Újabb lépés előre...

Mivel nincs gépem megpróbálom az asszony mekbukjáról. Tessék szeretni ezért.

Szombati videklippforgatásból is felkerült néhány snitt, szerintem egész jó lett, bár személy szerint nekem első próbálkozásom a Canon DSLR klippes világban. REmélem megérte átfagyni... Ha lesz végeredmény belinkelem...

Korán kelés,
lelkesedés...

Sikerült egy jó
helyet szereznem...

A számomra végtelen hosszúnak tűnő hétvégén volt sportközvettés is, illetve egy nő ökölvívó bajnokság vagy micsoda... Én még ilyenen sosem voltam, ezért nem is tudtam, hogy ilyen vicces. Eleinte érdekes volt, aztán unalmas, majd jött a kurkszki ütközetet megidéző 80kg+, ami a női boxban látványos, de leginkább egy vizihullához tudnám hasonlítani, amit ha ottvan megnéz az ember, de utána belátja talán jobb lett volna inkább nem látni.

Nagyon korán, összeszerelve...

AZ off után jöjjön az utazáshoz kapcsolódó napi esemény:
Ma ismét fővárosunk vendége voltam, merthogy eljött az orvosi vizsgálat napja. Előző este beszereztük a szükséges dobozkákat, ugyanis vizeletmintát kell vinni :-)  Ez egy kicsit elronotta a reggelt, mivel a szokásostól eltérően indult a napom, nem oda kellett ürítenem ahová megszoktam, inkább egy műanyag tégelyszerűségbe. Számomra olyan, mint amikor egyszer rántothúst kellett ennem kenyérrel... furcsa és egyben gusztustalan érzés.

Az idióta és szürreális budapesti közlekedés most sem hazudtolta meg önmagát. Hányingerem van ha abban a városban kell eljutnom valahová kocsival,. De sok káromkodás után megérkeztünk a Kútvölgy utcában lévő korházba vagy rendelőintézetbe, mely a kalsszikus betonkocka, ránézésre 50 évvel ezelőtti renoválás emlékét sem őrzi... Kedvesem sokkot is kapott, rosszul van az ilyen közegészségügyi intézményektől.
Furcsa mód ingyen lehet parkolni az ojjektum előtt... Pedig több embert is megkérdeztem, és mind ugyanazt mondta. Gondoltam ennyi embert nem lehet beszervezni...
Megnyugtattam kedvesem, hogy a föld másik oldalán nem ilyen lesz a kórház, hiszen ez az épület idősebb mint az az ország.
Bejutottunk az épületbe, természetesen rosszabbul nézett ki mint kívülről. A bejáratnál az intelligens betegirányitási rendszert egy pocakos-bajuszos idős bácsi személye valósította meg. Igazi RISK utasításkészlettel: bármilyen komlex kérdésemre 1 szavas válaszokat adott...
Végül is eljutottunk a dokibácsihoz, a megbeszélt időpontban fogadott is minket. Kedves volt és mosolygós...
Itt egy pillanatra visszlépnék az időben egészen reggelig és a két kis műanyag tégelyhez, melyet kedvesem nem volt hajlandó kispolgári módon és felismerhetően végigutaztatni a fél országon. Álcaként választása egy kis papirszatyorra esett, arra a tipikus kis színes ajándéktáskára. Ebben el is helyezte a már említett két kis tégelyt, és ha vissztérünk a délutánhoz, és a doktorúr egy rövid pillanatra felcsillanó tekintethez a ajándéktáska láttán... hát szerintem átértékelte magyarnépmesés "hoztam is meg nem is" történetet... majd miután tájékoztattuk, hogy mit is hoztunk a kis táskába, bevitte a nővérkéknek, hogy azok milyen képett vághattak sajnos nem láttam...
Maga vizsgálat lement gyorsan, amolyan lebutított munkalakalmasságit kell elképzelni, nagyrésze bemondásos alapon megy, illetve egy rövid kopogós-tapogatós vizsgálat még belefér, +vérnyomásmérés. Kis papirmunka után jönnek a mocskos anyagik rendezése (kb 100 AUD/fő melyet forintban kell kiegyenlíteni) és a hab a tortán: nem elegendő a 2 db igazolványkép amit viszünk, kell még csinálni nekik is egyet a tüdőmről. Ezt teszik a szomszéd épületben, mely mordor sötét folyosóin keresztül érhető el. Rémisztő egy hely volt, olyan mint amikor a DOOM-mal jétszottam régen egy sötét szobában... Enikő ilyen jellegű tapasztalatok hiányában inkább az illegális szervkereskedelem jövőbeni alanyaiként látott bennünket, és nagyon bízott benne, hogy a folyosó végén még minden szervünk meglesz. Én abban reménykedtem, hogy tüdő nem kell senkinek, mert akkor ráadásul még feleslegesen is megyünk át...
Maga tüdőszűrő még rosszabb volt, ha a kórház III. osztály, akkor ez IV-be is alig fér bele. Egyfajta időutazáson vettünk részt, olyan intercom rendeszeren keresztül beszéltem az üvegkalitkában csücsülő nénivel, amit utoljára általános iskolában láttam, de már ott is elavult volt... (van akinek mond még valamit a BEAG márka...)
Két röntgengépszerelő jött ki azon az ajtón amin én be akartam jutni és hangosan megbeszélték, hogy milyen szar a cucc és hogy honnan szerezzenek alaktrészt fél órán belül... Itt már láttam lelki szemeim előtt hogy ez nekem még 1 tank 400 forintos benzinbe fog kerülni, melyet kicsit később a röntgenes néni is kilátásba helyezett... De még megpróbál valamit. Bejött, lessz fotó. Birkabunda!!! (juhéj)
Míg várakoztam furcsa, folyamatos monoton zajt hallottam, mely forrásának beazonosításában egy melletem ülő fiatal srác volt segítségemre, közös tippünk egy mechanikus írógép volt. 2011-et írunk, és mindanyian nagyon sok TB-t fizetünk. Később kiderül igazunk lett, de a srác arca is sokatmondó volt amikor a gép mögül a néni elkérte a vonalkódos mágenskártyáját. Én fogadtam volna rá, hogy befűzi és rágépeli a leletet. Sajnos nem derült ki, mert ekkor én már egy szerintem minden higéniai szablyára fittyet hányó röntgenszobába találtam magam...
Nagy megkönnyebbülés volt amikor a néni mondta, hogy jó képet csinált, és mehetünk haza. Birkabunda! Villámgyorsan elhagytuk az objektumot és még a várost is.

