LED vs. Hó

Csak Kodály és Bartók nyomdokába léptem és gyűjtöttem egy kis helyi néprajzos anyagot karira. Már csak azért is, hogy legyen egy amolyan karácsonyi bejegyzés. Kicsit sétálgattam a Pine Road-on, ahol már szerintem versenyszerűen küzdenek a legparádésabban kivilágított ház címéért. Nem tudom, hogy más területeken mi van, de itt Rydalmere városrészben ez a menő és nem a hó. Eleve furcsa érzés itt a karácsony, mert meleg van és fülledtség. Az evolúció rögös útján baktató ausztrálok kissé más irányba kellett, hogy induljanak karácsonyi hangulat megteremtése céljából. Mindenkinek a saját izélésére bíznám az alábbi képek elemzése és értelmezése után, hogy jó is ez vagy sem...
Íme a képek, melyek nem mozgóak, ezért a villódzás és a fényjáték nem jön át, de az epilepsziával küzdők védelmében ez így van rendjén...

Laci a képkeretező @SBS

Ha jól emlékszem elég régen jelentkeztem tv-s hírekkel… Mivel most már teljesebb a kép talán van értelme beszámolni róla. Ott kezdődött, hogy mindenütt ég minden. Engem ez személy szerint nem érintett (egyelőre). Olyan szinten maradtam ki ebből az erdőtűzből - ami körül itt akkoriban forgott minden - hogy én magam sem hittem el. De nézzük mit tudok erről az egész történetről.... Valójában semmit. Egyik napon a tv-ben kaptam egy szép nagy táskát, kéket, benne egy tűzoltóruhával, miszerint megyek forgatni a lángok közé. Elkezdtem felpróbálni, majd nyugtáztam, hogy ez a méret már akkora, hogy univerzális. Mindenkire jó. Az utolsó pillanatban felmerült valamiféle helyi munkavédelmi tanfolyam elvégzését igazoló kártya megléte, vagy jelen esetben hiánya... Ezért levettek az ügyről, szóval ezzel sem kerültem előrébb, pontosabban tűz közelbe. Helyette az aktuális AFL (nem tudom mi ez) bajnokcsapat közönség-találkozóját nyertem meg, ahol akkora sztárokkal találkoztam, hogy el sem tudom mondani. Már csak azért sem, mert egyet sem ismertem közülük, de a sok száz fiatal ausztrál tini lány egy take that koncertet megszégyenítő visítása pozicionálta a dolgokat. Így elég egyszerű stressz mentesen dolgozni, a tudatlanságom tehermentesít.

Visszatérve a tűzre, nem igazán realizáltam mekkora is ez valójában és most sem, tudom. A helyiek szerint az utóbbi évek legnagyobb tüzéről beszélünk. Első érzékelésem Bondi-on történ, ahol az egész város felett gomolygó füstön áttetsző napsugár vörösre festette a mindenséget körülöttem. Kérdeztem is a ruszki csávót, hogy ez valami radioaktív felhő a város felett, és hogy ez mennyire gyakori... Lehet sok csernobili emléket kavartam fel benne, mert morogva otthagyott... Mindenesetre nagyon szép volt, egy hosszú pillanatra a Marson éreztem magam, vagy legalábbis ilyen lehet ott... Füstszag nem volt, mert szerintem a légkör felsőbb tartományában helyezkedett el a füstfelhő....

Edo kollega is felhívott, hogy tudnék-e neki segíteni, mert fel kell másznia  sydney tower  tetejére és onnan kell bejelentkezni élőben a híradóba. Ez kb 300 méter magasan van a városközpont felett. A cél, hogy látszódjon a füst a város felett, mögött. Persze, hogy megyek, hiszen oda feljutni csak szervezett több száz dolláros túra keretein belül lehet, szóval ezt nem hagynám ki. Meg is érkeztünk  idő előtt, fel is szereltek minket ruhával, hevederekkel, drog és alkohol teszt is volt nehogy leessünk. Mindent ki kellett kötözni magunkhoz, nehogy leessen bármi is. Fent a tetőn egy sínpálya van, amibe be kell akasztani a kötelünket és mivel ez egy csigában végződik ezért olyanok vagyunk, mint a trolibusz, kötött pályások és előzésre képtelenek. Valójában a sorrend módosítása csak az ajtó mögött lehetséges. Én többször jeleztem, hogy nem jó a operatőr riporter sorrend, de azért később visszamentünk helyet cserélni...

Egyik este felhívott a főnököm, hogy esetleg félek-e a tűztől.  Érdeklődve vártam, hogy hová akar kilyukadni. Végül is az lett a vége, hogy a munkavédelmi oktatáson túl kell egy speciális az ausztrál tűzoltóság által kiadott igazolvány, hogy az erdőtűz sújtotta területekre egyáltalán betehessem a lábam. Ilyen oktatás van holnap a központi tűzoltóságon ahova ő elküldene engem, mert kell egy ilyen ember is. Kicsit félve kérdezte, hogy érdekel-e.  Mondtam, hogy természetesen érdekel hiszen még egy papír és még egy attribútum amivel több vagyok mint bárki körülöttem. Beszélgetésünk után belegondoltam, hogy ez valószínűleg megint nem magyar nyelvű oktatás lesz, úgy hogy egész este az értelmesen nézést gyakoroltam, és meggyőző bólogatással készültem az esetleges kérdésekre. Másnap megérkeztem a nagy oktatásra. Mint kiderül odacsődítettek minden hírgyártással kapcsolatos, terepre kijáró médiamunkást, de csak páran jöttünk el. A Yahoo News-os csaj szerint az ausztrálok félnek a tűztől… és ha nincs ilyen papírjuk akkor nem mehetnek a közelébe, illetve nem kell a közelébe menniük… A SBS-t is inkább a szabadúszó vállalkozó újságírók és kameramanok képviselték. Velem együtt kb. 6-án voltunk, már akit én is ismertem. Az oktatás egy naposnak volt kihirdetve, de ettől jobban haladtunk. Elég sok infót mondtak el nekünk, volt köztük nagy sok érdekes dolog, mint például a  mezőtűz (amit ezek grassfire néven emlegetnek és én így tudtam lefordítani) terjedési sebességének kiszámítása a domboldal dőlésszögének függvényében. Ez kizárólag szemlátomást engem érdekelt meg Reuters-es japán kislányt. A többiek nem értették és a kérdéseik alapján felfogni sem tudták, hogy ez miért fontos. A tűzoltó százezredes elég jó előadó volt, de nem volt felkészülve a nem overseas emberek iskolázottságának ilyen jellegű hiányosságára, és megpróbálta egyszerűen és terjengősen elmagyarázni. A többiek logikai hiányosságát az én angoltudásom hiányossága balanszírozta, de amikor összefoglalta a végén egy mondatban, hogy a valóságban (terepen) nem tudjuk pontosan kiszámolni, hogy merre és milyen gyorsan fussunk. Próbáljuk meg feldolgozni, hogy a tűz terjedési sebessége és a lejtő dőlésszöge között exponenciális függvénnyel leírható összefüggés van, akkor örömmel nyugtáztam, hogy ezt a mondatot értem és az egész szegmenset is, és ezzel benne vagyok abban a bizonyos egy százalékban…

Sok-sok diagram, video és animáció volt arról, hogy mit hogyan merről mikor és miért szabad, de az előadás végén a mester összefoglalta a lényeget: Ha azt látjuk, hogy a tűzoltók szaladnak, akkor mi is szaladjunk. Ezt sikerült mindenkinek bevésni az agyába és kifelé menet már nyomtatták is az igazolványokat.

Kiderült - amit azért valószínűsítettem -, hogy eloltani igazán ezt a fajta tüzet nem lehet, az itten közel 70 000 (!) főt számláló önkéntes tűzoltóság is csak terelgeti, elfelé a lakott területekről. Ez annyira ezért nem egyszerű és ezért többnyire nem is sikerül... Megtanultam azt is, hogy a leggyakoribb halálok a bushfire szituációkban a szívroham (és nem a füst, vagy a hőhatás). Elmagyarázták az ellentűz lényegét, a folyadékbevitelt, a szakszerű ruházatot és a jogunkat és kötelességünket az érintett területen. Már azt is tudom, hogyan kell menekülni autóval tűz elől és hogy hogyan nem.

Az oktatásról hazafelé eleredt az eső… kb. két hétre, úgyhogy az igaz bevetésem még várat magára, de most már felszentelt erdőtűz kameraman vagyok… :-)

A tűz kialudt, sok ház leégett, és a dán herceg és hercegnő megérkezett jótékonykodni. Ennek örömére kb egy hétig követtem őket mindenfelé, főként a kiégett házakat mentek megnézni a kék hegyekbe. Természetesen testőrök hada vette őket körül mindenfelé és természetesen csak nekem nem volt NVMC kátyám. 

Ennek örömére amikor a nagy tv-s összefogás jegyében megint közösen próbáltuk közvetíteni ahogy bejárják a romokat és gratulálnak az önkéntes tűzoltóknak én álltam középen, amihez át kellett verekednem magam a Dán biztonsági őrök blokádján. Ez sikerül is majdnem, de az utolsó kérte a kártyát. Mondtam, hogy nincs, mert azt mondta a gyártás vezetőm, hogy ide nem kell, és az enyém még úton van, szóval no worries. A csávó legyintett egy nagyot, miközben annyit morgott az orra alatt, hogy: Australia….

Másnap mentem velük az operaházba, szép ruhában, sok gazdag és híres ember közé, majd véletlenül részt vettem az azt követő fogadáson is, ahol koccintottam a szépséges Princess Mary-vel, akiért sokkal jobban odavannak az ausztrálok amint a price-ért. Amolyan igazi infantilis rajongásba törnek ki ha meglátják. 

Ami viszont hír és sok mindent fog befolyásolni életem elkövetkező szakaszában, hogy a főnököm elment. Nyugdíjba, vagy csak hosszú szabadságra, az még nem végleges, de elmondása szerint ügyesen játszott a nyugdíjpénztári befizetéseivel, ezért kb 15 évvel korábban elmehetett nyugdíjba. Ez nem hangzik rosszul. Neki. Utódjáról ekkor még nem volt semmi hír, majd egyszer csak lett egy külső jelentkező. Ekkor néhányan megijedtek és be is adták a pályázatukat az állásra. Jó emberek adták be, szóval én örültem volna ha bármelyikük megnyeri, mert az nekem jó lett volna. De sajnos nem így lett, jön a külsős ember, Canberrából. Ez jó lehet, mert lehet nincs akkor sleppje itt, mifelénk.

A régi főnököm az utóbbi hetekben már a fellegekben járt, nem is igazán volt értelme munkáról beszélni vele. 

