@KFC

Ha rendes rántotthúst nem is, de Internetet kaptam tőlük. Kaptunk levelet, miszerint február 6-án újra csatlakozhatunk az élők sorához, mert jön a valaki aki beköti a netet. Mobiltelefonjainkról, már ellőttük a havi kvótát, úgyhogy már csak ötöt kell aludni a következő bejegyzésig. Nem tudom meddig lesz net, úgyhogy abba is hagyom, mert intenzív munkakeresésében vagyok, egyenlőre nem sok sikerrel. Ha lány lennék mér régen dolgozhatnék... :-(

Legyen mindenki jó, és számolja a napokat az internetbekötésig....

Laccci lakberendez...

Ime egy mai alkotásom, nehogy azt mondja valaki hogy csak a sirályokat etetem itt az új kontinensen. Fontos feladatomnak érzem lakásunk otthonossá tételét, természetesen a pénztárcánkhoz mérten. Valójában az újrahasznosítás iskolapéldáját láthatjátok a képen. Ha meleg megnemértett művész lennék, akkor most svájcban vennék át valamilyen világbajnok iparművésznek járó díjat. De így csak simán napiszargyanús a mű. (egyébként ellátja funkcióját, nem csak esztétikum...) Ha a hűtőt is dobozban kaptuk volna már lenne kanapénk is...

Az elet amire vagytunk...

Mara nem volt semmi elintezni valonk, az Australia Day miatt a suliban is jatszos napot tartottunk, ezert Laszloval ugy dontottunk, hogy kimegyunk a Bondi beach-re! Amikor ket eve Sydneyben voltunk ez volt az egyik olyan hely amire azt mondtam, hogy nem hiszem el, hogy emberek itt elhetnek es en meg otthon bamulom a nagy semmit es meg ebben az idoszakban magyarorszagon hideg is van! Szoval akkor azt kivantam, barcsak egyszer olyan helyen elhetnek ahol munka utan elmegy az ember a tengerpartra es ott piheni ki a nap faradalmait! Es tessek! Ma suli utan Lacika osszeszedett a belvarosban es ezen a csodalatos helyen toltottuk a delutant. Ahogy vagy 3 ora alatt vegig setaltunk a partszakaszon tobbszor is eszembe jutott, hogy helo, ez az az elet amire vagytunk!!! Igazan jo erzes volt. Hoztunk nektek nehany fotot. A kepekhez hozzafuzni valom csak annyi van, hogy a foto nem igazan adja vissza mennyire gyonyoru ez a hely! Agnes, fotoztam nektek jarszoteret, ide kell vinni a gyerekeket majd jatszani!!!

Australia Day

Ezt is megeltuk, egy olyan orszagban ahol 2 hete tartozkodunk itthonikent unnepeltuk az orszag napjat. Vicces volt, nehezen indult mert reggel szakadt az eso, de vegul nagyon jol ereztuk magunkat. Az ausztralia nap itt amolyan tengerparton BBQ-t sutos, sorozos unnep, mint minden egyeb. Na ilyet nem csinaltunk...viszont voltunk a belvarosban kicsit maszkalni. Koncertek, vitorlasverseny es hasonlo programok vannak ilyenkor... Mi elmentunk es ettunk egy jot. Mellekelek nehany fotot :)

A digitális kőkorszak...

És még mindig nem kötöttek be egy normális internetet!!!

De van már hűtő és mosógép, kifizetve, mert még nem ért ide. Most amiatt kuksolok itthon egész nap, mert várom, hogy hozzák. Mivel nincs Internet, és 1 db újság van nálam, amit már 2x kiolvastam egy picit unatkozom. Elmenni meg nem tudok munka után nézelődni a városba… De beüzemeltem keresztanyám régi tv-jét, és szobaantennával találtam egy viszonylag élvezhető minőségű csatornát, amin az oposszumok párzásáról megy valami végtelenségig unalmas természetfilm. Ja van még egy másik enyhén szar csatorna, de azon oroszul beszélnek. Vagy helyi ruszki tv lehet, vagy feltekerték az adón az ampert Moszkvába és ezt nézi az egész világ.

Ma délelőtt elmosogattam mind a két tányérunk és megcsináltam az önéletrajzaimat, amelyeket szét kellene küldözgetnem mindenfelé… De nincs internet. Ölni tudnék pár online MB-ért. Az országomat is odaadnám, de annak jelenlegi értéke úgy hallom inkább bitekben mérhető…

Ami még botrányosan szar az a mobilhálózat. Ilyen hangminőséggel még nem találkoztam, az esetek 80%-ban ritka fos a minőség, ami meglátszik a mobilinterneten is. A maradék 20%-ban valószínűleg jó, csak sosem tudom meg, mert nem jön létre a hívás 5-ből 1x… ez feltételezi a 80%-os rendelkezésre állást, ami nálunk elképzelhetetlen lenne.