Ezzel nagyjából a mi dolgunk lezárult a vizummal kapcsolatban, a többit már nem mi intézzük.
Megint várakozás jön...

Műsorszünet.

Sajnos pár napig nélkülöznötök kell szerény írásaim, mert kitört a tápcsatlakozó a gépemből... :-(

Szerdára elméletileg kész. Addig ha hirtelen történés van, megpróbálom így telefonról...

Hosszúra nyúlt napok...

Szóval... vázlatosan: Péntek reggel indult a költözős project, de mivel lefagyott az út, és mint írtam kedden megint fővárosunkba kell kocsikázni, és ma ki kell üríteni a debreceni rezidenciát, úgy éreztük kedvesemmel, hogy magunk és mások testi épsége érdekében eljött a téli gumi cseréjének ideje. Kihasználva a pillanatnyilag több autó felett rendelkezés lehetőségét, szüleimmel és a mi kocsinkal komvolyban indultunk a gumuszerelőhöz. Néhány idegen auto még csatlakozott a komvolyhoz, de egy idegen opel astra annyira jól érezte magát a mi kis családi csapatunkban, hogy a gumiszerelő előtt a közte és jóanyám kocsija közötti távolságot -20cm-ben határozta meg. Mint utólag kiderül ez nem saját, hanem inkább a jeges út döntése volt...

Splash - Astra 1:0

Ügyintézés közben jöttek a jóhírek, nem kell mennem aznap dolgozni mert lemondták az összes forgatás, és egy számomra anyagi kedvezőséggel kecsegtető üzleti tranzakció is meghiúsult, valamint egyik boltban sem akarnak dobozt adni.

A jég és a hangulat ott kezdett oldódni amikor kisütött a nap és a Metroban adtak dobozt (majdnem 30 HUF/db áron, de lealkudtuk).

Ezzel el is ment a pakolásra szánt délelőtt. Ez azért jelentett némi problémát, mert a dobozokat be kellett rakodni egy aznap délutánra bérelt kisteherautó indulása veszélybe került.  A terv az volt, hogy délbe indul a Debrecen-Sárospatak-Alsó Berecki-Sátoraljaújhely-Debrecen rally. A start elcsúszott délután 5-re, a bonyolult délelőtt és a délutáni pakolás miatt. Ez  sokkal tovább is csúszott volna, de hála a segítőkész barátainknak és családtagjainknak még maradt egy halvány remény a küldetés sikerére. 

Ha költözöl, számold ki pontosan mennyi doboz
kell és az eredményt szorozd meg 5-el.

Az első (debrecen-sárospatak) szakasz jól ment, kipakolás után a Sp-Berecki szakasz nagyon elnyúlt az útviszonyok miatt, mert tükör jéggé fagyott az eddig lehullott havaseső. Szóval a bodrogközi drift után ismét indulás vissza debrecenbe, mely szintén elég nehéz volt tokajig a jég miatt.  Nagyon zavaró volt, ahogy csillog a jég az úton, de a természet kisegített a sűrű köd jelenségével, csakhogy ne lássam a jeget. Na de egy szónak is sok az alja, este 11-re kisség megizzadva, de letettem a Tranyót a ház előtt és éjfél felé már ment is az álmodás.

Mostanában rémálmaim vannak. Tegnap azt álmodtam, hogy csepegnek a bitek az rozsdás UTP kébelből. Ma azt, hogy egy olyan országban lakom, amelyet minden oldalról víz vesz körül és gigabites adatátvitelt csak sok újraírható DVD-vel és tömegközlekedés igénybevételével tudok megvalósítani.

És ha megszoroztad 5-el, szerez még vagy hármat.

Mai napon klipforgatás kezdődött reggel 7-től és tartott mostanáig. Egy vonaton, egyfolytában, megálás nélkül. A hőmérséklet egyfolytában below zero. Egész nap nyomtuk, eleinte csontig fagyatam, aztán csontvelőig, majd elkezdtem nem érzékelni a hideget, valószínüleg azért, mert testem hőmérséklete megegyezett a környezet hőmérsékletével. Amikor hazajöttem, leöltöztem, ekkor több fokott esett a lakás belső hőmérséklete. 

Mindettől függetlenül szerintem jó lesz a klipp.

Most akkor pár órát itthon vagyok és éjfélkor indulás a TV-s csapattal a világvégére, hogy vasárnap reggel mindenki örömére egy sokakamerás boxmeccset tudjunk közvetíteni. Lehet vasárnap délután már aludni is fogok...


De így elolvasva, egy kicsitt offra sikeredett a bejegyzés, mert semmilyen releváns információt nem tartalmaz a nagy kalandunkkal kapcsolatban... elnézést, mivel sok időbe tert beírni már nem törlöm ki... legyen intő jel a költözőknek...

Grand költözés....

Nagyon hosszú, mozgalmas és fárasztó nap volt a mai... Ezért inkább megyek is aludni és majd holnap írok róla.

Beundult a gépezet...

Hazaértünk a nagy fővárosunkból és sok lépéssel közelebb vagyunk a célhoz. Van már tervezett dátumunk ami minden bizonnyal a következő évünk első hete lesz ha összejönnek a papírok és a szerencse is kedvez.

Úgy néz ki, hogy minimum 3 évre kapunk vízumot. Ez verígúd. Abból a szempontból nem annyira, hogy ki kell fizetni egy közepesen nagy olajmezőre épült arab emirátus éves GDP-jét a biztosításra. Bár ha visszaosztom akkor még mindig kevesebb mint amit itthon tolok havonta a TB-nek és az ellátás minősége sem ugyan az... SŐt: Ha találok egy hozzám méltó munkahelyet, akkor majd ők fizetik helyettem és én nem bukom el hanem visszakapom a különbözetet. Fura egy rendszer... nekünk kárpátmedenceieknek...

