Most megint lent, vagy mégsem....

A legutóbbi bejegyzésünk pozitív hangvetelű volt, evidensen következik, hogy akkor a mostani negatív lesz! :) De csakazért sem!
Az elmúlt hét nem volt egyszerű semmilyen tekintetben. Kezdeném rögtön azzal, hogy lakótársaink - most már csak volt lakótársaink - gondoltak egyet és kedden este bejelentették, hogy akkor ők szerdán elköltöznének. Ami nem is lett volna olyan nagy szívfájdalom, ha nem hagytak volna itt minket olyan 3000 dollárnyi mínuszban egyik percről a másikra! Na de ez egy hosszú történet...inkább hagyjuk is mert ahogy írok róla is gyomoridegem van. Amúgy is No worries! Szóval immáron édes kettesben lakunk Lászlóval a csidecsuda, hatalmas bérleményünkben, ugyhogy ezúton ragadnám meg a lehetőséget, hogy felajánljam nektek a felszabadult erkélyes, különfürdőszobás extra szobánkat. Bárki úgy érzi, hogy szívesen eltöltene néhány hetet Sydneyben...szerettel várjuk! :)

Most héten kezdtem az új melót is, ami így egy hét után nagyon tetszik! Kicsit fura hogy mindent angolul kell csinálnom, de hát ez itt már csak így van! A lány aki betanít nagyon türelmes és segítőkész, kívánni sem lehetne jobbat! Nagyon sok új emberrel ismerkedtem meg egy hét alatt, izgalmas volt. A csapat kifejezetten fiatal, aminek nagyon örültem! A meló hasonó az otthonihoz, de csak tényleg egy nagyon szűk szegmensével kell foglalkoznom a dolgoknak. Ami viszont nagyon megrémített, a negyedévenkénti, félévenkénti üzleti utak. Ezek apám nem viccelnek, második nap kaptam egy e-mailt a főnöktől, hogy leközelebb ha Malajziába megyek milyen papírok legyenek nálam. Most ott terjeszkedik a cég, és hát menni kell, mivel én leszek a Malajziai kapcsolattartó.

kilátás az irodámból

Mivel beállt az életünk egy ilyen reggel 8 kor elmegyünk, este 6-kor hazaérünk menetbe, kezd nehézkessé válni az otthoniakkal való kapcsolattartás, aminek nagyon nem örülök! Tessék zaklatni minket ha be vagyunk jelentkezve!!!!
A héten Lacika ismét shoppingolt az Ikea-ban mert azt nagyon szeretjük, illetve rá is kényszerültünk, miután lakótársaink megpattantak!

igy néz ki most a nappalink :) mint látjátok, hely az van

csúcsjó bárszék, most már egyszerre is tudunk ülve enni :D

ezeket a kisasztalokat 9 dollárért árulják az Ikeaban, very good

A hétvégénk pedig eddig ugy nézett ki, hogy pénteken meló után vacsi Simon és Grace Marryland-i otthonában, tegnap este party Galston-ban Kati barátainál...huh az micsoda hely!!! Ma pedig Katinál estebéd! :D Tehát főzni nem főztünk a hétvégén.

Narancsfa

Vendéglátoink háza

udvar

tőtikápi

Kati, nokedli pörivel

Legjobb bor, vagy 3 üveggel megittunk ketten Lacikával :)

:)

De hogy ne érje szó a ház elejét, csináltam vasárnapi villásreggelit, Amerikai palacsinta formájában!

Egyszer fent, egyszer lent...most éppen fent!

Az elmúlt időszakban a legnehezebb dolog az volt, hogy hogyan kezeljük a kiegyensúlyozatlanságainkat! Egyik héten minden összejött, a másik héten minden tervünk összeomlott. Onnan gondolom, hogy lassan de biztosan megtaláljuk a helyünket Australiaban, hogy egyre kisebbek a hullámvölgyek.

