Sajnos/szerencsére megint sokat dolgozom, ezért hanyagoltam a blogvezetést. Hangulatváltozásaim ellenére többen is ragaszkodtok a bloghoz, még ha ezen irányú vágyaitokat csak privátban fejtitek is ki. Ezúttal is köszönöm... kicsit akkor még maradok... de a visszajelzések továbbra is fontosak...
Mivel továbbra is Ausztrália a fő témája blognak, illetve az ehhez kapcsolódó kérdések s vélemények próbálok ehhez kapcsolódóan de személyes érintettségen keresztül hírt adni :-) A mai témának szánt: "Miért NE vágjuk le a saját hajunkat, géppel..." - témakört hanyagolom, bár bizonyára sok vigasságra adna okot.
Mai rövid témának egy meglehetősen szubjektív kérdést választottam, egyrészt aktualitása miatt, másrészt személyes érintettség miatt is. Ez pedig azon szép tény, hogy szavaz az ország. Nem ez, hanem az.
Aktualitása nem szorul magyarázatra, a személyes érintettség viszont olyan mint a szén.... kifejtést igényel. Mindjárt az elején szükséges letisztázni politikai függetlenségemet. Sajnos még a közepes baráti körömben is meg lettem bélyegezve bizonyos oldalra húzással, és annak ellenére, hogy sosem éreztem kötelességemnek azt, ezt alátámasszam vagy megcáfoljam mégis én lettem az aki valójában nem vagyok. Némely nézettel, iránnyal, karakterrel szimpatizáltam, vagy éppen rühelltem, de ennek sosem adtam hangot a nagyon szűk baráti körömön kívül. Főként azért, mert a médiában dolgoztam és dolgozok, ahol ezt végképp nem engedhetem meg magamnak és nem is etikus... szerintem ez alap ebben a szakmában és ennek ellenére egyesek mégis... Szóval jelenleg nem szimpatizálok semelyik magyarországi politikai szerveződéssel. Továbbra is diktatúra és/vagy királyság államformákat tudok támogatni, természetesen nem feudális rendszerben hanem inkább technokrata szemléletmóddal... A demokrácia picit talán olyan mint a szocializmus... elméletben szép és jó, gyakorlatban életképtelen...
Amíg otthon éltem addig elég aktív kapcsolatom volt a politikai "elittel", ha nem is közvetlen, de az objektíven és mikrofonon keresztül hallottam a világot megváltó elméleteket és ígéreteket, és amikor kialudt a piros lámpa kaptam egy kis ízelítőt abból aminek valójában elébe nézünk. Ekkor végleg kiszálltam a demokrácia "diadalmenetéből".
De visszatérve a személyes problémáimra a dologgal kapcsolatban. Itt a kenguruk szülőhazájában élnek ám magyarok. Szép számmal, sőt még szebb számmal mint gondoltam. Valamiért mostanában választási lázban égnek (vagy élnek) és egyszerűen nem tudom felfogni miért....?
Nem is oly régen megkérdezte tőlem az egyik fickó akinek dolgozom (kb 30-40 éve itt él és ausztrál állampolgár), hogy megyek-e szavazni. Meghőkölt a hirtelen és határozott válaszomon: természetesen nem. Teljesen kikelt magából, hogy szavazni kötelező és hogyan tudok a tükörbe nézni úgy hogy nem szavaztam/szavazok. Ezen a pontom elgondolkodtam... komolyan elgondolkodtam. Gondolkodásom közben arra a mondatára lettem figyelmes, miszerint pedig ez a viktor majd megmutatja hogy kell vezetni egy országot... Ilyen demagóg és idióta dolgokon fel tudom magam húzni... pedig nem kéne... Megfogalmaztam neki válaszom. Először is: viktor már megmutatta... ezért csiszolom én és a diplomám egy idegen országban a falat, távol barátaimtól és családomtól. Továbbá, amíg a magyar politikai elit nem tud számomra megfelelő alternatívát kínálni addig nem tudok nyugodt lelkiismerettel szavazni. Ha meg szavazok akkor nem tudok a tükörbe nézni úgy hogy olyanra szavaztam akivel csak részben, vagy egyáltalán nem értek egyet.
Erre a válasza csak annyi volt amit mindenki sulykol gyerekkorom óta... választani akkor is kell. Pont. Ez hülyeség... Ha megyek az utcán és kép közepes méretű kutyaszar van előttem mindenképpen bele fogok lépni valamelyikbe vagy megkeresem a tiszta utat? Szerintem itt már nem értette a hasonlatom...
Ebédszünetben azért kifejtettem azon véleményemet, hogy Magyarország még nem nőtt fel ahhoz, hogy demokratikus országként működjön... A Ball-Jobb váltás során titkon én is reméltem, hogy az elvtársi lopások korszakának vége. Vége is lett, a Jobb oldal megalkotta a szabad-versenyes lopás rendszerét. Egyik kutya másik eb, én meg megint ott maradtam (továbbra is) alternatíva nélkül. Életemben egyszer szavaztam, akkor amikor először jogosult voltam rá és valójában a kis jelvényért vagy miért, amit az első szavazók kaptak. Természetesen amikor én mentem, már nem volt belőle, úgyhogy az első szavazásom is egy kudarcélmény...
Megkérdeztem emberem, hogy haza szeretne költözni mostanában? Kifejtette, hogy esze ágában sincs... Na akkor mesélje el nekem kend, hogyan tud tükörbe nézni, hogy szavaz egy olyan ország irányító szervére amely országban nem él több mint 30 éve és nem is fog soha többé? Hogy veszi a morális és erkölcsi bátorságot, hogy olyan társadalom jövője-sorsa felett döntsön aminek nem része/tagja? Hogyan tud olyan ideológiákra szavazni amiről semmilyen tapasztalata sincs, hogyan is működik a gyakorlatban???
Hosszas hümmögés után azt kérdezte, hogy mit akarok én kommunizmust?
Örülök, hogy érti miről beszélek... Woody bácsi fogalmazta meg igazán jól életfilozófiám egyik alapkövét... "sose vitatkozz idiótákkal mert lehúznak a saját szintjükre és ott legyőznek a rutinjukkal..."
Ezzel másik elméletem ismét igazolást nyert, miszerint meglehetősen sajátságos nép a magyar. Mindig valaki ellen szavaz, és sosem arra akire kell vagy szeretne. Ez minden bizonnyal a "dögöljön meg a szomszéd tehene is" génnek köszönhető.
Itt egyértelműen látszik, hogy aki annak idején a kommunizmusból lépet le az továbbra is elképzelhetetlennek tartja, hogy a mai polgártársak az egykori elvtársak...
Valójában megtiltanám azt, hogy aki nem az országban éli le az adott választási ciklus minimum 50%-át a szavazóurna közelébe menjen. Nonszensz. Ne legyen senki okos, aki nem a saját bőrét viszi a vásárra. Engem sem kértek, sőt sosem jutott eszembe, hogy szavazzak
Gambia politikai vezetésére. Még ha megszerezném oda is az állampolgárságot... akkor sem...
Ha nagy szavazógép lennek, vagy csak Orbán-Gyurcsány fetisiszta, akkor sem érezném azt, hogy két év után nekem jogom lenne szavazni itt otthoni dolgokkal kapcsolatban. Még akkor sem, hogy tudom, hogy nem tudom mi lesz velem, maradok vagy megyek. Félreértés ne essék, nem a külföldi szavazás intézményével van gondom, hiszen aki nem tudja, hogy marad-e vagy sem az addig oda tartozik, de aki már régen itt van és nem is tervez haza menni annak nem lenne szabad elmélyedni az otthoni dolgokba. Illetve vannak itt diákok, és egyéb bizonytalan jövőjűek akik még mehetnek haza abba amit szeretnének...
De végül jöjjön a kampány csend előtti kampánybeszédem:
Menjetek el szavazni, de ne feledjétek, hogy nem kötelező. Ha tudsz választani tedd meg, ha nem akkor ne próbáld valakitől megóvni az országot és ne akarj bosszút állni senkiért és semmiért. Inkább foglalj el egy tvszékházat, de még jobb ha alkoholt alakítasz át jókedvé. Szavazz arra akiről úgy érzed, hogy érdemes rá, aki olyan célt kínál számodra amit lelkiismeret furdalás és ál-önigazolások nélkül követni tudsz. Nem biztos, hogy az rossz út amerre az ellenség halad, a cél a lényeg, dacból ne indulj az ellenkező irányba. Nézd meg alaposan milyen programokat kínálnak, ne azt nézd ki kínálja. Étteremben sem a szakács teszi eléd az ételt. A legfontosabb, hogy arra a programra szavazz ami tetszik, és ami még ettől is fontosabb, hogy olyan program szavazz ami reális alapok nyugszik, kivitelezhető és amiben esetleg így vagy úgy közre is tudsz működni.... így talán jó lesz...