Nagyon sok kilométert tettünk meg az elmúlt 1 hétben. Nem is tudom számokban meghatározni. Illetve de. Olyanban, hogy 11 nap alatt az előzetes mérések szerint 10 kilót fogytam. Aki ismer, az tudja, hogy ehhez nekem mennyit kell menni…

Enikő is mindjárt hazaér, de már rohan is vissza kis kávézóban, mert ma van a próbanapja. Remélem összejön valami jó neki. Ha meghoznák már végre a hűtőt, akkor legalább el tudnék menni vásárolni bele valamit, és akkor sokat tudnánk spórolni a kaján. De amíg várok addig néhány gondolat az eddig tapasztalatokról…

Ez egy élhető ország és akarják is hogy élj benne. Nagyon egyszerűen el lehet intézni mindent. Annyira egyszerűen, hogy az már magyar fejnek zavaró. Első pár napban, sűrűn néztük az apróbetűs részeket, kerestük a kiskapukat, de nincs értelme és jelentősége sem. A lakáshoz jutásunkon még a helyiek is nagyon meg vannak lepődve. Nem hiszik el, hogy gyakorlatilag a 2. megnézett lakást kifogtuk. Belegondolva, mi is több hetet számoltunk rá, sőt egy hónapot terveztünk arra, hogy eljussunk egy olyan állapotba, hogy elkezdődjön a munkakeresés. Sikerült nagyjából 8 napra redukálnunk ezt az időt, melyben nagyban közre játszott az itten dolgok egyszerűsége. Már csak meló kell és INTERNET. Most 2-3 napja emiatt nem haladunk semerre, mert NINCS. Ez rendkívül dühítő. már meg van rendelve kb 4 napja. Azt írták 10-20 nap amíg bekötik… Hát szép, ennyi idő alatt kipusztul egy civilizáció… Nem elég hogy marha drága, de még 10-20 nap…

Nekem is offline kell írnom bejegyzést.

Munkakeresés: Azt hittük legegyszerűbb módja az internet, de nem. Egyszerűen ha tetszik egy hely (étterem, kávézó, bolt, stb..) csak be kell menni és megkérdezni, hogy nincs-e szükség egy jól képzett európai munkaerőre. Itt így csinálják… Sétálás közben is szembejön a munkalehetőség: nagyon sok boltban ki van téve egy papír az ablakban, hogy ilyen meg olyan embereket keresnek ilyen meg olyan munkára. Enikő is egy ilyenre jelentkezett most. Aztán jöhet az internet (ha majd lesz valamikor) és a szakmabeli cégeknek önéletrajzküldés. a boltokba, éttermekbe és egyéb ilyen egyszerűbb helyekre szó nélkül felvesznek, nem kell semmilyen végzettség (nyilván előny, de nem kér az álam) csak egy adószám, és egy szerződés. A munkáltató kemény 10%-ot fizet összesen a munkavállaló után, és a munkavállaló béréből is lecsípnek vagy 10-15%-ot. Ehhez jön még egy brutális 9,97%-os ÁFA. Ezzel le is van tudva az adózás ebben az országban. Ezek tükrében nincs igazán feketemunka, és nincs is igazán értelme, mert tudják, hogy ez a sok pénz az utakra, közlekedésre, honvédelemre, nyugdíjakra, stb. megy el. Itteni rokonaink is mély felháborodásuknak adtak hangot, hogy egyes bankok 10-12% THM-el dolgoznak áruhitelek esetében. Szerintem, ha még emelik 1-2%-ot itt az emberek kimennek az utcára. Nem feltétlen kocsikat gyújtogatni, hanem inkább csillagszórót… Egy tisztességes ember itt $15-os órabérrel kezd, és az alkalmi munkásoknak is meg kell ezt adni. Ez elég egy család szállására, étkezésére, és 10 éves Toyotájára. Merthogy itt az autók 95%-a tolyota, a maradék meg Lexus.

Elég sok minden történt a pre internet korszakban, amiről még nem írtam, szóval megpróbálok visszaemlékezni…

Nézzük a hitelkártyákat. Vagy bankkártyákat, vagy nem is tudom mik ezek. Fizetéskor meg kell adni, hogy milyen a kártyánk. Itt 3 típus van credit, debit, savings. Mai napig megoszlanak a vélemények, hogy melyik melyik. Nekem sem sikerült még kiderítenem. Több itt élő és ezt mindennap használó embert megkérdeztem. Biztosan tudták addig, amíg meg nem próbálták nekem elmagyarázni. Most már ők sem értik. Ami biztos: a credit az a hitelkártya, a savings az a bankkártya, van még a debit azt meg senki sem tudja csak használja. A credit a bank pénzét költi, a savings az én megtakarításomat. A debitet meg senki nem tudja. Mindez azért érdekes, mert minden egyes kártyahasználatkor megkérdezi a gép, hogy debit/savings/credit. Ezt ki kell választani, mert ha rosszat választok akkor kezdhetem a procedúrát előröl. Itten emberek szerint a mastercard minden esetben credit. Ezt mondták a bankban is. Ehhez képest csak savings-el működik és rá van írva, hogy debit. Szóval én feladtam, szépen elindulok a savings-től sorban és amelyikkel sikerül annak örülök. Arról nem is beszélve, hogy van olyan bolt, ahol csak kimondottan egyfélével lehet fizetni. És nem minden esetben van ingyen. Ugyanis ha kártyával fizetek, akkor ingyen van a tranzakció, de van ahol 10%-ot tesznek rá az árra, ha kártyával fizetek. A normális boltokban nincs ilyen, szerintem csak a kisforgalmúakban. Ezt sem értem igazán… Mégvalami: ha fizetek kártyával mindig megkérdezik, hogy akarok-e készpénzt. Mert akkor többet üt be a gépbe és kifizeti kp-ban. Ez is érdekes számomra.