Úgy néz ki repdzsijegyet is egyenlőre csak 1 irányba kell venni, mivel remélhetőleg hosszú lesz a vízum. Ezzel már sikerült egy kis magyar pengőt átcsoportosítani jobb helyekre. És nem kínai légitársaság, amelyet már kipróbáltunk... Komfort és kényelem szempontjából inkább egy végtelen buszkirándulás benyomását keltette, de az biztos hogy többször álltunk meg (szálltunk át) mint egy transzmagyarországi személyvonatjáraton. Ha minden jól megy akkor QANTAS lesz belőle.

Volt egy pillanat amikor megingott a hitem abban, hogy én ezt végig tudom csinálni... Jött ez el akkor, mikor az ausztrál internet kapcsolatban rejlő lehetőséget vitattuk meg. Amikor hazaértem, könnyes szemmel átöleltem routerem, melynek gigabites mivolta minden bizonnyal odakint értelmét veszti, de még az wifi N-es szabványa is maximum egyetemi bemutatók vendége lehet... Arról meg nem is beszélve, hogy a torrent fogalom gondolatáért is a helyszínen végeznek ki. Bár maximum sample-kat nézegethetek ilyen hálózaton... heti 1-et. Ami nem HD. Hát szabad HDD kapacitásom az lesz bőséggel...

A szállás, kaja, és egyéb napi élettel kapcsolatos kérdéseket érintettük, de mivel jövőhét kedden megyünk fel újra az orvosi vizsgálat miatt, ezeket konkretizáljuk akkor.

Lassan nyugovóra térek, mert holnap jön az igazi megpróbáltatás: a költözés...


Ami biztos és halkan súgom meg: aki vacillál csak óvatosan tegye, mert az egy dolog, hogy nehéz bejutni Ausztráliába, de a nagyobb baj, hogy egyre nehezebb kijutni Magyarországról... erre még visszatérek...

Pakolás, költözés, ügyintézés...

Napjaink nagy részét a költözés és az ehhez szervesen kapcsolódó pakolás foglalja le. Továbbra is dobozproblémák lassítják a pakolást, de már van autó és szállítási terv is. Egész jó terv, bár ha belegondolok a Titanicra is ezt mondták annak idején... De ez jó lesz, mert fel kell vennem az Ausztrál hozzáállást mindenhez, hogy könnyebb legyen beilleszkedni.

Napközben rohangálok, este meg pakolgatok kedvesemmel. Sok az elintézendő dolog. Mai kedvencem, hogy Kebabkának szüksége van tulajdoni lap másolatra, valaminek. Na ezt is sikerült megtapasztalnom hogyan is kell ezt beszerezni. Nem mennék bele nagyon mélyen, de ezt sem sikerült úgy megoldani, ahogy jó lett volna megoldani. Gyakorlatilag többször felhívták a figyelmem, hogy addig ne vegyem át amíg le nem ellenőriztem. Mert ha hibás akkor nem tudják újra cserélni, csak ha újra kifizetem. Viszont addig nem kapom meg amíg ki nem fizetem. Kérdeztem, hogy akkor hogyan ellenőrizzem, de itt már megállt a szoftver. Természetesen volt benne hiba, miután kifizettem... Gondoltam Ausztrál mentalitásra gyúrok egy kisit ezért pont lesz@rtam.

Következő napirendi pont a Telenor ügyfélszolgálat. Intézek, intézek, majd annál a pontnál amikor megkérdeztem a srácot (aki valójában elég jófej volt és mindenben nagyon segítőkész), hogy Ausztráliában SMS küldés fogadás hogyan is megy és mennyiért, egy érdekes dialógus hangzott el... Felteszem a kérdésem,  kis csend és közben hallom hogy gépészkedik a termináljánál, majd közli hogy az lesz a legdrágább díjzóna, majd egy kis bizonytalan csend után, feltette a kérdést, hogy akkor a kengurus Ausztrália vagy milkabocis Ausztria? Mondtam neki, hogy a kengurus lesz inkább, már csak azért is mert a milkaboci emlékeim szerint svájci, és inkább a lakáshitelemhez kötődik. Ezek után elég jókedvűen zajlott az ügyintézés minkettőnk számára.

Hirtelen ennyi amivel szolgálhatok, holnap Budapest, Ausztráliacsaba és remélem sok dátum és infó...

Indulni látszik a gépezet...

Ma kiderült, hogy március végén indul az az iskola amibe Enikő fog, és ami biztosítja számunkra a vízumot. AZ is kiderült, hogy egy 14 hetes nyelvtanfolyamot kell előtte elvégeznie, ami elé ha betoljuk az 1 hónapos vízumügyintézést, akkor egy kicsit izgalmassá válik a dolog időbeosztás szempontjából. Ez egy viszonylag korai indulást irányoz elő, de mivel egyre hidegebb van Magyarországon, lehet nem is bánjuk annyira. Viszont, hogy az itthon karácsonyozás veszélybe került, így már nem olyan jó. Ausztrália Csaba jelenleg az időbeosztást próbálja kényelmesebbé tenni. Jelenleg a naptárunk ez még erősen alakulóban van, de az biztos, hogy most egy kicsit a lovak közé kell csapni, hogy ne maradjunk le semmiről...

Csabáról még nem írtam, de legalább már ígértem. Sokat nagyon nem is tudok, egyenlőre megannyi telefonos beszélgetésen és 1db személyes találkozáson vagyunk túl. Ő és a párja bevándorlási és vízum ügyeket intéz, mégpedig olyan megosztásban, hogy kedvese bevándorlási ügyvéd, Ő pedig közjegyző és a tanulmányi vízumok guruja. Mind a ketten regisztrálva és akkreditálva vannak egy nagycsomó olyan helyen ami biztosan nagyon jó. Elég sok mindenben tudnak segíteni, teszik is ezt eddig tapasztalataim alapján, jól és ügyintézés típusától függően ingyen. A cégük (CSE Ausztrália, mely szerintem a Csaba és Edit szavak kezdőbetűiből állt össze, vagy legalábbis remélem, mert egyébként lövésem sincs mit jelent) elég sok mindennel foglakozik, érdemes átolvasgatni a honlapjukat. Keresni őket lehet, de mivel ügyfélkörük és ezzel napi feladataik exponenciálisan növekednek, mostanában nehézkes. Ritkán veszi fel a telefont, de mindig visszahív... :-)
Javaslom a honlapjuk alapos átböngészést, ott nagyon sok információ megtalálható. Érdemes visszatérni, mert az új oldaluk most épülget, és úgy látom minden nap felkerül valami újdonság.
Többet nem is írnék egyenlőre, mert még csak most fogunk igazán belefogni az ügyintézésbe, eddig csak gyűjtöttük a papírokat.