Az viszont jól esett, hogy meghívtak engem is a kizárólag operatőröknek rendezett búcsú bulira, ahol rajtam kívül nem sok külsős volt. Maga a buli  furcsa lett. Egy étteremben kezdtünk a Rocks-ban ahol kb 10-en gyűltünk össze. Ez a tíz ember elfogyasztott 4 üveg vörösbort, kb 2 óra alatt, vacsora mellé, de még a desszert előtt, mert odajött a Manager és azt mondta túl sokat ittunk, szóval többet nem adnak nekünk, mert nagyon részegek vagyunk. Kicsit értetlenül álltunk a dolog előtt, a kevésbé meglepett kollégák pedig már kérték is Managert, aki közölte velük, hogy a biztonsági őr feladata az emberek ittasságának a megítélése, mert neki van meg az ehhez szükséges végzettsége és ő ezt nem bírálhatja felül, hiszen ő vigyáz a rendre. És én még elő sem vettem a magyar háziszőttest a táskámból…

Mondtuk, ha nem adnak inni akkor a desszerttel ne fáradjanak, hozzák a számlát az eddigiekről és már itt sem vagyunk. Le is léptünk egy másik kocsmába, ami már nem étterem volt. Kollégák kértek egy-két kört, majd én is odaléptem a pulthoz. A csapos közölte velem, hogy a biztonsági őr szerint a kék inges és szürke pólós embereknek már nem rendelhetek… Aztapicsába. Ha én ezt otthon elmesélem…. Mondtam neki, hogy csak töltsed buddy mert nem tudom kinek lesz, majd ha rossz helyre megy, akkor a helyi szakember úgy is közbelép… Lényegében pár kör múlva innen is el kellett mennünk… Taxit fogtunk és egy Kings Cross nevű, sokkal “rugalmasabb erkölcsű” városrész felé vettük az irányt. Két taxival mentünk és el is vesztettük egymást. AZ egyes csapat kereste a 2-est, telefonon nem sikerült elérni egymást, úgyhogy valójában az lett a terv, hogy majd valamelyik kocsmában összefutunk velük. Itt az történt, hogy beálltunk egy sorba  egy szép nagy klub előtt. Kissé rontottuk az átlagéletkort, de azért kitartóan kivártuk a sorunk. Tőlünk természetesen nem kérték a személyit, hanem egyből kiállítottak a sorból, azzal az indokkal, hogy a hely megtelt, és már nem férünk be. Ez hihető lett volna, ha mögöttünk sorba állókat nem engedik tovább, befelé. Kiderült, hogy a kártékony hatásunk az átlag életkorra volt az igazi ok. Főnökünk eltűnt és az utolsó vonat indulása is vészes közelségbe került. A csapat fele már nem állt a lábán  és taxi segítségével próbált  hazajutni, én maradtam a költséghatékony vasútnál. Még belefért, hogy az öreget is elkísérjem az állomáshoz közeli lakásához, szóval megbarátkoztunk, vagy csak leköteleztem, de a végeredmény szempontjából  mindegy…

Pár nap múlva főnököm előkerült, nagyon hálás volt hogy elmentem és nagyon nagyon megköszönte. Mondta, hogy elköltözik a világ végére, (2 órára sydneytől autópályán), de ha jön vissza inni a többiekkel, akkor hívni fog, mert most már “you are one of us.”

Na akkor jóvanakkor. Sajnálom, hogy elmegy, mert tényleg rendes és segítőkész fickó volt. Vitathatatlan érdemei voltak abban a folyamatban, amelynek a keretein belül én és jelenleg virtuális családom gyökeret eresztett ebben az országban, és én ezt nem fogom neki elfelejteni.

Az elkövetkező pár hét egy kis assistant munkától eltekintve eseménytelen volt az sbs szempontjából. Egyéb kamerás munka akadt bőven, de ezt majd egy másik bejegyzésben.

Kb másfél hete fel sem hívtak a Tv-ből. Elment a főnököm, az új meg ugyan már itt van, de még nem került elő. Időközben már megrendeltem a NVMC kártyámat, és ehhez sikerült megszereznem az elengedhetetlen ajánló levelet a cégemtől, már csak a szokásos 120 pontot kellett összekaparni az azonosításhoz. Itt jól jött az ausztrál jogosítvány, mert kapásból 70 pont, a többit meg összekapartam. Ezt követően meglátogattam a postát, ahol szükségem volt egy jól képzett ausztrál munkatársra aki az egész személyazonosság bizonyítási eljárást végigcsinálja velem. Itt bemutattam mind papírom eredetijét, ő hitelesítette a másolataimat letöltött rólam minden szükséges adatot, majd összepakolt egy szép kis aktát amit el is küldött a megfelelő kormányhivatalnak és türelmem kérte. Én álltam ott vagy 2-7 percet, majd megkérdeztem hogy kb mire számíthatok... Mondta, hogy kb 1-2 hét és a támogató cégemnek küldik ki... Hmm akkor hazamentem, csókolom. És hogy mi is ez a kártya? Gyakorlatilag sajtóigazolvány. Az Ausztrál állam által akkreditált sajtósoknak jár és szabad bejárást biztosít az összes állami intézménybe, hivatalba, rendezvényre, eseményre. Mivel kormány által szentesített papír (plasztik) darabról van szó ezért a versenyszféra eseményein is ezt szokták kérni. Elég nehéz megszerezni és nem is szokták megadni mindenkinek. A security ellenőrzés kihagyására nem jogosít, de például nagyon sok eseményre ingyen bejárást biztosít.
El is telt és mostanra már szükségem is lenne rá, be is mentem megkérdezni mi van már a kártyámmal, illetve itt van-e már az új főnök... Össze is futottam vele, be is mutatkoztunk egymásnak. Igazi OZ, velem egyidős, rendmániás és ahogy itt vidéken mondják well organised. Kicsit vicceltünk barátkoztunk egymással mert éppen sietősben voltam, de mondtam neki, hogy bármit, bármikor, csak hívjon. Ok, ha lesz valamit hív... Gondoltam magamban arra kíváncsi leszek... 1-2 óra múlva már hívott és le is diktált 5 db dátumot amikor kellek. Szerintem barátok leszünk... Pár nappal később tanúbizonyságot tett arról is a főnöki asztalon lévő számítógépet nem csak bottal szokta piszkálni mint elődje, hanem küldött is beosztást, PDF-ben (!), 3 hétre előre...

