Idegen tollak... II.

Sajnos nincs sok időm írni mostanában, de itt van egy kis unaloműző szórakozás, Kborzy legújabb vendégszereplése, mely garantáltan kecskementes :-)

Kedvenceim a mikrofon túloldalán. 1.

Nos, az elmúlt néhány évben összehozott jó néhány emberrel a sors. Volt aki ezért, volt aki azért lett emlékezetes netán kedves nekem.

Persze sokan csak számunkra – akik nap mint nap találkoztunk velük – lettek emlékezetesek, és voltak olyanok is akiket sokan ismernek – mondhatni a kor celebjei voltak, vagy még ma is azok.

Most ez utóbbiak közül emelnék ki néhányat – Laci intelmei szerint ez kell a népnek hát nosza.

Amikor elkezdtünk dolgozni közös játszóterünkön akkor egy ifjúsági műsorfélét próbáltunk több - kevesebb  sikerrel készíteni. Ennek során különböző híres sztárelőadókkal készítettünk interjút. Subb Bass Monster, Lovasi András, Junkies zenekar stb. De már akkor is voltak olyan megkerülhetetlen emberek, mint mondjuk ma Kasza Tibi, aki gyakorlatilag már csak szülni nem tud minden máshoz tökéletesen ért.

Nos Kozsó volt az egyik ilyen. Vele szinte 2-3 havonta futottunk össze. Hol, mint fő előadó, hol, pedig mint valamelyik istápolt zenekarának menedzsere. Egyik ilyen alkalommal, amikor egy sátras buliban találkoztunk épp csak a fiú bandáját kísérte. Engem akkor már, mint régi ismerős köszöntött és beszélgetni kezdtünk. Egyszer csak kijött az egyik istápoltja – aki civilben valószínűleg nem agysebésznek tanult valamelyik tudományegyetemen -, és a tőle fél méterre egy kordon mögött sikongató kis és nagylányokat simán túlüvöltve a következőt kérdezte a főnöktől:

- Kozsó, pisilnem kell. Mit csináljak?

Az én arcom a röhögéstől, az Kozsóé meg valami egészen mástól torzult el ugyanis, abban a szent pillanatban vedlett vissza a mennyei szeretet és béke papjából, az egri Kocsor Zsolttá és a következő, nem éppen a „inniko mánnánéko mánnánnáerej”-i magaslatokba mutató szösszenet hagyta el a torkát.

- Hát pisilj b***meg, lehetőleg ne a gatyádba.

Arra a napra már nem volt több beszélgetni valónk.

Persze nem csak az ismert emberek tudtak meglepni. Kedvenc nemzetiségi elnökünk az egyik városban olyan okosságokat volt képes mondani, mint „Azért hoztuk létre a polgárőrséget, hogy a bűnmegelőzést megszüntessük.”, vagy „ahhoz, hogy ez megváltozzon, a cigányságnak egy teljes 380 fokos fordulatot kell vennie” illetve, „le kell cserélni a felsőbb vezetéket”. Ez utóbbi esetben a politikai vezetőkre gondolt a szentem.

És még egy embert – pontosabban embereket – ebbe az első kis szösszenetbe. Kokó a boxoló még éppen profi karrierjének elején, egy rendezvényen mint díszvendég szerepelt, és akkoriban vele volt egy tőle fiatalabb de nagy reménységnek kikiáltott sportoló, bizonyos Erdei Zsolt. A  hatalmas tömeg elől aki rá volt vendég a VIP sátorba szorult be, ahová mi is követtük. Kint a színpadon, jobbnál jobb fellépők ők meg bent főttek – és mi is – a levünkben. Aztán beszélgettünk, mindenféle dologról és a fene tudja, hogy de bekerült a képbe egy héliumos lufi. Talán Kokó talán valaki más megjegyezte, hogy ha a héliumot leszívjuk tüdőre akkor nagyon vicces hangunk lesz. Madár ezt nagyon érdekesnek – és egyúttal hihetetlennek találta – és ezért mindjárt kért a szervezőktől, egy lufit és leszipkázta. A hatás frenetikus volt. Nem csak ő röhögött azon, ahogy beszélt hanem a sátorban mindenki, még a biztonságiak is. A sikerre tekintettel még vagy 10 lufit kért magának és ezzel szórakozott vagy egy félórán át. Szerintem nem csodálható, hogy én amikor meglátom, vagy meghallom őt mindig ez jut róla eszembe.

Na ennyi elsőre..