Nálunk még van egy kevés papírmunka, de inkább a hétvégi hazaköltözést kell megszerveznünk, mert az nem lesz egyszerű. Jelenlegi problémát a hazavinni kívánt cuccaink, a meglévő dobozaink, valamint a rendelkezésre álló járművek térfogatának nem egyezősége adja. Holnap megpróbálom növelni a rendelkezésre álló tárolóeszközök térfogatát...

Állapotváltozás

Tegnap elég sok minden történt. Sikerült egy jellemző magyarországi állapotba kerülnöm, regisztrált munkanélküli lettem. Kommunikációs késségeim is egyre jobban fejlődnek, kezdek szót érteni az országunk vezetésével. Most már tudom, ha azt mondják, hogy az EVA legy 37%, akkor az azt jelenti, hogy nem kell nekik az adóm, oldjam meg másként. Ezt a felismerést a vállalkozásom megszüntetésével meg is ünnepeltem. Olyan jól sikerült, hogy ezzel és a munkanélkülivé válásommal mindjár két országos statisztikát is lerontottam. Hát igen... van aki így tiltakozik... én is a ráutaló magatartás híve vagyok.

Maga a vállakozás megszűntetése, az kb. 5 perc interneten, de a munkanélküli dolgok ügyintézése... na az nem kispálya. Szükség lenne egy fél éves tanfolyam elvégzésére, hogy miként legyünk regisztrált álláskeresők. Csak annyi baj van, hogy jogosultá váljak a tanfolyam elvégzésére, ahhoz előbb regisztrált álláskeresővé kell váljak.

De mielőtt ez kiderült volna, elindultam a bürokrácia útvesztőjébe, nagynénémmel aki sokkal jártasabb ebben mint én, vagy az átlag emberi halandók. Utólag ez az elmélet is megdőlt, mert kiderült kis országunkban van egy elv, miszerint ami jól működik, vagy csak megszoktad, azt azonnal meg kell változtatni.

Szóval útra kelltünk  és haladtunk előre szobáról szobára, ügyintézőről ügyintézőre, de kicsit úgy éreztem magam mint Frodó, csak neki viszonylag sima útja volt egy átlag magyarhoz képest.

Nem tudom milyen és mekkora szerverparkkal rendelkezik oldalam fenntartója a Gugli, de szerintem nem lenne kapacitása arra, ha le akarnám részletesen írni azt, hogy mi is történt velem azon a bizonyos délelőttön. Valójában az ilyen dolgokat jobb ha eltemeti valahova mélyre az ember magában...

Annyit bizton állíthatok egy percig sem éreztem úgy, hogy tudnám mi történik körülöttem és ez az állapot jelenleg is fennáll. Ami viszont nagyon érdekes volt számomra, és alapvetően megrengette az evolúciós elméletekbe vetett hitem, hogy egy rendszer, ami hosszú idő óta napi rendszerességgel bizonyítja azt, hogy mennyire alkalmatlan a funkciója ellátására, ezáltal egyre bonyolultabb, logikátlanabb és drágább, miért nem pusztul ki és teremtődik hamvaiból újá? Valószínüleg létezik egy korcs hibajavító algoritmus, ami automatikusan javítaná ezt a rendszert, de nem cserél hanem mellétesz és foltoz, ezálltal csak burjánzik.

Ami viszont tiszteletre méltó: ez működik, ha nem is jól, de működik és nem omlik össze saját súlya alatt. Na ez az igazi hungaricum.

Ezt kell lecserélni.

Ami igazán jó volt, hogy valahogy sikerült hozzájutnom egy születési anyakönyvi kivonathoz, amolyan 2011-es kiadáshoz. Jártunk kelltünk, és egyszer csak ottlett a kezemben... 

Ez olyan mint a házassági anyakönyvi kivonat. Többnyelvű! Tehát nem kell fordítatni és hitelesíteni. Javaslom mindenkinek, aki utazáson töri fejét, hogy vizsgálja meg, mely dokumentumok elérhetőek többnyelven, és minél hamarabb cserélje le, mert már csak drágábbak lehetnek... 

Vizumkérdés - part 2.

Még fel sem eszméltem a meglepetésből, miszerint nyelvvizsgám van. Hm. Pedig úgy érztem ha más nem, akkor legalább az olvasott szövegértés tesztem jól sikerült. Hát az eredménytáblám nem ezt mutatja. 
De mivel ismét aktuálissá vált a téma folytassuk a vizumok rövidke bemutatását. Most gyorsan megnézzük azt ami szerintem semmire sem jó:

2. Menekült vagyok: Ez elméletileg lehetséges csak, gyakorlatban nem működik, tesvírimnek sem ajánlom, mert ott nem sok esély van a faji megkülömböztetéses üldözéses szövegre. Ahol annyiféle ember van mint ott, valószínűleg ezt a szöveget nem is nagyon nyelik be...  Amíg a nálunk megtalálható szociális háló - ami már inkább egyfajta hungaricum -, addig ott ez a gyakorlatban nem létezik. Legyen száz gyermeked, ha el tudod őket tartani. Egy fillért nem adnak semmiért, semmire, csak a lehetőséget, hogy dolgozz és a fizetésed arányainak megfelelő méretű és igényű családot eltarts. Egyedül Canada ad még segély a semmiért, de úgy tűnik náluk is hamarosan vége lesz...