Nem kellene elmenni szó nélkül a magasabb szinteket érintő változások mellett sem, de sajnos ez ügyben viszont én és nyelvtudásom már kevésnek bizonyultunk. A lényeg annyi lenne, hogy a teljes szervezet átalakul és vagy én mozgok rossz körökben, vagy tényleg rossz az irány, de mindenki csak panaszkodik. Gyökeresen akarják átalakítani a foglalkoztatási szerződéseket, a szervezeti szabályzatot, majd lassan az egész SBS arculatot. A probléma oka állítólag, hogy a cég egészét meghatározó személyek mentek el (többnyire nyugdíjba) és az újak hozzák a saját csapatukat a saját elképzelésükkel. El akarják költöztetni az egész céget is teljesen más helyre, ami szerintem nem igazán gazdaságos ötlet, de itt nem is arról híresek. Ennek látszólag ellent mond, hogy a régi, bár jó állapotban lévő épületet elkezdték teljesen átépíteni. Kicsit talán a Google munkakörnyezetet irigyelték meg, mert eléggé kényelmesre színesre és kreatívra varázsolták át az átriumot. Az új office rész nekem nagyon tetszik, mostanában állandó bűntársammá váló Hannah-nak mondtam is, hogy ez olyan mint a régi Star Trek űrhajó belseje. Legnagyobb meglepetésemre visszakérdezett, hogy az Enterprise-ra gondolok? Hűha... nem várt fordulat. Hannah kedves csinos aranyos lány, ezért számomra összeférhetetlennek bizonyult a Stra Trek univerzum ilyen mértékű ismerete az ő személyiségével. Végül is vitába szált velem, hogy ez egyáltalán nem is hasonlít rá, és hogy valószínűleg nem láttam elégszer a Next Generation-t... Hűha, emberemre akadtam, jeleztem, hogy én egy kicsit régebbi szériára gondoltam, egészen pontosan az eredetire, de jobbnak láttam nem vitatkozni... Forgatásból megfáradtan visszatérve az alábbi két alak fogadott minket az ajtóban, engem, kolléganőm és az erkölcsi diadal édes ízét:

Hamarosan újra jelentkezem, addig is kívánok mindenkinek f@asza kis karácsonyt, sokkal jobbat mint az enyém...

Kultúrvideo

Ez még nem amolyan szokásos bejegyzés, de az is jön hamarosan. Valójában nagyobb és hosszabb távú terveim első lépcsőfoka. Konkrétan a tervekről majd később, de természetesen video production-ról van szó. A lent látható kis portréfilm egyenlőre hobbi jelleggel, családon belül készült. Várnám a szakma és a nem szakma véleményét, mely természetesen mindenre kiterjed. Fontos lenne a visszajelzés és a sok sok építő jellegű kritika, hogy tudjam min kell változtatnom, hiszen a végső mérce a néző, a releváns pedig a szakma :-)
Jelenleg vegyes nyelvű, de hamarosan elkészül hozzá a fordítás mindkét nyelven.

Íme a portréfilm, amolyan szokásos technikai erődemonstráció, 18 percben és full HD minőségben (manuálisan állítandó). A téma kicsit talán komolyabb és rétegspecifikusabb, de remélem így is tetszeni fog:

Húzd meg jobban menjen a munka...

Régen írtam, részben idő hiányában, részben magán jellegű dolgok miatt. Az időt leginkább a munka befolyásolja a a másikat pedig a feleség 1.0. Sajnos szoftverhibás lett, ami részben a felhasználó hibája, de a hiba komolyságát és eredményét figyelembe véve minden bizonnyal hardware hiba is fennállhat. A felhasználói hibára már van nálam service pack, de amíg a hardware hibát nem zártuk ki egyértelműen sajnos nem tudom telepíteni. Prevenció gyanánt minden kezdő, középhaladó és haladó férjnek azt tudom javasolni, hogy néha jól be kell rúgni és elverni az asszonyt emberesen, mert ha egy életen át jó férj vagy akkor sosem tudják meg milyen szerencsések is valójában...

De talán térjünk is rá az idő hiányára, mert ez publikusabb és érdekesebb. Munka frontján harcolok is rendesen, továbbra is két arcvonal van, az építkezések és a média munkák. Jelen bejegyzést a rövidebb építőipari életemnek szentelném.
Az építőiparban több új területet is kipróbáltam. Jelenleg leginkább padlót rakok (nem csiszolok), visszatértem a tetőre is, belekóstoltam a gipszkartonozásba. Volt olyan nap, hogy egy víz és gázszerelő kért kölcsön dolgozni. Elég kapós lettem mostanában, nem tudom miért... Olcsó vagyok? Vagy csak jófej? Mert jómunkásembernek nem mondanám magam... Otthon sohasem foglalkoztam ilyen dolgokkal, de itt... Álljunk is meg a pillanatra a víz és gázszerelésnél.
Ez az a terület amit még csak nem is láttam messziről sem, nemhogy csináltam volna. Az első napom úgy alakult, hogy megérkeztem a fickóhoz, aki megmutatta a kerítés mellett a gáz és vízórát, majd a mosókonyhát és a gázkazánt. A feladat összekötni a két pontot (rézcsövekkel) kipakoltuk a kocsiból a sok-sok szerszámot amelyeket én még csak képen sem láttam, sok sok rézcsövet, hegesztőt. Mesterem telefonált kettőt, majd közölte, hogy neki el kell mennie, de tudok mindent hogy hol van és szerszámok is itt vannak oldjam meg.
Én meg: ?
Próbáltam közölni vele, hogy félre lett informálva velem kapcsolatban. Én nagyszerűen tudok adogatni neki az általam is ismert szerszámok közül néhányat, ha nincs kedve dolgozni akkor énekszóval és tánccal szórakoztatni, de gázkazánt bekötni nem lenne túl humanitárius dolog rám bízni egy társasházban...
Azt mondta akkor kössem be a vizet és elment...
Na ettől sem lesz senkinek mivel lehúznia a WCt. De hát ott lettem hagyva, a feladat meg adott. Nem futamodok meg, ebben a szakmában úgysincs jövőm, legalább elszórakoztatom magam... Rézcsövek, könyökök és T-ágak és egyéb vackok tömkelege állt a rendelkezésemre, nagyon sok ismeretlen szerszám társaságában. De hát nem lehet ez olyan nehéz, a gugli megmondta a márka segítségével, hogy milyen szerszámmal is van dolgom. Fél óra alatt kigugliztam mi mire jó, de még használni mindíg nem tudtam. Itt jött képbe a youtube. Ilyen okos kis dolgokat találtam rajta:

Nem untatnám azt a kevés olvasómat, aki még maradt a technikai részletekkel, legyen annyi elég, hogy az emlékeimben letúrtam kb IDE majd szépen ügyesen elvezettem a csöveket árkon, bokron, falon, földalatt mindenütt. 2 óra videózás, 2 óra munka, és minden fel volt fúrva, meg volt hajtva, A-ból elvezetve B-be. Nem hittem volna, hogy ez lehetséges, de a sok éves tapasztalatot a google eszköztárából előhúztam, boldogan nyugtáztam, hogy a modern kor gyermekét nem lehet már semmivel sem sarokba szorítani. Majd rájöttem, hogy ezt nekem meg kell hegeszteni... Itt megint levert a víz. A gond az, hogy én ezt tanultam, sőt le is vizsgáztam belőle, sőt tudnom kellene. Annak idején középiskolában a tanműhelyben mindent összehegesztettem mindennel ami fellelhető volt, de annak már 15 éve. És 15 éve még csak a közelébe sem mentem egy hegesztő hangszernek. A tudatlanságomból fakadó bátorságom itt szertefoszlott, már sokkal biztosabb voltam abban ahogy ezt nem tudom megcsinálni... De hát ez van. levagdostam néhány darabka csövet - mert az már nagyon ment - gyakorlásnak, belobbantottam a gázt, magamon is meglepődve egész ügyesen beállítottam, amikor megjött a mester. Rohanásban volt, csak visszaszaladt a hegesztőért, és mire befejezte a mondatot én már be is pakoltam a kocsiba, hogy vigye a picsába. De mivel elviszik és nekem szükségem van rá ezért nekem itt már dolgom nincs, mennék is... Átnézte a csővezetésem, azt mondta nagyon fasza, itt-ott kicsit ferde-görbe-nemvizszintes, de jobban csináltam mint James a múltkori segédje. Hmmm James nem tette magasra a mércét.... Kezembe nyomott 4 órára 150 dodót és majd még hívni fog jelmondattal elviharzott. Tettem ezt én is nagyokosan...

Nagyon sok minden történt a média világában is, sőt mostanában ott történik a sokkal több dolog, de ezeknek inkább külön bejegyzéseket szentelnék a közeljövőben, inkább egy két érdekesség a saját házam tájáról:

Fájó szívvel tudatom, hogy megváltam a meseszép magnától. :-( Egy ideje már terveben volt, kacérkodtam a gondolattal, de nehezen válok meg dolgoktól, és nem is volt időm vele foglalkozni. Végül is a személyi autószerelőm megadta a kegyelemdöfést, összeírta, hogy az újonnan felfedezett zörelyek és kattogások, bármely pillanatban végleges üzemképtelenséget okozhatnak és kb $2000 pénzt kéne ahhoz beletolni, hogy üzemképes, de nem üzembiztos legyen. Ennek örömére fel is került több internetes portálra 2500-as áron. pár hét alatt találtam rá vevőt, mert makacsul ragaszkodtam az árhoz. fele ennyiért már másnap is elvitték volna, de én kitartottam a végső reccsenésekig a motortérből, majd két cseh fickónak odaadtam 1800-ért.
Birkabunda.
Pizzériás főnököm türelmesen várt, énnekem meg az időbeosztásomból annyira nem hiányzott a futárkodás, úgyhogy húztam ameddig tudtam.
A pizzérián kívül nem nagyon volt égetően szükségem autóra, de a második hét után már kezdtem halmozatlan hátrányos helyzetbe kerülni a kocsi hiányának köszönhetően. Nem volt mese lépni kell.
Internet, gyorsan leszűkült az adatbázis 2 fasza kis toyota corolla-ra. kevés KM, sok év, alacsony ár. SMS, e-mail az eladónak, hogy máris mennék megnézni, kp-ban fizetem, hozom. Jött is az sms, hogy elkelt mind a kettő már tegnap. Akkor rohadjatok meg. A következő 2 hét és 8 corolla is így telt, részben amiatt mert nem volt időm elmenni csak napokkal később megnézni, másrészt egyik főnököm ideadta a munkáskocsiját (Toyota Camry wagon 2.4 manual). Ez megint egy kicsit kényelmesebbé tette az életem, ezért nem is nagyon kerestem aktívan kerestem az új autóm, mert hát van időm alaposan válogatni. Ismét állapot változás, kölcsöntojcinak betört a szélvédője (semmi közöm hozzá), illetve annyira munkás volt a kocsi jellege, hogy csak munkásruhában lehetett használni, egyéb helyekre nem tudtam vele menni.
Ekkorra már elegem is lett a kocsinézegetésből, leszarom alapon veszek valamit. ekkor találtam egy fasza 12 éves 1.8-as corollát, szervízkönyvel 59k KM-rel (!) makulátlan állapotban, picit drágábban mint a keret, de még rövidtávon kigazdálkodható lett volna. Kerestem egy tartalékot is, sokkal olcsóban, ugyanilyen paraméterekkel és állapotban, csak 160k KM-rel. Nagyhifi, sportpack, elég diszkós puncimágnesnek volt átalakítva. Nagyon vésztartaléknak és mert közel volt a másikhoz, és hogy össze dujam hasonlítani. De irány a primary, lezsíroztam sms-ben, 3 nap mulva megyek érte a pénzel. Letelt a 3 nap, új sms, indulhatok? Jött a válasz hogy nagyon vár, ment is a válasz hogy gps szerint 9 perc és ott vagyok. Visszaigazolta az eladó a címet. 10 perc múlva fékezek a háza előtt, jön az sms, hogy 2 perce eladta. Álltam a ház előtt, gondolkodtam felgyújtsam-negyújtsam... Buzi.
Nyomás a tartalékhoz, Juszuf árulta, egy templom előtt állt a paripa, szépecske, közelebb érve levert a víz. Az 1 m2-re jutó, kereszt, szüzmárja, jézuska levono-matrica, tapadókorongos hátsóablakredőny a létező összes boldoggá és szenté avatott akárkik arcképével stb. több ezer db lehetett. Én végigjártam a Vatikánt, de a csávó a kis korollába beletolta 2x azt amit ott láttam...
Nagyon lelkesen mutogatta a verdát, ami ezt kis vallási kisiklást félretéve tényleg pöpec állapotban volt. Hátul a torinói lepel alatt az 1000w-os sony mélynyomó+erölködő ott figyelt, a belső visszapillantóról lógó 4 mázsa rózsafüzér és füstölő mögött egy 2 DIN-es hifi (integrált TV, DVD, GPS, Bluetooth, usb, sd, stb) utastérben alul körbe kék futóled, racing felni, pirelli peresgumi, új kárpit, +4 kenwood hangrendszer, sötétített üveg, riasztó, mikiegers fejtámla, stb.... Mondtam a csávónak lépjünk hátrébb ehhez nekem idő kell. Néztem vagy 5 percig, fejben elkezdtem kidobálni, levakargatni a szemetet. Egész pofás kocsi lett belőle fejben... Mondom a csávónak -$500 a végárból és csak az marad a kocsiban ami nincs megszentelve... Nagy nehezen belement -300 + 1 olajcsere és kipakol.
Másnap felvettem a masinát. az olajcsere megvolt, az egyházi ereklyék 90%-a is eltűnt (remélem nem ez tartotta össze a dolgokat)
Legurultam az utca végére csináltam néhány gyors képet:

Igen, legnagyobb bánatomra fehér. Igen automata. Tudom hogy csak a buzik vezetnek automatát, de azt is tudom, hogy ezt azok az Adoniszok találták ki akiknek nem futja rá...
Szóval 2 hete hajtom gond nélkül. Egyenlőre, és remélem így marad. Mindenki azt mondta nekem hogy corolla az én autóm ha hallhatatlant keresek. Motorja, súlya, futott km fele mint a magnájé, életkora is 5 évvel kevesebb, szóval remélem jó darabig barátok leszünk. Megy mint a golyó és fele annyit fogyaszt...

Na mára ennyi, megyek aludni, ígérem, most majd kicsit sűrűbben jelentkezem, de csak ha van rá igény...

Hungry Hungarian

Szerintem nincs magyar angol nyelvterületen aki nem kapna agymenést már ettől a más népek által meglehetősen viccesnek tartott közhelytől. Én egy bejegyzés címmel emlékeztetném honfitársaim erre az ordenáré baromságra, és talán kicsit illik is a bejegyzéshez... De inkább legyünk sikerre éhesek...
Vannak még itt magyarok rajtunk kívül. Ezt azért mondom, mert egyre több magyar szót hallok akármerre is megyek a városban. Valahol mindig beszél valaki magyarul. Nem tudom, hogy mostanában sokan jönnek ki, vagy én lettem vájt fülűbb a magyar hangra, de szerintem tényleg nagyon sok magyar van idekint. Azt is el kell mondanom, hogy eléggé távolságtartóak, bár én sem esek neki egyből mindenkinek.
Az utóbbi időben eljutottunk arra a szintre, hogy a helyben élő honfitársainkkal is foglalkozzunk. Több okból is; egyrészt az ember társas lény, másrészt az információ áramlást jelentősen befolyásoló tényező a nyelv, és az ezen a téren szerzett 30+ év tapasztalat ezt egyszerűbbé teszi. Ugyanakkor felmerült az igény, hogy feljebb kapaszkodjunk Maslow piramisán, valamint most már a körülmények is szükségessé és lehetővé teszik ezt a szintlépést. Terveink is vannak ezzel kapcsolatban a jövőben, de ennek még nem mennék elébe, de nemsokára.
Szóval barátokat keresünk, akikkel közös érdeklődési körünk van és ezekből a körökből eredendő tervek megvalósításához potenciális partnerek lehetnek. Ez itt nehéz, vagy nehéznek hittem, de ma voltunk egy rendezvényen ahol becslések szerint 1000-1500 magyar volt. Egy helyen. Kisit furcsa is volt a fülemnek a sok magyar beszéd, mint egy majális 1, mivel ez egy piknik volt egy tóparton. Túllépnék a helyszínválasztás okozta idegösszeomláson (mivel sokan nem találták meg a helyek, és még többen el sem indultak amikor meglátták hol és főként milyen messze van), de így is szép számmal gyűltek össze a népek kis hazánk minden tájáról. Kisit alábecsülték a szervezők és az árusok is az ideérkezők létszámát, mert az egy dolog, hogy percek alatt elfogytak a parkolók, de se kaja se pia nem maradt pár óra után. Kivéve a pálinkát, de az is azért, mert aki idáig eljutott az kocsival érkezett és a tápláló magyar nedűből nem volt lehetősége fogyasztani... Már hallatom olyat is hogy az 5. Indian Jones film erről fog szólni, hogyan jutott el a magyar piknikre....
Mi teljesen véletlenül találtuk meg, és jófejségből GPS koordinátákat küldtünk mindenkinek, ők megérkeztek. Aki nem, azok lemaradtak egy klasszikus magyar rendezvényről, mely szerény véleményem szerint meglehetősen jó volt, illetve én jól éreztem magam. Természetesen én is vezettem, úgyhogy szemrevételeztem a finom magyar pálinkákat, és belsős információkhoz jutottam a disznósajt beszerzésével kapcsolatban. Mellettünk egy arab-muszlim community a miénktől sokkal népesebb tábora élvezte a park nyújtotta szabadidő töltési lehetőségeket, szóval a vizuális élmény szempontjából 100%-ban megvolt  a dzsínó majális is... Erről a rendezvényről nem készítettem egyetlen fényképet és videót sem, mivel nem voltam ott sokáig, és az időt is elpofáztam. Ennek ellenére szeretném ha több ilyen lenne és el tudnék rá jutni, mert a magyar közösségek (mert van sok kicsi) eléggé elhúznak egymástól.
Egy két haladóbb szellemiségű, több időt itt töltött embertől tudom, hogy a fiatalabb generációt  és az újonnan érkezőket nem nagyon akarják bevonni a helyi közösségek-szövetségek. Ennek eredményképpen, a "közösségtelen szövetségtelenek" létszáma exponenciálisan növekvő görbét írt le, majd saját súlya alatt megtörve egy közösségbe zuhant össze, mely létszámfölényből adódóan maguk alá gyűrte minden eddigi kiöregedett szerveződést, ezzel kikényszerítve egyfajta látens kiegyezést. Ha jól értettem az elmondottakat, ennek egyik eredménye volt ez a piknik. De erről több információra van szükségem...
Remélem ebben az országban cáfolatra lel azon elméletem, miszerint 1 magyar a legnagyszerűbb elme, 1-nél több magyar már a legbutább biomassza amit ez a bolygó valaha a hátán hordott. Egyszerűen nem tudunk közösségben semmi értelmeset és maradandót alkotni... Viszont az egyéni teljesítmény irigylésre méltó világszinten... Érdemes átfutni ezt a listát... Számítógép, transzformátor, villanymotor, gyufa, hidrogénbomba, Excell, Floppy lemez, generátor, rádió, színes tv, hanglemez és a végtelen lista. Egy főre jutó Nobel díjasok számában is jók lennénk, de tudomásom szerint csak 1 van, a maradék tizenegynéhány már miután elhagyta az országot kapta a rangos elismerést... Tehát nekem is van esélyem... :-)
Egység terén van lemaradás... honfoglalás óta végső célját tekintve a győztes háborúk terén hadilábon állunk, és igazán nem tudok most hirtelen mondani egyetlen magyar közösségi elismerést sem... Ha volt is, akkor nem a magyarság, mint összefogó erő volt az első számú közös vonás...
DE ennek vége! Egy kis magyar közösség, több kevesebb sikerrel itt is újra feltalálta a strandröplabdát:

Eközben Ausztráliában...

Egy gyors helyzet-jelentés innen a "B"oldalról. Ugyanis voltak választások, a másik pát nyert. Az egyik az amelyik eddig volt hatalmon. Valójában nem tudom ez jó-e nekem vagy sem, de az összes bevándorlási ügynök szerint jó. Ha nekik jó akkor valószínüleg nekem is. Hogy miért azt tényleg nem tudom, de ha nekik egyszerűbb vagy több pénzt jelent, akkor az nekem is egyszerűbb és végre adhatok nekik pénzt, remélem vízumért...

Egyéb téren nem sok változás van, autót nézegetünk, és hála az ausztrál adórendszernek egy kicsit nagyobb mozgásterünk van. Mivel nekem nincs főállásom, hanem mindenféle alkalmi a részmunkaidős szerződésekkel rendelkezem ezért furán vonják az adót. Az órabérem magas (ellenben nem dolgozom napi 8 órát) és ebből számolják ki az éves béremet napi 8 órával. Ezért egy elég magas, de elméleti fizetési kategóriába esem, ahol ennek megfelelően elég sok adót vonnak. Az év végén amikor a tényleges számok realizálódnak, kiderül hogy az adó mentes kategóriába esem és a sok adót amit levontak visszautalják. Magáról az adóbevallásról már tavaly írtam. Nem egy nagy ördöngösség, de a nyelvtudás miatt egyenlőre szakemberre bízzuk, illetve mivel én vállalkozó vagyok ezért az enyém egy kicsit bonyolultabb... Az értelmesebb ausztrálok már maguknak megcsinálják néhány perc alatt... Itt is a sávos adózás működik, de mivel nem sok féle fajta adó van, ezért az adminisztráció lényegesen egyszerűbb. Szóval egy kedves magyar lány elkészítette a bevallásunk és elég jól jártunk. Mellékesen megjegyzem, hogy a kettőnk adóbevallásának elkészítéséhez összesen 4 darab A4-es lapra volt szükség. Nem voltak teleírva, sőt tartalmuk szerintem egy söralátétre is ráfért volna... :-)