A mostani hét eddig nagyon sok pozitívumot hozott. Nem tudom Lacika írt-e róla, hogy kaptam egy álláslehetőséget. Az ügynökség akik a visa-t intézték nekünk, említették, hogy egy nyelviskola marketingest keres,  én pedig nagyon megörültem, mondván, hogy az nekem milyen jó lenne! Kicsit aggódtam az angolom miatt, hogy elegendő lesz e egy ilyen pozicióra, de mint később kiderült teljesen feleslegesen! Szóval jelentkeztem, behívtak egyszer, behívtak kétszer...és megkaptam a munkát!!! 

Jövő héten hétfőn kezdetét veszi a 3 hetes betanítási időm. Ez egy óriási előrrelépés számunkra, egyrészt mert a pincérnősködéstől minden porcikám fáj, másrészt az a suli indulásával abba is kellett volna hagynom, mert időben nem fért volna össze a kettő. Az új munkahely a CBD-ben van, ami Sydney üzleti negyede, ahova suliba is járok és ahol az egyetem is van. Nemcsak hogy jó helyen van, de szerződéses, középvezetői pozíció, jó fizetéssel! :D Hiphip hurrá! A hivatalos megnevezésem Business Development and Marketing Manager. A cég tulajdonol 8 iskolát 6-ot itt Sydney-ben, egyet Melburne-ben egyet pedig Dubai-ban. Mindegyik iskolának megvan a maga managere, és kapom a North Sydney English College-ot! A munka hasonló az otthoni nyelviskolás melómhoz, csak kb a tizede a feladatköröm. :D Plusz a cégnek én leszek az európai, malajziai és thaiföldi kapcsolattartója! Uh felköthetem a gatyámat! Szurkoljatok nekem!

A másik nagyon jó hír hallatán majdnem elbőgtem magam...Ma felhívtam a Qantas Austral irodáját, hogy megérdekődjem a repülőjegyünket, utolsó reményként! A legutolsó infónk az volt róla, hogy az autómatikusan befoglalt visszautunk időpontjában tudunk hazamenni (ezt az időpontot a rendszer autómatikusan dobta ki a Malévnál, amikor a jegyet vettük, mert nem tudtunk egy évnél későbbi időpontot befoglalni) de csak Frankfurtig van meg a jegyünk, és nem lehet módosítnai,mert akkor az egészet bebukjuk. Ezt az utatat is csak a Qantas jofejségből ajánlotta fel a malév károsultjainak. Szóval ezeket az infókat kaptuk az irodától, magyarországról! 

Na ehhez képest felhívtam ma a Qantast itt, azt mondta a nő, hogy kicserélné a jegyünket egy teljes Sydney-Budapest útra, mert úgy tudják a Malév becsődölt, de "csak" Lufthansa jegyet tud nekem adni Frankfurt-Budapest közé!!! Jó lesz-e? A Lufthansa az egyik legjobb Airlines! Mire kérdeztem mennyi? Azt mondja természetesen ingyen! Kérdeztem hogy esetleg módosítnai lehet-e a jegyet, mert nem jó időpontban van, erre ő, persze, természetesen...ez is free of charge!!! Vagyis ingyen, merthogy nagyon sajnálják, ami történt velünk! Nem is tudom, ilyen ügyfélszolgálati rendszerrel találkoztam-e már valaha! Na lényeg a lényeg, hogy mehetünk haza, amikor akarunk, és nem buktuk a jegyet sem!!! 

Köszönjük Ausztrália!

Egyéb apróbb jó hír, hogy lakótársaink is lassan egyenesbe érnek munka tekintetében. Illetve hogy szombaton vendégeink érkeznek, házibulit tartunk, amolyam Lacika és Enci utószülinapot!

A sok pozitívumot beárnyékolja, hogy akár kivel beszélünk otthon mindenki kicsit maga alatt van, remélem a tavaszi idő javít majd a hangulaton!

The Rocks

Vasárnap a borongós idő ellenére felkerekedtünk és bejártuk Sydney legrégebben lakott részét a Rocks-ot. Nagyon jó kis hely, ráadásul minden hétvégén kézműves vásár van! :D

IKEA - mert szeretjük!