Voltunk az IKEA-ban, ami itt kimondva viccesen ájkia. J Koppra ugyanaz mint nálunk, még szerintem árban is, úgyhogy ott be is vásároltunk minden léthez szükséges apróságot. Most már nagyjából tisztában vagyunk vele mit hol kell megvásárolni, és így közel otthoni árakon tudjuk beszerezni a mindennapokra valót. Továbbra is áll az a megfigyelésem, miszerint csak az a drága lom, amiben plusz hozzáadott emberi munka van. Pl: a csirkemell kb $5, de ha filé akkor már $12 ugyanaz ugyanabban a boltban. Vannak extrém drága dolgok, mint pl a sárgabarack. Kilója szezonban $15. Mennyi lehet akkor a pálinka előállítása itt??? Természetesen van megszámlálhatatlan mennyiségű és számomra ismeretlen nevű, kinézetű, szagú és színű gyümölcs, vagy zöldség, de végül is lehet akár valamilyen állat is. Ezen számok egy kínai piacon hatványozottan értendőek. Nem tudom mivel lehet kiváltani a sárgabarackot, de ha rájövök gazdag leszek.

Várakozásomról jut eszembe, másik rohadt drága dolog a hűtő. Kb 2x annyiba kerül, mint nálunk, és valamilyen perverz szokás szerint a kiadó lakásokban nincs mosógép és hűtő. Ezt mi is benyeltük. Jelentős lyukat ütött ezek beszerzése a költségvetés tervezeten… L (azt mondják higéniai okokból nem hadják benne, de pl szárító és mosogatógép mindegyikbe van)

Hűtők szempontjából kb ugyanaz a helyzet, mint otthon, LG, Samasung, Whirpool. Európából ennyi, a többi helyi kisiparosok munkáját dicséri. Sajnos itt még nem jöttek rá, hogy a mélyhűtőt kell alulra tenni, mert ott ritkábban jár az ember és így kevesebbet kell hajlongani. Mosógépnél kettéválik a paletta. A klasszikus európai style és az ausztrál. Az ausztrál lehet hogy Amerikából vetemedett ide, de nálunk is volt ilyen, gyerekkoromban, vajszínű volt, R2D2 alakú, asszem hajdú márkájú centrifuga. Na ez is olyasmi. Felül kinyitom mint egy kukát, belegórok vagy 10 kg ruhát, lezárom gravitációs zárral. Ez után jön a programozás, melyet 3 kétállású kapcsolóval és egy gombbal kell megoldani. a három kapcsoló: centrifuga: fast/slow, vízmennyiség low/high, vízhőmérséklet low/high és a gomb a on/off. A vízhőmérséklet egyes modelleknél becsapós, mert külön meleg vizet igényelnek, nem maguknak melegítik. A vízmennyiséget nem értem mire jó a centrifuga meg fast minden esetben. És természetesen 3-5x áron megvásárolható a nálunk is ismert klasszikus elöl/felöl töltős mosógép 122034 db programmal. Furcsa mód a végeredmény többnyire ugyanaz.

Hűtőt beszerezni lehet sokféle képen. Mivel sok a diák és ideiglenes vízumos ezért sok a secondhand cucc, mert amikor mennek a hűtő nem fér bele sem a 20 kilos bőröndbe, sem a kézipoggyászba ezért eladósorba kerül a mosógép barátjával együtt. Többnyire potom összegért az eredeti ár 0-40% ért. A gond velük, hogy ismeretlen a kortörténete, valamint mindegyik pick up only, tehát el kell hozni. Az itteni távolságokat figyelembe véve ez a legnagyobb gond. Mi találtunk a factory outletet, amiben a bolti ár 50%-ért megkaptunk mindent házhoszállítással, bekötéssel, 1 év garanciával, újonnan. Esztétikai hibái vannak, de nem vészes, amit mi választottunk annak többnyire az oldalán és a hátulján van, ami a mi esetünkben a szekrény miatt nem látszik. A mosógépen nem találtunk hibát. a kiszállítást meg lealkudtuk.

Az oposszumok befejezték most valami kínai percek megy a tv-ben vagy egy órája. Eleinte vicces ez a nyelv, de most már idegesítő. Lehet átkapcsolok az oroszra. Uh,. Tegnap láttam a néger kínait. Nagyon keményen nézett ki. Pár nap alatt leszoktam arról, hogy bámuljam az itten nem hozzám hasonló kinézetűeket, pontosabban nem leszoktam, hanem megszoktam, hogy itt mindegyik ember más rassz, vagy faj tagja, de mivel már ezek keverednek olyanokat is látok, amik mellett nem tudok elmenni szemguvadás nélkül. Még vagy két generáció és megsaccolni sem tudom mi lesz itt. De a legjobb, hogy eddig tapasztalataim szerint nagy békességben élnek itt. Furcsa az is, hogy mindenki a saját nyelvén beszél és nagyon sokféle nyelvet hallani az utcán, kb 50% angol, 25% kínai, 15% indiaiszerűség, 10% egyéb. A kínaiba természetesen beletartozik a koreai, taiwani, vietnami, stb. Egy konszenzus van: a franciákat mindenki utálja, úgy veszem észre. A német turisták itt is világítanak, Afrikaiak száma elenyésző. Vannak olyan nációk, akiknek, hazájának a nevét nemhogy kimondani nem tudom, de még csak nem is hallottam, hogy létezne ezen a bolygón ilyen.

Még mindig nem jött senki. elég unalmas így itthon nem haladok sehova a dolgaimmal. Szeretnék már dolgozni, hogy sok pénzt keressek és nyugodtan tudjam élvezni az itten lehetőségeket…

Megyek is csinálok valami mást, ezt most megpróbálom fellőni mobilinternetről és ha el tudjátok olvasni, akkor sikerült… J

UPDATE1: Ebből látszik hogy a feltöltés sikertelen…

Még nem jött a hűtő, de Enikő igen, és felvették!!!