Igazából erről nem sokat tudok, de amit olvastam az nagyon nem tetszett. Táborban lakni, általában nem olyan emberekkel akik dolgozni szeretnének kint, hát ehhez én már öreg vagyok... jobban érzem magam hasonló értékrendű emberek között.

Hirekben olvastam, hogy nagyon ki akarják seperni a menekült táborokat, valahova a francban az óceán közepére, mert csak a gond van velük, meg aztán cserélgetik a menekülteket másfajtákra. Hiszen a menekültek általában nem sok joguk van.

Szóval én maradok a tanulj vagy/és dolgozz hozzállásnál és ebben partnernek tűnik az általunk kinézet ország. A menekült státusz nem jó és nem is egyszerű. Ezt a vizumtipust inkább ugorjuk is át. 

És akkor hamarosan folytatom egy sokkal érdekesebbel...

We are the Champions!!!!

A mai nap is majdnem eseménytelen lett... DE!

Na ki akar megérinteni?

Egy ritka nap...

Hát ma nem igazán történt semmi...

Címmódosítás - Round 4

Eon-os sikereimen felbuzdulva végigszaladtam a szolgáltatók weblapjain és jelentős kilométereket spóroltam meg. Siker koronázta a FŐGÁZ és Telenor cégeknél történő bepróbálkozásaimat. A vízmű ügyfélszolgálata elég fapados, hatékonysága OTP-től származó licensz lehet... Úgy érzem ebből még majd kijön egy jópofa bejegyzés. :-)

A Budapesti utazás a fogadó fél részéről egészségügyi okok miatt megszakad, úgyhogy ma sem lettünk sokkal okosabbak... Mivel ennek következményeként kis idő felszabadult, sokkal kényelmesebben váltottuk ki útlevelünket, amely kb. 5 percet vett igénybe, összesen, mindkettőnké. Magával ragadó zökkenőmentessége akár szebbé is tehette volna az egész napot, ha nem vagyok ennyire mohó és nem próbálkozok be a nemzetközi jogosítvánnyal, ugyanabban az ügyféltérben.

Netes források szerint kell a nemzetközi jogosítvány, a blogok szerint nem sokat ér. (Ha valaki esetleg még nem látott volna ilyet, itt utána olvashat. Fura egy jószág az biztos...) Gondoltam ha már ott vagyok megkérdezem a jól képzett hivatalnokokat:

Információs ablak:
- Jóreggelt nemzetközi jogosítványról szeretnék érdeklődni...
- 2 fénykép, érvényes magyar jogsi, 2300 Ft...
- Nem, nem... az érdekelne, hogy hol mire jó?
- 36-os ablak.
36-os ablak:
- Jóreggelt nemzetközi jogosítványról szeretnék érdeklődni...
- 2 fénykép, érvényes magyar jogsi, 2300 Ft...
- Nem, nem... az érdekelne, hogy hol mire jó?
- Külföldön lehet vele vezetni.
- Hmmm... mégis hol? Mármint mely országokban?
- Hát... tengerentúlon szokták kérni...
- OK. Melyik tengeren?
- Ö...
- Pl. Ausztrália, Új Zéland?
- Hát azt nem tudom...
- Esetleg valami hivatalos lista, leírás?
- Hát az nincs. Utána kell olvasni neten, hátha valaki ott leírta, hogy hol tudta használni...
- Ok. köszönöm. További sikerekben gazdag napot...

Ennek ellenére lehet kiváltom, mert ha nem akkor úgy is kérni fogják...

Címmódosítás - Round 3

Kicsit kései bejegyzés, mert elég sok dolgom akadt a hétvégén, ami péntek reggel kezdődött. Pénteken felkerestem az EON ügyfélszolgálatát, hogy megtegyem amit meg kell tennem... Sokan voltak, a hely pedig kevés. Toporogtam a sorban és már majdnem azt hittem, hogy egy esemény mentes címmódosítás lesz, de nem. De hát ez egy ilyen ország...

Történ, hogy a fecniadogató automatához álltam sorban, tehát még nem várakoztam. Maga a sorszámkiadó amolyan klasszikus érintő kijelzős megoldás volt és már csak egy ember választott el a céltól, amikor megjelent a periférikus látóteremben egy kopott gumírozott végű bot és mint egy gerely egyenesen elhaladt mellettem. A gumis vége elsőre eltalálta a 2-es menüpontot, majd amikor kijött a sorszám megjelent a másik végéhez tartozó nagyi is, aki letépte a sorszámát és szó nélkül otthagyott, ezzel manőverrel kb. 3 embert ugrott át. Úgy láttam nem csak nálam, hanem a mögöttem álló kiscsajnál is lefagyott a szoftver... Azért volt jó látni az ábrázatát, mert így el tudtam képzelni a sajátom. Mivel megütni ebben a korban már nem illendő, ezért inkább értékeltem az ötletet, és leszűrtem a tanulságot. Amolyan klasszikus vénasszony volt, aki már vagy 90 éve van nyugdíjban, de az SZTK-ban és postán úgy mozog, mint Neo a mátrixban.
Kezdem azt hinni, hogy én is valamilyen kiválasztott lehetek, mert még egy zökkenőmentes ügyintézésem nem volt...
Ezek után az EON hyperinteligens ügyfélkezelő rendszer percere pontosan írta ki, hogy mikor jövök én. 35 percet írt. Nem voltam nagyon boldog, de amikor már csak 10-et írt akkor érkezett meg hozzám Segíthetek Katika, a maga 143 centijével, és 1 KHz-es hangjával érdeklődött, hogy mit is akarok... (Eddig még ilyen mozgó ügyfélszolgálatossal máshol nem találkoztam...) Kifejtettem, hogy miért is jöttem, erre közölte velem, hogy az tök nagyszerű, mert a mai naptól lehet online is módosítani, otthonról, karosszékből. Mondtam neki, hogy def@sza...
Hazajöttem és megtettem.

Ja! És ma jött SMS, hogy kész az útlevelünk! A létező legjobbkor, mert holnap terveztük meglátogatni Ausztrália Csabát. Ha előtte megszerezzük, akkor lesz mit írnom hamarosan, remélem....
(Tudom, hogy Csaba kilétével még adós vagyok, és jó néhány vízumkérdéssel is, hamarosan törlesztek...)

offtopic ---> HOWTO?

