nekem még magyarul is új volt, angolról meg lövésem sem. Amikor meg kérni akartam egy lapátot, már izzott is a 3g hálózat a gugli translate alatt... Azt hiszem szerelmes vagyok a mobilinternetbe....
Nevezzük nevén a dolgokat
Egy érdekesség, hogy mindezek ellenére nyelvújító vagyok. Oka akaratomon kívül, végül is egy véletlen műve. Egy ideje feltűnt, hogy az állványokat az építkezésen melyen megfordultam Cindy-nek hívják. Meg is lepődtem, majd egyszer megvilágosultam, hogy ez miattam van. Én kezdem el Cindynek nevezni őket és ezt szépen csendben egy-két nap alatt ipari szabvánnyá fejlődött... mindenki ezt használta. Okát senki sem tudta, én is később jöttem rá hogy is sikerült ez ennyire félre. A lényege a következő: Első napokban amikor ömlöttek rám az új szavak és kifejezések, próbáltam egy rendszert kitalálni, hogy mi alapján jegyezzem meg őket. Valami vicces fura doghoz kell kötnöm és akkor be fog ugrani. Pl a lapát, ami
shovel az itteni nyelvjárásában, de savó-nak ejtik, ezt már kötöttem is a tejtermékhez. Az állvánnyal azért alakult érdekesen a dolog mert az itt
scaffold. Kiejtése nagyon hasonlít a Crawford-ra, már be is vésődött a kapocs:
Cindy Crawford. Ez még rendben is lenne, csak a sok információ nagyobb hibalehetőséget is magával hordoz, ezért egy paritásbit elcsúszott a briliáns agyamban és valamiért a Cindy maradt meg az álvánnyal kapcsolatban, nem a Crawford. A többi munkás szerint meg tök aranyos női névvel illetni azt a nagy darab vas szart... és anélkül hogy valódi okát kutatták volna, egyszerűen így maradt.
Demolition Man
Ez is voltam. Azt mondta a sok közül egy főnököm, hogy ma demolish lesz a project. Na gondoltam magamban az menni fog, olyan nagyon elb@szni nem lehet. Dehogynem. Pl ha rossz falat bontunk le. Szerencsére később kiderült hogy nem a parancsértelmezéssel, hanem a paranccsal volt a gond. Tehát én jól csináltam.
El kell,. hogy mondjam ez kicsit olyan mint a család(tervezés). Van egy rövid része, ami nagyon élvezetes tud lenni, aztán meg viselni kell a következményeit. Ebben az esetben a pusztítás okozta nagy élvezetet. Ütöttem, vágtam, csaptam szét mindent mindennel ami szembe jött és közben azon mesteremberek arcát láttam magam előtt, akik mindezt hetek, hónapok alatt építették fel. Ezt követte a hosszú és kevésbé élvezetes rész, amikor is a bontás kézzelfogható eredményét fel kellett hordani a bazinagy konténerbe. Ez már nem volt oly funny... Itt már röhögni láttam a korább felidézett építőmesterek arcát. (mondjuk tegyük hozzá, hogy sokat röhögtem annak idején a The Prodigy: No good című videoklipjén melyben az agresszív hülye gyerek emberfeletti erejűnek hitte magát és samuval szétvert egy gipszkarton falat. Most már tudom, hogy nehéz mást találni, betont és téglát ne nagyon keressünk itt a fa és gipszkarton a menő, valamint a
fibro. Fibro-t viszont nem lehet bontani csak vegyészmérnöknek, mert régen itt azt azbesztből gyártották és attól újabban nagyon félünk... (ezt a dolgot nem tudom otthon alkalmazzák-e, de számomra olyan mint a pala és a gipszkarton közös gyermeke, és valójában semmire sem való).
Szintlépés
Szóval kihordtam a konténerbe, Főnökúr megjegyezte, hogy a konténer $800. szóval okosan kéne megrakni. okoskodás az megy, nekem való feladat. Mondtam is neki, hogy jó munkához idő kell, de egy nap alatt meg is pakoltuk az összes mindennel. Főnök szerint kell majd még egy, de olyan jól szerveztem a szemetet, hogy az első kb háromnegyedig lett. Asszem 8m3-es volt a kicsike. Mikor visszajött le is baszcsizott, hogy mit csináltunk egész nap, de amikor meglátta, hogy spóroltam neki több mint 800 dollárt már másképp állt a szája... Én azt hittem legalább felezünk. Na nem így lett, de busás extrát kaptam, szóval megérte nem megölni a az ördögöt és szépen lassan ésszel dolgozni.