+ Van lakás, van 1 meló, van telefon, megvan minden papír!

- 1 meló még hiányzik, 1 hűtő és 1 mosógép. ÉS NINCS INTERNET.

UPDATE2: Telefonáltunk a hűtő után, még egy fél óra és itt van…

UPDATE3: Eltelt 1 nap, hűtő sehol.

UPDATE4: Megjött a hűtő és a mosógép. Országomat egy fogóért…

UPDATE5: Kijöttem a rokonokhoz internetezni, mert elvonási tüneteim kezdtek lenni. Itt most megpróbálom feltötletni… tudjátok, ha tudjátok olvasni…

Megvan a lakas!!!!

Tegnap bekoltoztunk! Ez lehet hogy mashol nem nagy szo, de Sydney-ben igen is nagy dolog talalni egy jo lakast, megfelelo helyen, megfizetheto aron! Uh legyetek nagyon buszkek! :D Bar mindketten ugy gondoljuk hogy ebben a szerencsenek igen magy szerepe volt! A lakas nagyon jo, jobb mint amire emlekeztem, gyakorlatilag uj es kellemesen tagas. Ejszaka az erkelytol meses a kilatas.

Enci jelentkezik, Sydney-ből! :D

Most már biztos, nem vagyok az a mindennap blogot író alkat! Nincs is ezen mit szépíteni...de nem is erőltetném, szerintem ti is jobban jártok a férjemmel. Sokkal viccesebb - én is nagyon jókat derülök a saját életemen-, ha az ő olvasatában szemlélem mindennapjainkat. 

No de a lényeg, itt vagyunk, nagyon jó, de bazi fáradt vagyok! Az agyam majd szét robban a rengeteg új információtól. Ami egyrészt jó, mert teljesen feldob, másrészt viszont amikor van egy percem nyugiban leeresztek mint a lufi. A suli NAGYON JÓÓÓÓÓ! Könnyed, nem fársztó, nincs házi, mert mindenki dolgozik, a tanár életem egyik legjobbja, pedig elég sok oktatási intézményben megfordultam már. Nagyon magávalragadó, igazi tehetség a fickó! A csoport kb. 10 fő, még nem számoltam...a lényeg, hogy 2 kínai kivételével, mindannyian más országból jöttünk. Peru, Korea, Japán, Törökország, Brazília és még sorolhatnám. Egy biztos életemben nem tudtam meg ennyi új információt még 2 nap alatt. 

Az első napi könnyed kis barátkozás és szintfelmérő után-ami hála Juli drágámnak nem igazán okozott gondot- kedden reggel belecsaptunk a lecsóba. A hét témája a foglalkoztatás. Minden ami téged érinthet itt Ausztráliában: visa, munkaidő, adózás és ezek a dög unalmas témák olyan körítésben, hogy eldobod az agyad. Első nap olyan energiával jöttem ki a suliból, hogy alig lehetett leszedni a plafonról! Szóval a suli nagyon tetszik, remélem marad ez a tendencia. 12 hétig fogok járni, 4 hetente van vizsga és aztán szintlépés. A cél az Upper Intermediate szint, de a tanárbácsi szerint a szintfelméről alapján már súrolom, uh No Worries!

Sydney sokkal szebb mint amikor itt voltunk, gyönyörű zöld minden, nem süt olyan erősen a nap. Nem is baj, mert ma volt az első igazi meleg nap amióta itt vagyunk és kibírhatatlan vagyok, még magamnak is! :D 

Láttam Lacika volt olyan kedves és rakott fel egy-két kifejezetten előnyös képet rólam az utazás alatt...íme a bosszúm!

Mellékeltem néhány fotót is, az elsőn a híres ausztrál Vegemite látható, aki még nem kóstolta szóljon, ha megyünk viszek neki haza. Borzalmas. De az igazi ausztrálok úgy eszik mintha a világ legjobb étke lenne! Kati bogaras bögréje...hát kész, mintha nem lenne elég bogár így is ezen a földrészen! A fenti fa pedig...nem is tudom, lefotóztam...várom a tippeket, hogy ez mi a szösz lehet! A utolsó fotó: No komment! :D
Mielőtt elfelejteném: Bodza, csak benned bízunk, ha olvasod szólj apának és anyának, hogy kapcsolák be a skype-ot, mert nagyon mérges leszek!!!

Sok a téma, kevés az idő.

Annyi mindent tudnék írni, de mivel napi 18 órát intézkedünk, így nincs időm.
Vázlatosan, és kérésre majd kifejtem:

- Megnéztünk 4 lakást: 1. nagyonjó, tökéletes minden szempontból és árlimiten belül van 2. jó, de az első jobb és ez nagyon messze van. 3. nagyonjó, egy nagyonpicit jobb az első, de ez is tökéletes lenne. 4. A képeken a legszebb, ki is vettük volna látatlanba, de láttuk. Sötét, iszonyat büdös, penészes. Mindenütt padlószőnyeg, berohadva, beletaposva, egy csomó állat és mindnek több mint 4 lába van. A fürdőszoba mint egy pöcegödör. Amíg 30 másodperc alatt körbeszaladtunk legalább 5 csótányt tapostam el. Tudom már miért olyan a szőnyeg...
- Megírtuk az 1-3-ra a pályázatot.
- 1-esből visszaírtak, hogy nem tudják megnyitni, direkt mindent bescanneltem és 1 pdf-ben küldtem tovább. mivel nagyon akartuk azt a lakást azonnal rohantunk vissza a belvárosból, hogy újra küldjünk mindent. ráment a napunk, de elküldtem, majd egy egysoros e-mail-ben megírták, hogy nem nyert.
- Enci beiratkozott az isibe, de erről majd Ő részletesebben.
- Kiválasztottunk még vagy 10 lakást, mert ez hosszú lesz... sosem fog összejönni, sorba raktuk, hogy szerdától ismét járjuk a várost.
- Ma reggel az itteni kemény élet gyakorlatát folytatva sirályokat etettem az öbölben, amikor felhívott egy csaj és szerintem azt mondta, hogy miénk a fent említett 3. lakás. Zajra hivatkozva mondtam neki, hogy verigúd, de nemsokára visszahívom. Enci végzett a suliban (ami elmondása szerint nagyon-nagyon-nagyon jó és hátha elmeséli...) és felhívta. NYERTÜNK. Miénk a lakás. (nem mutattam be munkáltatói igazolást, nem vittem ajánlólevet csak egy $0.00 bankszámlaegyenleget. Erre hogy kaptuk meg... remélem nincs vele semmi gáz. Bár lehet, hogy a nagyon szomorú fényképes levelünk megtette a hatását, főként az én gyönyörű képem..)

Nagy vonalakban ennyi, de még órákat tudnék írni ha lennének óráim. Most mentem, holnap hosszú lesz a nap, és hátha bejutunk a lakásba néhány fénykép erejéig...

na dugnájt.

Hajó ha nem jó folytatom

Szóval egy kis alvás után fő prioritást nyert egy közepes bevásárlás és egy terepszemle. Mivel a következő kisközpont egy Parramatta nevű hely (amolyan város a városban), ezért oda mentünk egyből ébredés után. Ez nem olyan metro-giga-multikulti mint Sydney CBD, inkább olyan mint egy kisebb Debrecen, csak nem lapos. De természetesen Sydney része. Alaposan bejártuk, aranyos kisváros, tele parkkal, folyóval hidakkal. Mivel ezt a részt az alap kínai sokaságon kívül főként indiaiak lakják, magyar ember otthon érzi magát, főként a borsodi. Mindenfelé Kolompárok, Mundérok, Lakatosok jönnek szembe, olyan arcok, akiknek úgy kérés nélkül átadnád a pénztárcád és ékszereidet. Később rájöttünk, hogy a látszat csal. A fiatal Eszmeralda és Karakasz otthon nem segít a babakocsis hölgynek az utcán feltenni a járdára a kocsit, a kis Winetou nálunk ugyan segít felvinni a lépcsőn a nagyi szatyorját, de itt úgy csinálják, hogy fent megvárják és visszaadják a nagyinak hiánytalanul. Szóval egy pár óra alatt meg lehet békélni, hogy itt nagyon nem érdemes adni a külsőségekre. Teljesen olyan mint a Gino Majális, csak mindenki kedves és segít. Persze hallottuk, hogy kivétel is akad, de fordított arányban mint nálunk. Ettől függetlenül a városrész tiszta és szép. Távolságban messze, de időben viszont közel, mert gyorsvonat is jár. Arra az elhatározásra jutottunk, hogy itt szétnézünk lakás ügyben. A napunk nagy rész ezzel ment el, de eközben még többet megtudtunk erről a részről és nagyon nyugodt, kis hangulatos rész. Olyasmi mint Su. csak szellősebb és nagyobb.
Jártuk az ingatlanirodákat és érdeklődtünk. Sajnos az ingatlanhoz jutás (mint bérlemény) rendkívül körülményes feladat. első nekifutásra inkább pályázatíró tapasztalat kell hozzá. Úgy néz ki a dolog, hogy bemégy egy ingatlan irodába. Itt vedd megtiszteltetésnek, ha valaki hozádszól. Ez nálunk az elsőben nem történt meg, 20 percig álltunk egy pultnál, ami mögött nagyon sokan voltak, majd infó nélkül eljöttünk. Következő (két házzal arrébb) is hasonló módon indult, de itt megpróbáltunk egy kicsit jobban felhívni magunkra a figyelmet... Meg is lett az eredménye... leültettek egy asztalhoz és egy angol fejű valaki elmondta, hogy nekik nincs olyan amit mi keresünk, de ha lesz szól. Ennyivel nem úszod meg kötsög, gondoltuk és kifaggattuk, hogy gyakorlatilag ebben a pályázati rendszerben a mi csupasz seggünkre mit is kaphatunk. Elmondta, hogy bármit és semmit. Minden attól függ, hogy a landlord (aki a főbérlő) elfogadja-e a pályázatunkat vagy sem. Nyilván jobban áll majd a szája széle, ha én beigérem, hogy előre kifizetek 50-évet, és otthagyom neki a pészmékerem felhasználónevét és jelszavát. Szóval egyetlen esélyünk a bőrszínünk és az európai igényesség, mint egzotikum amit fel tudunk mutatni ebben, valójában bábel a rengetegben...
Még néhány iroda, ahol sokkal kedvesebbek voltak és letisztult a kép. Egy irodában egy digó elmondta, hogy ők preferálják az EURÓPAI bérlőket és tanulókat, szóval nekik elég sok sok $-árt bemutatni bankszámlán... Hogy lesz ebből lakás...?
Utolsónak egy panjabi irodába mentünk ahol a vezér fogadott minket, elmondtuk a paramétereket és már mondta is, hogy egy házzal mellettünk van amit keresünk. Hát akkor Show me. Ilyet nem nagyon szoktak, de felmentünk, végig a folyosón... nemrégen ilyen lehetett a pirosbérházak folyosója (Su lakók előnyben)...
Maga a lakás jó elrendezésű tágas és büdös. Közepesen sötét és iszonyat retkes. Nézegettük, de csak nem akaródzott egy komplett festéssel szőnyegcserével és szomszédírtásal kezdeni ezért odébb álltunk...
Minden háznak szombaton volt a látogatási ideje. Minden ház 20 percig van nyitva. Ennyi idő van megnézni. Máskor soha. Ennek tudatában és egy csomó papír alapú anyaggal indultunk haza.

Hazaérvén rokonsággal elmentünk kocsival egy amolyan közepes bevásárlásra. Errefelé már egészen baráti árak vannak, ami nem külföldi az olcsó (védik a hazai portékát). itt egy picit drágább minden mint otthon, de nem vészes. (itteni lay's meganagy $1.7, 2.5L 100% narilé $2.5, 1kg Banan (nem kamionban érlelt) $1,7 , 2L ausztrál limonádé $1.17, 2L tej $2,3, Valamilyen 2 kilo mosópor $7, tojás 1 tucat $5) Szóval van ami drágább van ami olcsóbb, de ha normálisnak mondható 180-200 forintos árfolyamon gondolkodunk, amivel mi is számoltunk, nem vészes. Itteni fizetésből meg nevetséges. (Megtudtam, hogy ünnepnapon egyszerűbb munkákért is $50 órabér. Nem egy hétre. ÓRABÉÉÉÉR) Én magam egy kis-közepes bevásárlást összese  $70-ért abszolváltam, ami jelenlegi kupongyűjteményemmel simán $50 köré vihető... és ennek nagy része chips, csoki, vackok...

Végleg kifáradva, hazaérve, össze szedtünk vagy 5 lakást ami tetszik és jött guglimaps, hogy melyiket tudjuk elérni és melyiket nem... maradt 4 a nagyszerű tervezésnek köszönhetően... és álomba is írtam itt magam nektek... mint ahogyan most is...

Hajónapló folytatás: förszt long déj.

2012.01.12 Szóval megérkeztünk és ott hagytam abba, hogy belekerült a pecsét az útlevélbe.

6:30 Ezután, mint a birkákat elkezdtek terelni mindenkit az átvilágítós-átvizsgálos portálok felé. Mi meg birka módjára mentünk is. Kicsit féltem, hogy megnyírnak minket, de rájöttem, hogy engem már nem lehet megrémíteni. Ki volt írva a tilos fotózni, képenként $1500 a bünti. Érthető okokból ide nem szúrok be képeket. Terelgettek minket jobbra, balra, előre, hátra, majd egyszer csak kint voltunk az utcán, anélkül, hogy bármit is tettek volna a csomagjainkkal. Nem értettük, de elég volt már vagy 10x ki-be pakolni őket, inkább nem szóltunk...

7:30 Kint várt minket a CSE Au transzferje, Ausztrália Attila, aki jófej volt és elvitt minket rokonainkhoz, közbe megbeszéltük, hogy kik vagyunk, mik vagyunk és hogy ő ki és mi, valamint, hogy mi az amire figyeljünk, és válaszolt a gyors kérdéseinkre. 

8:10 Megérkezés, rokonölelgetés, Skypolás, pancsi.

10:45 Irány vissza a városba. Itt már a buszmegálló felé jártamban álmodtam, majd hirtelen észhez térvén rájöttem hogy nem igazán ettem semmit. Erre sikerült is elvernem 10 be nem tervezett dollárt 2 személyre. (próbáltam megjegyezni, mi mennyi idő, távolság és pénz, hátha leendő követőm hasznát veszik ezeknek az infóknak, persze mindent csak Kb-ben érteni. nem számolgatom át forintba, mert egyrészt mostanában többet mozog mint Update Norbi egész családja, másrészt csak addig van értelme amíg otthoni fizetésből élek))

11:00 Vonatjegy. A közlekedés drága, viszont jó. Okostelefon és mobilinternet világában kifejezetten kényelmes. Vettem egy programot - jelzem ilyen még nem volt - $2 telefonomra, mely mindent ír, jelez számol. Guglimepszen rábökök honnan hova, tervez, menetrendet mutat, átszállásnál rezeg, hó végén kölcsönad. Tényleg nagyon jó. de return vonatjegy a rokonéktól városba (kb 25 km szerintem) $6,5/fő. Utazás gyorsvonattal 35perc (még ez belváros nem hagytuk el sydneyt)

12:00 bénázásokkal (program volt, mobilnet nem) együtt délre be is értünk. Éreztem, hogy vércukorszintem negatív, melyen a kedvesem által vásárolt Coca Zero ($3 2 db úton útfélen, később kiderült szupermarketben $8 12db) sem dobott sokat, ezért kulák módjára Starbugs. 2 kávé ($12). Könyörögtem a cukorért, lett.  Fejbe kiszámoltam már sokat költöttem, ezért úgy döntöttem racionalizálni kell a kimenő egyenleget. 

12:30 körül megtaláltuk az irodát, Ausztrália Magdival beszélgettünk vagy egy órát, de olyan kómába voltunk, hogy nem sok mindenre emlékszem, pedig egyfolytában kérdeztünk. Végül azt mondta, intézzük a telefont és a bankszámlát. Irány a vodafone, és ezt sem hittem volna, hogy egyszer oda fogok tartozni. Azért első a telefon, mert mert a bankszámlához kell telefonszám. Megérkeztünk, kérdeztük mi kell a telefonvásárláshoz: Útlevél és bankszámlaszám. Itt megint végtelen ciklusba keveredtünk, de elmentünk a bankba és ideiglenes kölcsön telefonszámmal megnyitottuk a bankszámlát.

Ez valóságban 15 percet vett igényben és előtte 20 percet vártunk, a várakozás miatt a bank számlájára kávézhattunk volna... mondta Segíthetek Stacy. A számlához csak út levél kellet és egy csomó adat. Bemondásra, mert semmi más papírt nem kértek az útlevélen kívül. Tanulóknak ingyen van a számla. Bemondásra elhitték hogy azok vagyunk ugyanígy a vízummal. Két Mastercard is tartozott ahhoz a A5-os papírhoz amit aláírtunk és ennyi volt minden. Vissza a telefonoshoz Encinek előfizu ($29/hó), szinte minden adat bemondásra, Lacinak meg feltöltőkari, ($30 mely tartalmaz korlátlan sms, 500MB adat, $500 lebeszélhetőséget, kb $1.5 percdíjon) egyenlőre bőven elég. 

Vissza az irodába. Majd realtime-ban: interneten adószám igénylés. Kész. akarsz vállalkozó lenni? hmm, Igen. Kész. Miről adhatok ki számlát? Bármiről. Végzettség? Nem kell hozzá. Számlatömb? Csinálj magadnak Excelben. Adó? Évégén küld el mennyit számláztál és majd mondják mennyit fizess. 

Nem mertem többet kérdezni.

Kezünkbe nyomták a biztosítási kártyát, amit még nem teljesen értek hogyan működik, de majd utána járok és visszatérek rá. El is beszélgettük még az időt, majd tipli haza, mert uncsitesómnak születésnapja volt és vacsorára hivatalosak voltunk egy német fogadóba. 

19:00 Ez nem volt kispályás. Német vállalkozó vett/bérelt egy templomot, amolyan igazi templomot, keresztényfélét. (ezt itt fontos tisztázni). Középen volt az italpult körbe meg mindenféle asztalok. Kaja, pia, amolyan igazi fogadós hangulat. Kicsit meglepődtem, hogy nálunk ezt hogyan lehetne megcsinálni. Bár lehet kiskapu, mert úgy tudom, hogy magyarországon nem nagyon lehet templomok mellett italt árulni, bizonyos távolságon belül... Itt megoldották, mert bent adják, ja és az oltár helyén van a konyha. Itt láttam rántott húst, de olyat, hogy a csirke egybe(!) ki volt rántva. Magyar ember eleinte kerülje el az ilyen helyeket: steak $36, cézár sali $25, +mindezekhez pia. Nagyon finom, tisztességes adag, és az ottani fizuból én is ide fogok járni...

22:00 Irány haza, kipakolás, beköltözés, papirmunkák, felkészülés a holnapi napra.

02:00 alvás

Teszem ezt én is most...

(ha van kérdés, jöjjön, megpróbálok mindenre válaszolni)

Ha jó, napló!

Nagy sűrű a programunk, és még nem nagyon volt időm írni, most elkezdem, de nem tudom meddig jutok...

2012. január 10-én hagytuk el az őshazát, viszonylag zökkenőmentesen, mint ahogyan azt már korábban írtuk. A MALÉV géppel nem volt igazán semmi extra, közepesre értékelném, már amennyit meg tudott mutatni 1,5 óra alatt előnyeiből és hátrányaiból. Hamarabb értünk frankfurtba mint a szüleink haza, Budapestről.
Frankfurtban sem történt sok érdekes, kicsit kolbászoltunk a többi magyarral, mire megtaláltuk a terminált... elvertük a maradék eurónkat szépen ahogy kell hülyeségekre. Mint azt korábban is írtuk, ott volt áram is és net is. Hosszú folyosókon át jutottunk közvetlenül a gépbe, sötétben, így kívülről nem nagyon láttam, de belülről hatalmas a 747-es. És ez már Quantas. Sikerült megtudnom, hogy ez annyit tesz Queensland and Northen Territory Air Services. Gép méretéhez hűen a lábtér is nagyon kellemes csalódás volt. Bár egy ilyen gépen 400 ember, hát sokan voltunk.... Sok nagy barátság nem született, többnyire németek és néhány egyéb náció tagjai utaztak, valamint 5-6 magyar.
Frankfurtból indult a leghosszabb útjára a masina, hiszen meg sem állt Singapore-ig. Felszállás után egyből vacsora, majd kezdődött az elsötétítés, felkészülés a jól megérdemelt bubukálásra. Ilyenkor le kell húzni a sötétítőt az ablakon, a hőmérsékletet is lejjebb tekeri a fűtő, és szerintem egy kis oxigént is kispórolnak a kabin légköréből, hogy álmosabb legyen a magyar. Minderre azért van szükség, mert folyamatosan éjszaka  utazunk, utunk követi a föld forgását, ezért haladunk együtt az éjszakával. Mesterségesen váltják a napszakokat a repdzsin. Ennek most látjuk a hasznát, mert nem igazán van problémánk az időeltolódással.
Rengeteg kisgyerek utazott velünk, furcsa módon fel sem tűnt egy darabig, falra szerelt bölcsőkben szunyáltak.

Kemény út volt több mint 14 óra. A kaja rendkívül jó volt, marhasteak és egy csomó egyéb lom. Az adag kicsi, amolyan repülős, de mivel nem sokat kapáltunk az úton, szerintem ehhez igazították az energiabevitelünket. Kaptunk még egy csomó érdekes lomot, kis fogkefét, tatyót, kafa pokrócot, fejhallgatót, stb. Ja és egy ilyen szem takarót, aminek léte számomra még mindig nonszensz, hiszen én semmilyen fényt nem érzékelek ha becsukom a szemem, pláne ha még alszom is közben. Nyitot szemre meg biztosan fájhat ha ráhúzza a gumi. Bár akkor reflex szerűen becsukja az ember és innen már csak pár tabletta az alvás...
Adtak sört, bort, ücsit, csokit, forrócsokit szinten mindent amit kértünk. egy szépséghibája volt a dolognak, hogy ez alól én valamiért kivétek voltam, nekem mindent csak megígértek és azóta is hozzák. Nem hiszem, hogy vizuális alapja lehet a megkülönböztetésnek, mert kipróbáltam, hogy Enikővel kéretem ki magamnak és akkor sem kaptam meg. Ő bezzeg mindent. Ja és volt étlap. Nem sok értelme volt, mert mire elértek hozzánk a gép végére minden elfogyott, azt kaptuk ami van. Szerencsére mindig az maradt amit szeretek. :-)
Rámentem a szórakoztató centerre amit az ülésbe pakoltak bele. Itt az egyetlen pont ahol elmaradtak a China Ariline-tól, elég sovány és gyatra filmválasztékot dobtak fel. Bár gondolom ezek képesek jogdíjat fizetni érte, a Kínai légitársaságnál már a Star Wars 7. epizódját néztem volna, mozis képpel és hanggal... Nem is igazán érdekelt onnan semmi, inkább a telefonomra letöltött rádiókabaréra tettem le a voksom, egy darabig, után mély álomba merültem...

Immáron fényben ébredve vártam a reggelit, ami elég szegényesre sikeredett, nem is laktam vele jól. Még szerencse, hogy lefekvés előtt adtak egy kengurus mikuláscsomagszerűséget, amiben éjszakai túlélő ellátmányt helyeztek el. Üveg ital, rágcsa, gyümölcs, csoki, valamint a reggeli sárkányszagra utalva egy-egy csomag mentos-t is belecsempésztek az egységcsomagba.
Felhasználva az éjszaka megmaradt tartalékaimból összeraktam egy közepesen szar reggeli konfigurációt .
Másik érdekesség, hogy a csinos légi-kísérő kisasszonyok a mi gépünkön inkább férfiak voltak, szóval erről majd inkább Enikő... :-)
Szépen megérkeztünk Singapore-ba. Tankolni. Még a vasmadárba lökték a kölest, addig minket kitereltek a gépből minden lommal együtt. Ezzel eleinte nem értettem egyett, de 15 óra nettó repülés után jó volt mozogni... Na nem úgy ahogy a legutóbbi utunkon a kínaiak gondolták, mikor is -10 fokban masíroztunk a futópályán befelé a terminálra, usánkás gépkarabélyos vágott-szeműek között... Itt szépen bevittek egy kulturált helyre és várhattunk. Terminálon volt minden mi szemnek szájnak ingere... Nagyon szép ez a Singapore. Ide egyszer ha majd sok lesz mindenből ami most nincs, vissza jövünk. Nagyon meleg volt és nagyon nagy tisztaság. Ezt a meleget sikerül átvészelnem a magyar időjárásban meglepően jól szolgálatot tevő Sherpa 3in1 téli kabátban 1 North Face polár pulóverrel alatta. Én egy kicsit később érzékeltem a meleget, de akkor nagyon. Természetesen mire visszamentünk a gépbe besötétedett, de legalább láttam a gépet, bazinagy élőben.

Na innentől kezdve nem aludtam egy percet sem igazán, mert elindultunk, a kötelező szertartásokat lenyomtuk indulás után. Annyit sikerült aludni, amíg felszálltunk és hozták a vacsit. Ez max. fél óra lehetett. Történt ugyanis, hogy mögénk (mivel 3+4+3 szék van egy sorban, három kis fürerfiát ültettek, amolyan 4-5 éveset. Az annyira nem volt zavaró, hogy idióta nyelven csacsogtak végig, de egyfolytában rugdosták a székem támláját, de csak akkor amikor már kezdtem hosszúakat pislogni. Na ez így ment egész úton. Pár óra után arra gondoltam, hogy az ilyen gépeken mindig van egy terrorelhárító beépített ügynök, akinél van egy valamirevaló sokkoló. Gondoltak Alah Ackbar csatakiáltással előcsalom inkognitójából és megszerzem a sokkolóját, majd a kis köcsögök központi idegrendszerét stimulálom vagy 100000 volttal. És akkor csend lesz. Gond az, hogy ez nem amerikai gép volt, ez ausztrál gép, itt inkább megkínálnák a dinamitos mellényes romagyereket a foresterrel. Ez volt életem első olyan légi élménye ahol a szöveg nem "Ladies and Gentlemans"-zel indult, hanem "Hey Guys" volt a beköszönés... lazák, szenvedő európai számára idegesítően lazák, de már próbálok beilleszkedni fél sikerrel. Tudok idegesítő lenni. Ezt követően át az egyenlítőn és kb 5 óra alatt végig is tiportunk Ausztrália felett, majd a kelő nappal meg is érkeztünk ulticélunkhoz. Sydney-ben pik-pak kiszálltunk és a néni belenyomta szenvedésünk árát az útlevelünkbe...

 

Ezt kellet volna megennünk a gépen...