Egyébként ez az ország is fejlődik. Nem gazdaságilag, mert úgy már eléggé rendben van, hanem technikailag. Ebből a szempontból sok-sok dicséret illeti kishazánkat, hiszen elég csak a mobil parkolásra, internet hozzáférésre, kábeltv-s rendszerre, mobilinternetre stb. gondolni. Minap egy helyen már itt is láttam valamiféle mobil parkolás kezdeményezést. Ami igazán nagy áttörés mostanában, (vagy csak mi fedeztük fel most) nem más mint az úgynevezett Opal card, mely a tömegközlekedést hivatott egyszerűbbé és végső soron olcsóbbá tenni. Otthoni tapasztalatom e téren nincs, leszámítva néhány lyukasztós villamos és vonatjegyet. Itt viszont eléggé rá voltam és néha vagyok utalva a tömegközlekedésre, sok papír jegy, sorbaállás, vásárlás. Illetve csak tól-ig tudok jegyet venni, vagy drága bérletet és ha egyszer átmentem a kapunk akkor már nincs visszaút csak a jegyem árán. Nincs apróm, nincs kártyaolvasó stb... Az opal card egy mágnes kártya, vagy NFC, de elég csak megmutatnom a digitális kalauznak és már vonja is az egyenlegemről a kevesebb pénzt mint amibe a papíralapú jegy kerül. Ezen felül van egy csomó egyéb kedvezmény rajta, napi plafon, heti plafon, return kedvezmények stb. Rendelkezik online felülettel, ahol logolva van az utazásom. Szóval jó dolog és működik és jól. Talán Londonéban láttam hasonlót... Jelenleg még csak korlátozottan elérhető, de a mi környékünkön már nagyszerűen működik. Úgy tudom a kompon már teljes egészében működik, úgyhogy a hétvégén lehet egy kompos kirándulást, esetleg videoval be is tervezek...

OKJ szám: 33 341 01 0000 00 00

Mi kell ahhoz, hogy áruljunk valami? Árú, cég, szakképesítés, pénztárgép (számlatömb), telephely, bankszámla, miegymás... Ezekre emlékszem otthonról. Az ausztrálok másként gondolják. Ha árulok valamit pénzt keresek, nyereséget termelek, adót fizetek, nem kérek segélyt. Ez jó az államnak, és ha az államnak jó, akkor az állam boldog, és akkor boldog az állampolgár is. Ezért ezt a folyamatot egyszerűvé kell tenni, amennyire csak lehet. Átláthatóvá és követhetővé. Szükséges ehhez a jogkövető magatartás és pozitív állampolgári hozzáállás.

Rövid bejegyzésem oka a következő: Messze földön, de még Sydnyben, egészen pontosan Kenthurst-ben dolgoztam, maga a munka lényegtelen, de meg kell jegyezzem, hogy már láncfűrészkezelés sem okoz problémát. Út közben a mellékelt táblával futottam össze és mivel ellenállhatatlan vonzalmat érzek mindennemű citrusfélék termésének korlátlan mértékű fogyasztása iránt, ezért nem volt kérdéses, hogy meg kell állnom. Már csak azért is, mert kb. 1 éve már fogyasztottam narancsot közvetlenül keresztanyám narancsfájáról és meg kell hogy mondjam számottevő különbség van a friss és a boltban vásárolt déli gyümölcs között. A "déli gyümölcs" kifejezéssel egy antarktiszi kutatóállomás állandó lakója feltételezem vitába tudna szállni, de az vitathatatlan ízvilággal valószínűleg nem. Otthon nem túl esélyes ennek megtapasztalása, de itt van rá lehetőség. 

Bejegyzésem apropója valójában a választott kereskedelmi modell, mely szintén ismeretlen kis-hazánkban. A képeken is látszik, emberi erőforrást teljes mértékben nélkülöző kisbolt (és még csak nem is webshop)  működési elve: Az ember megáll, kiválaszt, kifizet és megy a dolgára. A telephely a tejes láda, kassza a konzervdoboz, a termék pedig adott. Mivel ilyen helyen én még nem vásároltam ezért egy jó hosszú pillanatra el is bizonytalanodtam... Kerestem a kamerát, a kamuflázs őstermelőt, de sehol semmi. Ezért bedobtam a két kétdollárost, kivettem 50 centet és a három zsák mandarint. (Piackutatás nem volt erős oldala az üzlet tulajdonosának, mert pár méterrel korábban magam szakítottam 2 db szép nagy citromot az út menti fáról, ebből az egyenesen következő okokból citromot nem vettem) Figyelmesebb olvasóknak feltűnhet, hogy 50 centet otthagytam. Igen, mivel a kiszolgáló személyzet munkáját - valójában az ötletet - borravaló formájában értékelnem kellett...

Hazafelé vezetve megpróbáltam elképzelni, hogyan működne ez mondjuk Sátoraljaújhely határában... Valószínűleg a gibbonok nem csak a tejes ládákat, de még az alattuk lévő gyepet eltüntetnék semmi perc alatt...

Felmerülhet a kedves olvasóban, hogy ez biztos csak vidéken működik, de itt tőlünk két sarokra (North Sydney-ben) egy kávézó hasonló készpénzfizetési-kezelési rendszerrel valósítja meg csúcsidőben a KV értékesítését. Bekiabálod mit szeretnél, bedobod az árát egy hatalmas tálcába és pár pillanat múlva a kezedbe nyomják a friss, forró olasz kávét. Minden APEH ellenőr álma... :-)