Újabb bútorvásárlásra kényszerültünk, ezért megpattantunk az Ikeába. Amit venni akartunk nem volt, de 30 dollárért szereztünk egy jó kis íróasztalt! :D És természetesen bekajáltunk az 1 dodós hotdog-ból!!!

És az új szerzemény:

Több nap mint kolbász!

Itt még inkább helytálló az állítás. Nem tudnak ezek csinálni semmit ami szalámi vagy kolbász lehetne. A legdrágább szalámijuk is olyan mint otthon a teszkós túrista szalámi, amit kint felejtettek a napon.

Mivel nagy nap a mai, és már tegnap megérkezett az ajándék/szeretet/segély csomag otthonról már gyanús volt, hogy a megszokott klasszikus spárga helyett valami egész más high-tech műanyaggal van átkötve. Ilyen a magyar postán max 30 év múlva lesz szerintem. Alaposabban szemügyre véve tele volt ragasztgatva a kis csomagunk mindenféle figyelmeztető matricával. Na akkor ezt felbontották.... gondoltuk. Helyesen. Mi voltunk a másodikak a sorban, és nem is kaptuk meg a teljes verziót. Egy köteg papíron el is mondták, hogy bizony az ungarise téli szalámim teljes rúdja karanténba került az ausztrál határon. Nem ám hogy megeszik, karanténba teszik... Kaptunk is egy kis tájékoztató brossúrát a csomagba, hogy mit nem szabad hozni/küldeni ebbe az országba. Nem túl hosszú a lista, de a végén ott van (ábrákkal illusztrálva), hogy ide bizony se pókot, se kígyót ne küldjön senki. Gondolom van nekik elég. Kaptunk még egy csomó papirt, hogy 50 dolláért visszaküldik haza, vagy ingyen megsemmísítik. Ha nem jelzünk vissza akkor teszik ez utóbbit 30 nap mulva autómatikusan. Azon elmélkedtem, hogy egy tizesért elküldhetnék ide, és majd én biológiai úton megsemmísítem, az saját emésztő-szervrendszeremen keresztül. Nem hiszem hogy belemennek...

Természetesen megtörtem mint újmagyar az adóterhek alatt, de hamar magamhoz tértem és a beígért pálinka után kutattam. Mindhiába, nem volt a csomagban, gondoltam ezt is "megsemmsítették", de később kiderült, egyszerűen el sem indult otthonról, így az én születésnapom száraz marad, nem lesz mi nedvesítse, nem lesz mi zsírozza...

Bosszúból neki is láttam pörköltöt főzni...

Na de nem siránkozom. Ma reggel isteni tortával ébresztett kedvesem. Igen, mert ma van a nagynap világszerte: Laci Krisztusi korba lépett, vagy Krisztus lépett annak idején Laci-i korba, ezen még vitatkoznak a történészek és Boole algebra megszálottjai...

Ezen kívül életünk új konforfokozatba lépett. Vettünk ágyat és kaptunk egy mikrót, valamint néhány fogassal is gazdagabbak lettünk. Az ágyat hirtelen felindulásból, a mikrót meg Enci és az én közös születésnapomra kaptuk. Vicces is volt, mert a hirtelen felindulásnak lett az a avége, hogy gyalog és vonattal hoztuk haza az ágyat a nem túl közeli IKEA-ból, ketten Encivel. Még mindíg a hirtelen felindulásnak köszönhetően árban (számunkra) megfelelő, ám az itteni szabályoknak korántsem megfelelő jegyet vettünk nyilván hazafelé ellenőrök kísértek végig bennünket, kicsit be is voltunk sz@rva, de végül segítettek átvinni az ágyat a jegyellenőrző kapun jegy nélkül... pont mint otthon.

Megnéztem a pörit. Odaégett. Ez nem az én napom. Szerencsére csak annyira kapta le az alját, hogy az itteni jó magyaroknak be tudom adni, hogy bográcsban készült...