Következő nap jött még két kismókus. Amolyan gyúrós ausztrál típusok nem sok ésszel, de ebédelés közben elmondták, hogy egyetemre gyűjtenek és ami nekem napi megélhetés az nekik nyári szórakozás. Feladatuk az volt mint nekem előző nap csak az alsó szinten. Meg is tették alaposan az élvezetes részét, majd megjött a következő 8 köbméteres konténer, amit a fiuk 20 perc alatt televertek kb. fél köbméter szeméttel úgy hogy még vagy 6 köbméter maradt lent. Megjött a főnök és lebaszott engem. Mondtam neki hogy nekem semmi közöm a melóhoz, a két kismókus lent majd tudja a válaszokat a kérdésire. Emberünk kipakoltatta velük az egészet, majd kivezényelt engem az irányításukra. Szóval kaptam magam alá két embert. Hmmm... Végén csak nekem kellett raknom, mert a két kigyúrt, menet közben kiderült informatikus palánta nem bírt el a feladattal. Tudom, hogy az én angolom szar, de sokkal jobb mint az ő logikai képességük, vagy józan eszük. Kiskorukban nem sokat legózhattak. Végső elkeseredésemben - és informatikus érdeklődési területükre alapozva - próbáltam rávilágítani a
FIFO és LIFO szervezési elvek helyi megvalósítására, de végül egy egyszerű 3D tetris lett belőle, ők pakoltak én meg irányítottam.
 |
Kokorocs Kálmán.
Nagyon rá voltak izgulva a védőitalomra
a helyi fauna jeles szereplői. |
 |
De a sors kereke forog tovább....
(na jó futni hagytam)
|
Ebből már ennyi futotta, van még mit mesélnem, de akkor mi marad későbbre?Készül a SBS bejegyzés is, csak nincs sok időm és ott még több a feldolgozandó anyag...
Legyetek jók és szobatiszták.
-
Történések tömkelege. Eddig úgy volt végigdolgozom a húsvétot, de az ausztrálokat megcsapta a lustaság szele és sorra tolják, mondják le a melókat. Végül is jó lesz ez így, lesz egy kis pihenő. Természetesen blogírás is összejöhet, mert történnek dolgok. Építőipar is tartogat meglepetéseket, sőt ha így folytatják akkor lassan rendelkeznem kell az ingóságaim felől. Itteni életünk mumusa, megkeserítője (továbbiakban vízum) is egyre több és nehezebben leküzdhető akadályt gördít elénk, és van egy pár csipet Ausztrália is a tarsolyomban.
Vallási fanatikusként a húsvéti böjtre való tekintettel meghagyott darab kolbászt és maradék sonkát pirítsuk meg hagymával. Olyan ugyebár senki konyhájában nem fordulhat elő, hogy nincs hagyma. Valami húsnak is kell lenni, hiszen a gumós zápfog eleve mindenevővé tesz bennünket. Ebből kifolyólag a vegetarianizmus szerintem trendi hülyeség, az igazi vegának redős zápfogai vannak. Az pedig az emberi fajnál már valamilyen mutáció eredménye lehet csak. Tehát minden vega X-men. Nekik ez jutott. Magneto szerencsésebb volt. Találtam még tojást. Ebből már össze is állt egy rántotta. Szép, finom, friss. Nem nagyon volt mivel megenni, mert kenyeret sem vettünk. Maradt a zöldség, de azt a feleség 1.0 szerint mindenhez kell enni. Ő nem X-men. De ez még mindig csak egy rántottam zöldséggel. Tegyük egy csavarral egzotikus kajává. A csavar pedig stílusosan azt kell hogy jelentse, hogy becsavarjuk egy wrap-ba kis sajttal és akkor a kötelező szénhidrát bevitel is meg van oldva. Egzotikus reggeli ortodox alapanyagokból: kész.
Számtalan kreatív megoldás létezik. És a szükség is nagy úr. Igazándiból nem adtam nevet a produktumnak, de lehetne mondjuk breakfast kebab. Vagy aki amit szeretne. Komment indítónak várom az ötleteket a névvel kapcsolatban, valamint azok jelentkezését akik használták már szakácskönyv gyanánt a gastro blogbejegyzéseket. Érsd.: megfőztek már valamit ezen receptek alapján.