Mivel sokaknak nem megy az elnevezős dolog (ami elvégre mégiscsak szüleink feladatköre volt) gondoltam egy kis segítség olyan ausztrál nehézségi fokon:


1. lépés:
Bejelentkezés után, jobb felső sarokban IRÁNYÍTÓ PULT-ra helyezzük rá az egérmutatót. Szedjük össze bátorságunk és kattintsunk rá...


2. lépés:  Irányító pulton szerkesszük meg Önmagunkat, az 1-es pontban leírt egérkezelési technikákat alkalmazva...

3. lépés: Feltételezem mostanra már sikerült elsajátítani és magabiztosan alkalmazni az egerünk kezelésének technikáját, tehát ha van hatalmunk felette ne habozzunk: keressük meg a Személyazonosság menüpontot (FIGYELEM! Vertikális görgethetőség veszélyének lehetősége fennáll!), majd azon belül a "Megjelenített név" opciót. Ennek értékét "unknown"-ról változtassuk meg ágy általunk preferált és ránk jellemző alfanumerikus kódra. Ha mindez sikerült, el ne felejtsük a merevlemezünk cilindereibe vésni a legalul megtalálható mentés gombbal!!!

Házi feladat: a profilunk képének megváltoztatása.

Expert level: A blog jobb oldalán fel is lehet iratkozni, hogy ne maradjatok le a baromságokról.

Ultimate power userek: Saját blog indítása! És Lacika meghívása!

Aki viszont ezt követően is Unknown névvel szól hozzá, az ne gondolkozzon Ausztráliában... neki magas lesz ott a mérce... Javasolnék Amerikával foglalkozó fórumokat... :-)

Vízumkérdés - part 1.

Amíg várakozunk az útlevélre és a nyelvvizsgára gondoltam vizsgáljuk meg a kijutás kérdéseit.

Ausztrália vízum köteles. Ezzel feltételezem még sok újat nem mondtam, de befogadó ország révén, meglehetősen szigorúan kezeli a bevándorlókat. Ennek köszönhetően sokféle vízumuk van, olyat is olvastam, hogy több mint 400 féle. Ezeket mind nem ismerem, sőt szerintem egyik földi halandó sem. Gyakorlatilag a kijutásunk várható körülményeit célszerű megvizsgálni, mert ez fogja meghatározni az igényelendő vízum típusát. A típusoktól sok minden függ, a kiadás ideje és az ára a legfontosabb, valamint, hogy egyáltalán jogosultak vagyunk az adott vízum megszerzésére. A következő néhány napban leírogatom, hogy mi az amivel eddig találkoztam, de szeretném, ha ezek az információk inkább kérdéseket vetnének fel, sem mint tényként kezelné bárki. Jelenleg egyfolytában változnak a bevándorlási jogszabályok a kenguruk országában, ezért ha valaki valami újat tud meg, esetleg tapasztal, akkor a hozzászólásokban nyugodtan közkincsé teheti.

Az általam feltárt lehetőségek közül kezdeném a legegyszerűbbel, hiszen ezt már én és kiscsaládom végigjátszottuk 2009-ben:

1. Turista vízum: A közhiedelemmel ellentétben az e-túrista visa INGYENES. Annak idején nekünk felajánlották, hogy fejenként 15K HUF-ért megoldják. Találtam oldalt ahol €500/fő... Ennyiért én is vállalom bárkinek... :-)

15 perc alatt kitöltöd interneten, és kb. 3 nap múlva megkapod 1 évre, de maximum 3 havi egybefüggő tartózkodásra. Utána haza kell utazni és vissza. Ezt lehet játszani 1 évig. Dolgozni egy percet sem, illetve mielőtt lefutna a magyar szoftver az agyban: maga az ország is rendkívül fegyelmezett és jogkövető, senki nem is fog feketén alkalmazni senkit.

Maga vízum nem kerül bepecsételésre az útlevélbe, gyakorlatilag ki sem kell mozdulni a számítógép elől. Minimális angol tudással végig kell kattintatni egy kérdőívet, és majd jön egy válaszlevél melyben tudatják a végeredményt. Nagyjából olyan bonyolultságú, mint egy új e-mailcím létrehozása.  Szükség van néhány adatra, (név, cím, Munkahely és annak elérhetősége, az ottani tartózkodási helyünk címe telefonja, rokonok, családtagok adatai, kihez minek megyünk stb.) melyeket célszerű a valóságnak megfelelően megadni, mert leellenőrizhetik. Nálunk ez nem történt meg (vagy nagyon ügyesen csinálták), és annyit írtunk, hogy én szörfözni megyek Enikő meg kagylót gyűjteni.  Én még sosem láttam élőben szörfdeszkát és Enikő sem szereti a kagylókat olyan nagyon. De minden rendben lett.

Ezt követően bekerül az ő kis rendszerükbe az útlevélszám mellé (egy 13 jegyű szám) és már indulhat is a nyaralás. A határon a tisztviselő látja, hogy az adott útlevélszámhoz van Visa rendelve és irány a kengurusimogató...

Ez a vízum arra jó, hogy meglátogassatok minket. :-)

Címmódosítás - Round 2

A mai napon folytattam körutam, számlázási címek módosítása céljából. Mai terv az volt, hogy a DIGI és EON ügyfélszolgálatán elintézek mindent, mert úgy is egy helyen van mindkettő. Ezen a különösen hideg, szeles őszi napon egy számomra meglehetősen életidegen módját választottam az utazásnak... gyalogoltam. Meg is érkeztem, átfagyva és dideregve. Egy tábla fogadott, miszerint a DigiKábel ügyfélszolgálata (és mint kiderült az EON is) 2011.11.08-tól máshol szeretne ügyfelei kedvében járni...

Picit elszomorodtam, majd miután egy mellettem toporgó bölcsészhallgatónak segítettem elolvasni és értelmezni ezt a kiírást, ő is elszomorodott. 
A DIGI nem költözött túl messzire, oda elbaktattam, dacolva a zord  időjárás viszontagságaival. Itt ismét kellemeset csalódtam, mert kb. 7 perc alatt megtörtént minden, úgy ahogy történnie kell, mindenféle fennakadás nélkül. Lehet a tudat alatt mindenütt a sötétmúlt OTP-s tapasztalatai kísértenek?

Ennek ellenére már a rutineljárás közben sem éreztem túl jól magam, gyakorlatilag enyhe diszkomfort érzetem volt, ami lassan igazán mély fájdalommá alakult... Eleinte csak furcsa volt, de amikor ténylegesen tudatosult bennem, hogy egy korlátlan, 4 éve problémamentesen üzemelő, 40/20 MBit-es internetről mondtam le aláírásommal úgy éreztem eljött civilizációnk alkonya...

És a kegyelemdöfés: Valószínűleg erről mondtam le, ezért....  Seed server üzemeltetők remélem átérzik sanyarú helyzetem.

Más:

Amikor azt hisszük, hogy gazdaságunk elérte az abszolút mélypontját, kormányunk bebizonyítja, hogy nem. Sajnos teszi ezt immár napról napra.

Ezért úgy döntöttünk, hogy nyitunk egy deviza számlát, kerül amibe kerül. Nem sokat tököltünk, racionális érveket követve és a lehető legnagyobb ívben elkerülve az OTP-t, belibbentünk a K&H legközelebbi fiókjába és megtettük.

Szinte semmibe sem kerül. Nincs 1€ a havidíja és mivel meglévő bankszámlámról bankon belül tudok utalni, ezért nem valuta eladási, hanem deviza eladási árfolyamon számolják, ami mi esetünkben nemritkán 10HUF különbség egységenként.

Bölcs döntésnek érzem. Ha másért nem is, mert kutatásaim alapján nem az euró, a frank, és a dollár erősödik, hanem a mi drága forintocskánk zuhan, mint a Csernobilben telekárak.

Ha már itt vagyunk miért ne módosítsuk a levelezési címünket? Kb. 5 perc alatt megtörtént és csak aláírásra és személyi igazolványra volt szükség, 3 számlán egyszerre... Ismerek egy olyan bankot ahol ezt 4 éve nem tudják megcsinálni... Az eredendő gonosz melynek nevét nem mondjuk ki...a neve O-val kezdődik és TP-vel zárul... bár lehet ez már csak paranoia... de attól még igaz.

REJTVÉNY!

Vajon melyik nap fogalmazódott meg a gondolat Enci&Lacika csodálatos elméjében, hogy chips, eb, hamburger és lekváradómentes ország után nézzen...?

Katt a képre egy kis segítségért. Nem beugratós kérdés :-(

The box collector.

Mai napon a dobozgyűjtés közben megvizsgáltunk néhány egyéb lehetőséget is. Fő kutatási területünk az $1500-os repülőjegy kiváltásának problémájára koncentrálódott...

A várakozás napjai...

Várjuk az útlevelet és a nyelvvizsgát. Ez kb 1-2 hét. addig igazán hivatalosan sok mindent nem tudunk intézni. Elkezdtem a lakás körüli teendőket, mely főként a levelezési címek módosítása lesz.

Egyből kezdtem a legnehezebbel és a lehetetlen magyarországi fogalmának megtestesítőjével, igen gondolom már mindenki kitalálta: az OTP Bankkal. Gondoltam ha itt sikerül levelezési címet módosítani, akkor a Marsra szállás sem elérhetetlen számomra. El is mentem Mória bányáiba, nem vittem semmit, úgyis olyan dolog kell nekik ami nem lesz nálam, illetve nem is vártam eredmény. Ez csak amolyan felderítő útnak indult. 20 perc várakozás után egy szimpatikus lány kezdett a problémáimmal foglalkozni. Első témakörünk a 180 forinton történő CHF rögzítés volt. Hosszas beszélgetés után elmondhatom, hogy leredukáltuk egy régi viccre az egész nagyszerű koncepciót. Ástunk egy gödröt, a maradék földet nem tudjuk hova tenni, ezért ásunk neki egy gödröt...

Természetesen a címmódosítás nem lehetséges, csak abban az esetben ha bizonyos csillagok együtt állnak és beszerzek vagy 50 kg egyéb dokumentumot, valamint mindenkinek be kell menni aki valaha járt, vagy legalább látta a lakást. Nehéz lesz. Ha belegondolok, az első levelezési címmódosításunk négy éve tart eredménytelenül... mi lesz most ha új adatok kerülnek a rendszerbe...

Másik dolog a dobozgyűjtés, mert költözni is kell, meg postázni is kell és ezeket valamilyen tárolóeszközök igénybevételével szeretnénk megoldani a lehető legegyszerűbben. Ehhez a boltokból való gyűjtögetés a legkézenfekvőbb, a boltosok még örülnek is neki, hogy ingyen elviszem a szemetüket. 

A maradék időmben már csak az egyébként is mesébe illő angoltudásom csiszolgatom, valamint Ausztráliával kapcsolatos blogokat, cikkeket olvasgatok. Úgy tűnik, hogy aki eddig kiment annak minden bejött, ha nem is egyszerűen és gyorsan, de bejött...
A leírások alapján, a cuccok kiszállítása kb. 150-200K HUF/M3 áron működött 2009 környékén. Ezt egy picit soknak érzem, pláne a 3-5 hónapos szállítási időtartammal. És még a DHL 1,3M HUF-os kiskonténeres árát sokaltam. Azt beszéltük kedvesemmel, hogy  igazán össze sem tudnák szedni egy 1M3 ilyen értékű lomot. Mire kiérne, valószínűleg megvennénk, szükségünk van rá. Talán a könyvek, egy két személyes kötődésű tárgy esetében lenne értelme, de azt meg postán, olcsóbb és a papírmunka része is egyszerűbb.

Tanulás, tanulás, tanulás... - egyenlőre vége.

Néhány dolog történt a legutóbbi bejegyzésem óta... Legfontosabb, hogy 2 fős olvasótáborom 50%-a jelezte, hogy nagyon régen hallott felőlem és végtelen tudásszomját csak irományaimból tudja enyhíteni...

Ám legyen. Ami történt, aláírtuk az albérletről a  szerződést, december 3-i dátummal úgy néz ki elhagyjuk a cívis várost. Egyenlőre emiatt nem érzek katarzist a lelkemben...

Útlevél is úton van, kíváncsian várom mikorra készül el. Országunkhoz mérten meglepően egyszerű és gördülékeny volt az ügyintézés...

Előtte...

Utána...

Pénteken útra keltünk kedvesemmel fővárosunkba, hogy megküzdjünk az IELTS nevű démonnal. Pénteken egy kedves barátunk vendégszertetét élveztük ki maradéktalanul, majd ezt követő reggelen tőle indultunk gyalogosan a város központban megtalálható első helyszínre, ahol is a 9-től nekiszaladtunk a teljes vizsga 75%-át kitevő szövegértés-olvasás-írás tesztnek, mely röpke 3,5 óra alatt mindenféle megszakítás nélkül le is zajlott.

Bent egy nagy teremben, kb 20-30 ember. Pisi-kaki szünet nincs, kizárólag a vizsga-idődből fordíthatsz előforrásokat ezen tevékenységekre. Telefonod elveszik, beszélgetni tilos, maximum ceruza-radir kombó engedélyezett. Egy figura betolt két ránézésre 1000w-os hangfalat, egy kis erőlködőt és egy cd lejátszót. Szépen szólt, mindent hallottam-értettem. Részletesen elmagyarázta, hogyan is kell felírni a nevünket és hova. Pár szóban elmondta, hogy irgum-burgum lesz ha olyat csinálunk amit Ő nem mondott el az elején. Ezt követően kb. 5 perc alatt elmondott mindent.

Két modul között...

Legnagyobb ellenség az idő. Mindenre kevés. A 4 modul ugyanaz amit korábban írtam, a feladatok is ugyanazon stílusúak, mint amit a Kanadai linken megtaláltok, talán egy fokkal nehezebbek, de nem vészes.

Az én vizsgám nehezebb volt mint amit reméltem, de könnyebb mint amire számítottam. Alapvetően mindenki kedves és mosolyog. Kaptunk egy kis kártyát mindenféle adattal és fényképpel. Természetesen a sajátunkkal. Ezen már fel volt tűntetve reggel, hogy 15:40-re kell átérnem egy teljesen máshol megtalálható épületbe a szóbelire. Páromnak 16:40-re.

Fővárosunk...

Ennek azért örültem leginkább, mert vizsgánk szombatra esett.

Szombaton ingyen parkolunk.

Az egyetlen szombati munkanap az éven a mi vizsga napunk.

8-20 óráig kell fizetni.

400 HUF/óra.

Valamiféle furcsa elkorcsosult magyar gondolkodásmód eredménye képpen maximum 3 órát lehet fizetni egyszerre. Mobil telefonról 4-et. Nem értettem miért jó ez... Talán nem kell a pénzem? Azért ez nem az az ország ahol én eddig éltem? Majd megvilágosodtam... kell, csak nem az apró. Hiszen így 3-4 óránként van esély arra, hogy meg is büntessenek mármint 4-8 óra fizetés után. Reggel fél kilenckor közölték, hogy kb. 12:30-kor lesz vége leghamarabb a történetnek, és telefonokat kikapcsolva adjuk át...

Hmmm... fejszámolás, mobilparkolás, itt gond lesz... és ez így ment egész nap. Mi voltunk a szóbelin az utolsók... és szerintem az egész csapatból csak mi fizettünk aznap a parkolásért.

Visszatérve a szóbelire... addigra annyira elfáradtunk, hogy igazán már nem is érdekelt a szóbeli... egyikünket sem... Bementem és csak beszéltem, szerintem nagyon csúnyán és hibásan, de legalább sokat. 2-3 mondat után leállított, kérdezett valamit, én újabb 2-3 borzalmas mondattal reagáltam és ez így ment kb 8-10 percen át, számomra meglepően primitív témákban, majd megköszönte és vége is volt. A vizsgabiztos angol anyanyelvű volt, a beszélgetést teljes terjedelmében rögzítette. Kedves volt és segítőkész, egyfolytában mosolygott, bár valójában én is... Az igazi különbség ott lehetett kettőnk között, hogy ő tudott angolul...

Igazság szerint nagyjából a teljes vizsga 50-60% át szerintem megcsináltam.  Kicsit aggódtam, mert ez nem túl jó. Nálunk magyaroknál. Hiszen ha elmegyek itt egy középfokú nyelvvizsgára akkor az 50% az nagyon rossz. De ha azt veszem figyelembe, hogy a leghülyébbtől a legokosabbig ugyanazt az IELTS feladatsort tölti ki, akkor rá kell jönnöm, hogy 100% a nagyon legfelső fok és a az általam célként kitűzött erős középfok kb 50-60% magasságában kell legyen. Fontos azonban, hogy ezt az elméletet a  Brithis Council is elfogadja...

Furcsának találtam, hogy a feladatlapok elején X-elni kellet hogy GENERAL vagy ACADEMIC a vizsga szintje. Ebbeől azt a következtetés vontam le, hogy a feladatokban nincs igazán különbség, inkább csak az elbírálásban.

A biblia

Összegezve, aki nem beszél legalább gyenge középfokon az előbb jusson el odáig, aki pedig igen, az ne foglalkozzon a nyelvtannal egy percet sem, hanem olvassa el az ACE THE IELTS című könyvet. Kb. 60 oldal és benne foglaltakkal meg lehet duplázni a pontszámot, és lépésről lépésre a vizsgára készít fel. Olyan mintha a vizsga forgatókönyvét olvasnám, számtalan hasznos ötlettel. Felkészítő tanár használata esetén erősen javallott elolvastatni vele is. A benne található feladatok szinte az összes témakört lefedik amire szükség lehet a vizsgán. 20 perc alatt elolvasható, és heteket lehet vele spórolni.

Akinek sürgős ne feledje, hogy 4 héttel a vizsga előtt be kell jelentkezni! (eredmény két hét múlva...)