Voltunk egy húsvéti eseményen, melyet igazán konkrét kategóriába nem nagyon tudok elhelyezni. Nagynéném baráti társasága volt, Bondi-on egy nagyon kedves magyar házaspárnál. Elmentünk és egész jól elbeszélgettünk velük mindenféle dolgokról. Egy részük nagyon képben van az otthoni dolgokkal, másik részük lezárta életének sötét korszakát, és csak ilyen összejövetelek alkalmával mereng a többiekkel néha értetlenül állva a tények előtt. Aki rendszeresen olvassa a magyar híreket bármilyen media tálalásában, sem teljesen érzi a mindenapok gondját. Egyik öreg otthoni politikából eléggé a toppon van, de azt hiszi, hogy itt (AU-ban) kétszer annyi a benya mint otthon. Felvilágosítottam, hogy ez a tény már megfordult egy ideje és a matematika nyelvén meg is vitattuk a dolgot, miszerint 1.40 AUD x 230 nemegyenlő, de biztosan kisebb mint 450 HUF. Majd levezettük ez a kenyér és tej árakra és az ő fizetésük árnyékában őszinte megdöbbenés látszok rajtuk, mely túlmutat a mindennapi otthoni politikai hírek által közvetített problémákon. További érdekes kérdés volt még a fűtés kérdésköre, mely otthon hidegben egy szebb társasház esetében biztosan elvisz a havi családi költségvetés 50%-át, vagy többet. Próbálkoztak az itteni magyarok, hogy akkor inkább felöltöznek és hasonló, de mondtam, hogy a távhőt fizetni kell akkor is és leválni nem lehet. Ezt végkép nem értették, sőt egyszerűen nem hitték el, hogy valakinek előírják mennyit fizessen a melegért akaratától függetlenül. Majd a levállás gátjainál előkerült "ha egy valaki nem akarja a lakóközösségből akkor mindenkinek cumi" problematikája. Erre csak annyit kérdeztek, hogy mennyibe kerül ott egy ilyen ház. Mondtam, hogy 8-10 misi átlagban (mondtam nekik dollárban). Mélyen elszánt és őszinte kérdés következett: akkor aki le akar válni miért nem veszi meg az összeset a tömbben, mert ők ezt tennék és akkor simán le lehet válni... És ekkor jöttem rá, hogy ez a gondolkodásmód lett mától életem és ittlétem célja.
Próbáltunk informálódni a bevándorlásról is, de a többségük annak idején leszállt a repülőről/hajóról és kezükbe nyomták az ausztrál útlevelet. És betették őket a lágerbe, mely 2-3 hálószobás medencés lakást jelentett errefelé...
Jó hangulatú kis összejövetel volt, sok mindent megtudtunk, és nagyon jópofa emberekkel találkoztunk.

Egyre többet változik a bevándorlási törvény is, hol jó hol rossz irányba, de szlalomozunk ahogy kell.

Kaptam nagyon sok sms-t és e-mailt mindenkitől, amit így egységesen köszönök szépen.

Ma este felhívott nagynéném, hogy menjünk együnk valamit. Elmentünk egy klubba, mely igazán egyfajta legális megoldása az italforgalmazásnak és megvalósítása a játékteremnek kulturált körülmények között. Ettünk finom kaját és már haza is jöttünk, Most mint egy jóllakott napközis nyugovóra is térek.

Ha már húsvét legyen kövér.

A bloggernek egy nagy terhe van, ez pedig a blogírás. Szerencsére én nem tartom magam annak így nem is teher, és még lelki furkám sincs mert nem írtam egy ideje, de mivel illik ezért megteszem. Főként azért mert van időm. A húsvét erre felé 4 napos ünnep melyet még véletlenül sem ünnepelnek munkával. Inkább annak maximális elkerülésével. Ez nem igaz az albérleti díjakra, mert azt akkor is kell fizetni. Szóval nekem nem kell mennem dolgozni, mert nincs hova ezen négy nap alatt, de fizetnem kell. Ebből lesz a deficit. Ami nekem nem jó. Kicsit javít a statisztikán, hogy Enci dolgozik talán 2x a 4 nap alatt.

Itt jogosan merülhet fel kérdés, ha senki sem dolgozik akkor ő miért? A válasz az ország demográfiai struktúrájában rejlik mely szorosan összefügg a húsvét ünnepkörrel. Népszámlálási adtok szerint szerint az ország 80%-a keresztény vallás tanait követi. Bölcsen oda van írva zárójelben, hogy becsült adat. Aki itt él az inkább 25-30%-ra saccolná. mint ahogyan én is. Sőt az 1 kilométeres körzetemben bátran vendégül merném látni az összeset a legdrágább éttermek egyikében... Szóval főnkét is hidegen hagyja a húsvét, kifejtette alaposan, és minden bizonnyal hithű evangélikus család sarja lehet, Mohamed kereszt- és/vagy vezeték névvel. Tegnap csak azért nem volt nyitva a KVzó, mert az egész bevásárló központ, (itt mérete alapján bevásárló városnak hívják) zárva volt.

Munkáim során bejárom egész Sydney-t, keresztül-kasul. Nap kb 150km-t kocsikázunk, címektől címekig mindkét munkámmal. A roof service északon van, míg a kábel tv-s melók nagy része délre tevődik. Érezni az etnikai kontrasztot. Elindulok reggel parramatából (a suburb ahol élünk), a vonatot én csak Bangladesh Expressnek hívom, egy darab fehér ember nincs rajta. Kb úgy kell elképzelni, mint segélykor Újhelyben a posta környékét, csak ezek dolgozni mennek, szép ruhában, illatosan. Én vagyok az egyetlen fehér ember a vonaton, meg néha egy jóképű srác utazik még, de csak alagútban látom ha kinézek az ablakon... :-) Megérkezek Strathfieldbe, mely egyfajta elosztó városi vasútvonalon. Itt vagy megyek délre, vagy északra. Ha északra megyek akkor egy teljesen új mindenféle high-tech cuccal ellátott vonatra ülök 20-ad magammal és mintha Svédországban siklana csendben légpárnákon a vonat. Ha dél felé kell vennem az irányt, akkor át kell ülnöm egy másik kb 50 éves vonatra, melyet én csak Bejing Express-nek hívok. Itt a 150 fős kétszintes vasúti kocsiban 6-800-an utazunk, egységes biomasszát alkotva. Túlnyomó részt ezek is rendes emberek, de érződik a különbség. (Tudni kell a kínaiakról, hogy egyfolytában krákognak és az eredményt kiköpik. Sajnos leírni nem tudom ez mennyire gusztustalan, de csinálja mind a 3 féle kínai: férfi, nő, gyerek. Ez náluk olyan mint a köhögés nálunk.)

Leszállva a vonatról északon: otthonosan érzem magam, rend, tisztaság, BMW, Merci, Audi, Volvo minden ház előtt, kedves emberek, ritkán lakott kertvárosok, 10-30%-al magasabb árak. Délen: tömeg, zsúfoltság, viszonylag nagy kosz és szemét (otthoninak nyomába sem ér azért) kis kínai, indiai, indonéz, maláj, stb, negyedek, utcák. Nagyon hangulatos tud ettől függetlenül lenni. Minden auto Toyota. többnyire új, de azért bele lehet szaladni a veterán vagy lepukkant kategóriába. Szóval van különbség a kettő között, de mind a kettő jó a maga módján.

Így, hogy most mindketten viszonylag rendszeresen dolgozunk kitörtünk a magyar nomákból és az otthoni tendenciákkal ellentétben a stabilitás irányába haladunk, lassan de biztosan. Szerintem szintet is léptünk. Én elképzelésem szerint 4 kategória van. 1. Nemdolgozok-Nemkeresek, 2. Dolgozok-nemkeresek, 3. dolgozok-keresek, 4. nemdolgozok-keresek.

Kicsit talán az 1-esben sokat időztünk részben rajtunk kívül álló okok miatt, de most járhatunk a 2. közepe fele, és már látom az esélyt a 3-asra. Valószínűleg az lesz a leghosszabb, de azzal már kiegyeznék, de a cél természetesen a 4. kategória.

most el kell mennem. mint mindig folyt köv.... addig is kellemes húsvétolást mindenkinek: