Lakás és meló

A cimben említett két legfontosabb dolog az ami behálózza mindennapunk. A Vízum megvan, 10-én megyünk is terv szerint, de még nincs mit csinálni és hol aludni. Mivel eddig is minden összejött kár lenne a sikersorozatot megszakítani. Nem vagyok az a hitekedő tipus, a végzetet és a véletlent is csak eszméletlen bonyolult számítási eredményeknek tartom, de mivel sokkal egyszerűbb kifejeznem magam a hétköznapokban efféle közhelyek használatával azt kell mondjam ezt is a sors kezére kell bíznunk. Ami ugyebár megint csak egy sokismeretlenes egyenlet, de tettünk lépéseket a részeredmények felé: Enci éjjel nappal lakást keres, és ebbe egy bizonyos szinten bevontuk a kinti rokonokat is, énmagam pedig a munka fronton török előre. Bár inkább esetlen botorkálásnak nevezném, ahogyan jelenleg haladok. 

Lényegében a lakákeresés jelenlegi földrajzi helyzetünkből adódóan annyiból áll, hogy kedvesem túrja az internetet, reggeltől estig. A cél alapvetően egy 2 hálószobás, 2 fűrdőszobás kecó lenne, önző és galád módon feltétel, hogy a tengerre nézzen és ne túl messziről. Kb 2-4 karnyújtás lenne az ideális. Ez most innen Sátoaljaújhelyből -2 fok középhőmérséklettel szerintem teljesen indokolt buziság. Annak tükrében, hogyha ezen a térképszelvényen alaposan megvizsgáljuk a földrajzi és vízrajzi adottságait a célterületnek már inkább egy látens homokos jelző aggatható a gondolatmenetre. 

Kedves olvasó feltehetné a kérdést, hogy minek 2 fürdő és két háló, hanem mennék a kérdése elébe és indokolnám a következővel: Magyarságot sokkolandó áron adják az albérletet odakint, ami annyit tesz, hogy belvárosban HETI 200 AUD egy szoba, 300-500 AUD egy 2 személyes 30-40m2-es lakáska. 300-ért még néhány csótánnyal is meg kell osztani eme remek helyemet. Sok albérlet átkutatása után bátran merem állítani, hogy ami nekem megfelel az minimum 400 AUD lenne, de mivel oldalbordám lakás terén nem a kompromisszumkésségéről hiresült el szakmai berkekben inkább legyen 500. Ez sok. Havi szinten, ahogyan a jó magyar ember gondolkodik 2000 AUD + rezsi. ez a mai 241 HUF-os deviza eladási árfolyammal nézve: közel fél milla per hó. Így leírva én is sokkot kaptam. DE! most jön egy már fentebb említett bonyolult matematikai elmélet nyelvi egyszerűsítése, melyet hívjunk szerencsének: A már talán említett házaspár, akikkel útra kelünk közel azonos időben hasonló elvárásokkal és értékrenddel rendelkeznek mint a mi családunk utazni vágyó szelvénye. Itt merült fel a spórolás gondolata: lakjunk együtt. Nem feltétlen egy szobában, úgy hogy páros héten miénk a háló, páratlanon meg az övék, hanem legyen két háló és ha már lúd akkor győzzön disznót és legyen két fürdő. 

Újra tervezés az összes ausztrál ingatlanoldalon, és lássunk csodát 600 körül zseniálisan szép és jó lakások vannak, 650 körül pedig már a térképen a Sydney felirat alatt lakhatunk, medencés konditermes házban. Ha visszatérünk a matek részéhez akkor kijön ügyesen, a 600/2=300 képletből, hogy sokkal olcsóbb a jobb, ha nem 2-en vagyunk. Ha pedig bevállalunk egy kis utazást, ami max. napi 10 perc akkor még 1 százast is tudunk spórolni, és sokkal szebb helyeken tudunk lakni. ( Ha egyszer már Enikő is idevet néhány gondolatot, lehet meg is örvendeztet bennünket néhány képpel arról amiről én itt írogatok, de mivel az ő gépén vannak, ami felett csak neki van hatalma ezt sajnos én nem tudom megosztani veletek.)

Mi egy kicsit inkább kifelé tartanánk és 1 fürdőről le is mondanánk, mert az további +50-70 dodó hetente, és akkor el is jutottunk egy 500-as kategóriához, ami páronként 250, ami az alapötlet fele.

Másik dolog ami miatt kifelé orientálódunk, az a tömegközlekedés, illetve inkább annak a költsége.

Akárhogy gondolkodunk Sydney alapterületéből kiindulva (12 144,6 km2 Budapest: 525,16 km2 ) és figyelembe véve a népsűrűséget mely 345,7 fő/km2 Sydney-ben és 3278 fő/km2 Budapesten, akkor könnyen elképzelhető hogy kb olyan mintha minden 10. ház lenne csak meg Budapesten. és közte út, park, folyó... Szóval távolságok vannak és földrajzi kiterjedések is, és akkor még nem is számoltunk azzal hogy melyik fővárosban laknak többen.

Visszatérve a tömegközlekedéshez: nem fogjuk tudni megúszni. Ez márpedig a következő legdrágább dolog. Heti 40-50 AUD/fő ami havi 200, ami havi 50.000 magyar ortodox pengő. Lehet megint sokkot kapni... Alternatívaként felmerült a bicikli vásárlás, de nem biztos, hogy ez a legjobb megoldás, egy Sátoraljaújhelyhez hasonló domborzati viszonyokkal rendelkező 12 ezer négyzetkilométeres városban... De hiszen van robogó! Háhá. Szerintem egy jobbos közlekedésben én és szakállam tuti öngyilkos csecsen terrorista benyomását keltenénk, ami nem gáz amíg csak látszat, de a végeredmény minden szempontból elszomorító rám nézve. Nem tornyoknak vezetném a gépparipát, hanem az első közlekedőtársamnak ami szembe jön és furcsaságból ő lenne a szabályos, akkor és ott. Szóval egy szónak többnyire egy a vége: venni kell bérletet, kombináltat. Kezdő költség, mehet is hozzá az albérlethez. 

Ma még gondolkodtunk abban is ha nem bútorozottat választunk az megint vagy 50-100 AUD-al olcsóbb, ami havi 400, ami havi 80K HUF. Ikea meg kint is van és ugyanannyiba kerül mint itt. Megnéztük. És akkor nem más levetett vackába kell dekkolni, hanem van saját, amit el is tudunk adni, ha lépni kell. De ezt még átgondoljuk. 

Szomorú tény, hogy Ausztráliába nem szabad menni január +-1hónap időintervallumban. Ugyanis mint kiderült ott akkor van a turisztikai csúcsidő. Minden belvárosi lakás eltűnt, mert olcsóbb 2-3 hónapra a turistáknak, mint a hotel. Ami meg nem tűnt el 30-40%-al drágábban van. Ez nem jó, ha valaki újraszámolja a fenti költségeket.

Szóval sok beszédnek sok az információ tartalma, ezért azt mondom, hogy ha valaki kiruccan pár évtizedre, akkor ne januárban tegye. A repjegyekről pedig már írtam.

Akartam még karcolni pár karaktert álláskeresési tapasztalataimról, de most jut eszembe, hogy holnap korán, illetve ma nemsokára, megyek ukiba, ezért aludnom kéne egy pár órát. Olyan leszek mint egy rossz tv sorozat és a csúcson hagyom abba, hogy izgalomban várjátok mi lesz a következő.

Jó8.

BIRKABUNDA!

Ma, illetve ha jól látom már inkább tegnap reggel Boldog Vízumtulajdonosok lettünk!

Kívánok másnak is hasonló boldog karit! Részletekkel hamarosan jelentkezek!

Fejlemények vannak, de nem sok. Gyakorlatilag vettünk repülőjegyet, bátran, vízum nélkül. Muszály volt, mert ha nem veszünk akkor nem lesz jegyünk, mert ott most nyár van, csúcsidő a turizmus szempontjából. Ilyenkor nagyon drágává válnak, másrészt el is fogynak. Nekünk befoglalt jgyünk volt, normál áron, amit ha tegnap nem fizetünk ki elvesztünk. Ez azt eredményezi, ha sikerül is szerezni, akkor is csak 2-3x annyiért. Ehhez képest elenyésző összegért lehetőség van módosításra, ha jól emlékszem 30 rugó fejenként. Remélem nem lesz rá szükség. Utazásunk egy legköltségesebb részét ezzel le is tudtuk. Nem szeretnék anyagiakról beszélni, de annyit elmondhatok, hogy 150-től pontosan annyival volt drágább, mint amennyivel 470-től olcsóbb. 

Egy nagyon kedves Timi nevű hölgy volt a segítségünkre egy Travelhouse nevű cégtől. Gyakorlatilag adtunk neki pénzt és adatokat és percek alatt elintézett mindent, illetve mivel gondolom nagy tételben vesz/intéz jegyeket, egy két extra dolgot is kaptunk, mint repülőgépünk alaprajza, története, hajtóművek gyártója, tolóreje, és még sok ember feleségét érdeklő hasznos dolog. És ami nekem a legjobban tetszett, hogy egy kis alkalmazás segítségével mindezt a zsebemben tudom tartani, szóval android forever.

Érkezett útiterv is... Rövidebb (és olcsóbb) mint a múltkor a kínai légtársasággal. Budapest-Frankfurt-Singapore-Sydney túrát tesszük meg nettó 25 óra alatt, ami bruttóban kb. másfél nap lesz. Gyakorlatban Január 10-én szállunk fel Budapesten, és január 12-én szállunk le sydney-ben. Menetkzben esti torna Frankfurtban nagyból 3 órás, majd sokkal később kis délutáni séta a Singapore-i reptéren, vagy 2-3 órán keresztül. Veszek egy marék altatót, vagy a duty free-ben pálinkát és majd lesz valami. Azt is írták, hogy az “eszköz” az Boeing 747-400 Jumbo Jet. Megnéztem, de free wifi-t nem említenek sehol... milyen eszköz az ilyen...?

Ettől függetlenül utánakerestem, hogy hol is vannak a legjobb helyek a gépen. Hát itt. Mivel egyszer már lenyomtam ezt a távot egy kis bónusszal, ezért úgy tudom, hogy a láb számár szánt helyen van a hangsúly. Legutóbb az volt a baj, hogy amikor álom jött a szememre, akkor nem ment vér a lábamba és ez körülményessé tette a nyugodt pihentető éjszaka megvalósítását. Legutóbb azon is eltöprengtem, hogy régen a buszon befeküdtünk a sorok közé aludni amikor téptünk le görögbe a Neoplánnal. Itt is meg lehetett volna oldani, csak a sok kínai kiscsaj amolyan 300-500 kilós zsúrkocsikkal bizonyos időközönként végigrobogott a sorok között. Szerintem fájt volna és inkább nekem.

Ezzel párhuzamosan elkezdtem az álláskeresést is, hiszen már a kijutásunk feltételei részünkről megvannak, innentől egy Case Officer nevű istenség kezébe került a sorsunk. Szombat óta annyi történt, hogy átnézte a "beadványunkat" és egy kis számviteli hibán kívül nem talált benne semmit kivetnivalót. Ausztrália Csaba szerint ez jó hír, mert akkor valszeg rendben lesz a történet. Jó lenne ha karácsonyra megkapnánk a vízumot. A számviteli hibát korrigáltuk, úgyhogy most MÁV-osat játszunk, állunk, várunk. 

Ezt az időt internet túrásra használom munka után, mert végül is kinti sorsunk ettől függ leginkább. És azt is célszerű nem elfelejteni, hogy nincs semmi ajánlat, a semmire indulunk. 

Munka van dögivel, legalábbis meghirdetve. Sajnos az én szakmám kb. ugyanúgy működik ott, mint itt, beltenyészetes, kihalásos alapon megy. Nem is igazán bízom abban, hogy egy stáb fog várni a reptéren rám, de azért jó lenne minél hamarabb ott elhelyezkedni... Addig meg el kell vállalni mindent ami szembejön... Megpróbálok fejvadász céget is keresni, és regisztrálok mindenféle honlapra, de picit lassítja a dolgot az angol nyelvű űrlapok és CV kitöltése, elkészítése. Kapom már a hírleveleket, de ezek nem olyanok mint a magyarok, hogy 97% hirdetés és 1-2 munkaajánlat, hanem egész jól meg van pakolva mindennel. Sajnos kinti médiában, nem igazán a technikai stábot keresik, hanem inkább a szerkesztő, riporter, manager, újságíró, producer, rendező, asszisztensi munkakörök felkapottabbak. Feltételezem ott nagyobb a fluktuáció és többet számít a nyelvtudás. A műszaki gárda nem forog annyira. Valószínűleg többet ér a tapasztalatuk és nehezebben pótolhatóak, és nehezebben is váltanak munkahelyet.

Elálmosodtam mára fel is adom...

Bőrönd vásárlás

Egy ideje nem írtam semmit, de ami a legaggasztóbb, hogy senki sem reklamál... Ez elszomorít...

Annyi új azért van, hogy vettünk akciós bőröndöket, sőt elég sokáig válogattuk őket, mert elég sokféle van. Kitaláltuk, hogy kemény, műanyag legyen, mert az masszív. EZ annyira nem igaz. Illetve részben. Voltunk Samsonite boltban ahol megmutatta a néni a szuper kevlár bőröndöket, és elmondta, hogy a bemutató filmben átment rajta egy autó és a bőrönd visszaugrott az eredeti alakjára. Mondtam neki, hogy ez tök jó, de a benne leledző százmillió éves zsolnai étkészleten mit segít, ha a bőrönd a kilapítás után visszanyeri alakját? Imádom az eladók arcát, amikor a szoftver lefagy... :-)

Voltunk több helyen, ahol sikerült jó áru csúnya és sz@r bőröndöket találni. Volt olyan 8 részes szett, amiért elkértek 9000 HUF-ot. Lehet osztani, szorozni. Mondjuk minek egy embernek 8 bőrönd, ha nincs magán gépe, de akkor meg nem 9000-ért fogja venni. Találtunk is néhány (számunkra) noname, jól kinéző, közepes árkategóriájú bőröndöt, de végül a Samsonite boltban hatalmas akcióban ugyanennyibe kerültek a szép fekete márkás bőröndök. Kérdeztük is hogy mire az ekkora kedvezmény? Néni mondta, hogy tavalyi modell...

Ezt sosem értettem. Lépjünk túl azon a problémán, hogy egy év alatt mennyit változik egy bőrönd tényleges funkciója, de ebben a kategóriában ki az aki az alapján ítél meg valakit, hogy mennyire naprakész a bőröndje style-ja egy 30.000 méter magasan repülő gép sötét gyomrában...? Ha valakit meg akarsz ismerni/ítélni a bőröndje alapján akkor is csak annyi esélyed van rá időben és térben, amíg az illető eljut a kiadó szalagtól a kocsiig. Max 100m. Ezért úgy döntöttem, hogy én régimódi leszek és jó az olcsóbb tavalyi modell, sőt mire újra használom, lehet jó befektetésnek bizonyul, mert retró lesz belőle. Az pedig köztudott, hogy a régi szarnál, csak a régi szarnak kinéző a drágább...

Mivel ugyanennyibe kerültek a közepesen csúnya és szar bőröndök ezért Itt költöttük el az erre szánt pénzmagot. További érv volt, hogy pár hétig, egyéb funkciókkal is bővülhetnek az igények, melyeket a bőröndök hivatottak kielégíteni, például ruhás szekrény, éjjeli szekrény, asztal, puff, tv állvány, stb... Itt talán számít a kinézet. És ami még fontosabb: a Samsonite kínált egyedül világ garanciát, ami a leírás szerint a világon bárhol érvényesíthető. Ez megint sok kérdést felvet bennem, de mivel nekem elég, ha ezen a bolygón ténylegesen élhetek vele, nem jártam utána mi lehet a naprendszeren túl...

Nézegettünk számtalan helyen számtalan bőröndöt, de a főként olcsót, mert az említett kevlár Sami 100 rongy felett mozgott, darabáron és nekünk 4 db kell + 2 darab hátizsáknak álcázott tankhajó. Tehát fejenként egy nagy utazó + 1 kabin + mehet egy /fotó/laptop/kézi/háti/stb táska. Eleinte a méret a lényeg alapon közelítettük meg a dolgot, de mivel a súly számít a feladható bőröndnél (max 22 kg) és a kézi poggyászba sikerült több mint 30 kg-ot belepakolni, ezért rájöttünk, ha nem fosztott libatollat akarunk csempészni, akkor nem is a méret az első.

 

Szintén nagy segítség volt az eladók részéről, hogy közreműködtek abban, hogy amikor árut kaptak felhívtak, mi érkezett akcióba, majd jóárasítás után félre is tették nekünk, így most sikerült ez idáig egy 75%-os teljesítést elérnünk bőröndök terén, tehát már van 3 egyforma szériából való. A legutolsó szerzemény 140L-es. ez bazi nagy, ha Ukiba mennék, mondhatnám, hogy ez pont 7 kanna benzin.

Elmondom mindenkinek, hogy egy bőrön legfontosabb paramétere a súlya. Hiszen egy átlag bőrönd (ami nem kabin) 3-5 kg. Ha mértani középpel számolok akkor is 4 kg. Ha ezt levonom a maximálisan vihető 22kg-ból akkor marad 18 kg. 18/22=0,81x100= 81% tehát közel 20%-al kevesebbet vihetek magammal...  Mindezek mellet nem lehet 20-22 kilót egy fél bőröndnél többe tenni, de a 140L-esnek is ugyanannyi volt a súlya mint a 104L-esnek, és az ára kedvezőbb akkor miért zárjuk ki a sós kuki export lehetőségét.

Más. Szombaton, meglett minden papír ami kell és be is adtuk a vízumkérelmet, ami e-Visa, ami miatt sokkal gyorsabb lesz az elbírálás, mert formai hiba nem lehet benne (hiszen akkor visszavágta volna a rendszer), illetve talán a computerek nem karácsonyoznak, csak az üzemeltetőik... :-(

Január 10-re van repdzsijegy, addigra meg kell jönnie. 

Nyelvi anomáliák...

Ma már volt történés. Reggel kaptam a telefont, hogy lehetséges egy két generációs lakás olcsón (már ha szétosztjuk a lakók között sokfelé), csak sok csillagnak kell megint együtt állnia hogy összejöjjön. Szóval jókor kell kimennünk. Bár nem tudjuk, hogy hol van, mikortól, mennyiért és hogy milyen is valójában, de van. Remélem ez is hamar kiderül.
Következő dolog, hogy még mindig nincs egyértelmű hivatalos reagálás a felvételi papírjainkra, de szóbeli ígéret már van. Ez azért gond, mert ígéretre nem lehet vízumot kérni és az idő fogy. Ez persze nem igaz, hiszen természetéből adódóan nem tud fogyni, ezért csak telik.
Következő lehetetlen feladat pedig a diplomám megszerzése lesz. Ez már gy ideje folyamatban van, történetesen én esetemben a nyíregyházi főiskolán. Sokkal nehezebb volt végigszenvedni a félév-végi vizsgákat, szigorlatot, szakdolgozatot írni és államvizsgázni, mint szót érteni a tanulmányi osztállyal. Rendkívül felhasználóbarát módon a nyelvvizsgák bemutatására minden hétfőn 12-13 között van lehetőség. Rugalmas megoldás, lehet vele tervezni, de legalább mint változó, biztosan nem zavarja össze napirendem egyenletét. Mivel a British Council már elküldte az IELTS nyelvvizsgámat, de a honosítást már igazi magyar intézmények végzik, ezért sokáig kell rá várni. Gondoltam rákérdezek (mert a nyelvvizsga bemutatása után 30 nap még eljut hozzám, és a naptárra pillantva az már nem baráti), hátha elfogadják az IELTS nyelvvizsgát. A NYF telefonos menürendszere odáig fejlődött, hogy automatikusan, emberi beavatkozás nélkül csapja rám a telefont. Nem adtam fel, kb. 5. próbálkozásom siker koronázta, átmenetileg, mert ugyan segíteni nem tudtak, de kaptam egy új melléket. A mellék másik végén a hölgy valamilyen nyelvvizsgaszervező osztály magas rangú képviselőjeként mutatkozott be. Elmondta, hogy kizárólag keményfedeles nyelvvizsgát fogadnak el, de hogy az milyen azt nem tudta, lényeg hogy keményfedeles legyen. Az IELTS egy oklevélszerű fényképes lap, melynek keménysége szerintem nem éri el a Magyarországon elvártat.
Félve kérdeztem tőle, hogy megkapom-e a diplomám ha IELTS-et mutatom be. Erre mondta, hogy Ő ilyenről még nem is hallott. Ez végül is érthető. Anglia, USA, Canada és Ausztrália kizárólag ezt a nyelvvizsgát kéri és fogadja el. Miért is hallott volna róla...? Hmmm...
Kicsit elbizonytalanodtam és gondoltam a telefonvonal minősége, vagy a rossz kiejtésem lehet a félreértés oka. Mondom: I-E-L-T-S, még mindig nem ismerős neki. Eljött az idő, hogy megvillantsam az ominózus vizsgán elért és jól megérdemelt beszédkéségből megszerzett 6.5-ős szintemet és ékes angoltudásommal hozzá is láttam: International English Language Testing System, gondoltam így ismerős lesz talán. Hidegzuhany: "És ez milyen nyelvből van?"
Éreztem eljött a beszélgetés befejezésének ideje. Próbáltam lepattintani a csajt, de még a végén hozzátette, hogy ezen az oldalon van az amit ők elfogadtak.
Nagyon sok és szép nyelvvizsga típus van ott... kivéve egyet...
Itt felvetődik bennem egy gondolat, bár nem szeretném kis hazánk működését fikázni, de újabb hungaricumot fedeztem fel: Az oldalon található nyelvvizsgák közül egyikkel sem érek semmit külföldön, de amit külföldön kérnek azzal meg belföldön törölhetem ki, alaposan, de ahhoz viszont már szerintem túl kemény.
Nem tudtam miért jó ez, de végül a megfejtéssel maga a BC szolgált amikor felhívtam őket, hogy mi van a honosítással: Intézik, azonnal, sőt megkérik sürgősségivel a honosítást és elsőbbségivel postázzák, és mindennek a költéség át is vállalják. Költség átvállalás... tehát van költség, tehát ez is a pénzről szól... Kértem is a hölgyet, bármire is honosítják, a legfontosabb hogy legalább 400HV-s keménységű legyen. Mindezt kevesebb ideig tartott elintézni, mint leírni.

Mivel mazochista típus vagyok, még a mai nap rámentem a nemzetközi jogosítványra is. Erről a csodáról már korábban írtam. Lényeg, hogy természetesen csak magyarul töltik ki. Zokogva könyörögtünk, hogy az angolba is írja bele és pecsételje le a bazi nagy B betűt. Nem lehet, mert ők magyar hatóság és csak magyar részt tölthet ki, és egyébként sem beszél angolul. Utaltunk rá, hogy a nevünk és a születési dátumunk minden nyelven ugyanaz, szerintünk nem fogja elrontani, de ha kell segítünk. Nem. Mondtam, hogy akkor csak pecsételje be a B-t és én majd lefordítom a nevem és a születési dátumom. Nem lehet, mert az okirathamísítás. Sima technikaórás ragasztóval bele is küldte a fényképeket, de a francia oldalra, mert csak oda lehet benne fényképet ragasztani. Azt simán ki is töltötte és be is pecsételte, mint magyar hatóság. Tehát utazzak át minden kontinenst és óceánt, hogy egy angol nyelvű országban egy magyar-francia nyelvű jogsival nyomjam...

Szerintem Magyarország Bábel tornya köveiből épült újjá...

Kisváros.

Megint nem sok minden történt. Talán annyi, hogy az iskola valamit elszúrt a jelentkezési lappal, emiatt csúszás várható... De remélem csak várható státuszban marad és nem relizálódik.

Kicsit offolni tudok ma is, mert nincs miről írni. Mai ügyintézésünk egy kis bankba járással indult és mint utólag kiderült ott be is fejeződött. Viszont a tipikus kisvárosi jelenségek nem hiányoztak. A bankban rákérdeztem, hogy esetleg a jövő év közepén lejáró bankkártyámmal lehet-e kezdeni idejekorán valamit, erre azt felelte az ügyintéző: "Ja mert, ti januárba már nem vagytok itthon...". Na de ezt Ő honnan tudja? Ilyet akkor tapasztaltunk utoljára, amikor mi még 200 km-re nagyban vitatkoztunk párommal az esküvőnk dátumán, de itthon az ismerősök már hallották mástól, hogy mikor lesz. A gáz az, hogy ráadásul akkor lett. Dehát még a vízumunk el sem indult útjára... Ő már tudja... Ezen gondolkodtunk volna egész nap kedvesemmel, ha nem agyunk használt és felesleges kapacitását nem köti le egyaránt a szembe jövő emberek arcának bámulása. Itt mindenki ismerős. Később rájöttem, hogy nem azért mert tényleg ismerem őket, vagy mert én lennék olyan nagyon híres. Oka pusztán annyi, hogy már láttam őket, valószínűleg az utcán, szembe jönni, sőt többször is, de mivel nem jegyzünk meg mindenkit ezért csak ismerősek. Az algritmus nem pihen a fejemben, hogy vajon ki a pics@ volt ez, de addig már beszkenneltem a következő szembe jövőt. Itt rájöttem, hogy nem szeretek ismerősökkel találkozni az utcán. Elmém lefáradt, Debrecen sokkal ingerszegényebb.
Másik érdekesség a v=s/t képlet újraértelmezése. a v, mint sebesség nálam elhanyagolható, de a távolság, mint az út, jelen esetben teljesen újraértelmezendő. A tétel bizonyítását a következő képen tudnám szemléltetni: Elindultunk kocsival boltba. A bolt parkolójában tettük le a kocsit. A parkoló és a bolt közötti utazási idő egyenlőséget mutatott az otthonunk és a parkoló közötti távolság megtételéhez szükséges idővel. Ha figyelembe vesszük az autó és az én gyaloglási sebességem közti jelentős különbséget, akkor bátran állíthatjuk, hogy kisvárosban nincs távolság. Viszont amikor ismerősökkel találkozunk... na akkor Einstein-nek van igaza és az idő tényleg végtelennek tűnik, bár ez relatív... :-)
15 perc alatt be is jártuk az egész belvárost, DM-mel és kb 2x haza is mentünk közben és egyszer vissza a kocsiért, valamint meglátogattuk a családot a munkahelyén. Leghosszabb időt egy AFÉSZ márkajelzésű boltban töltöttük, mert megcsodáltam azt a "kettes" mennyiséget amit ott sikerült felhalmozni, de rájöttem, mivel alapvető élelmiszerről van szó, egyik sem igazán régen állhat ott, én valószínűleg nem is fog sokat időzni a polcokon.

Nem szeretnék nagyképűnek tűnni, hiszen életem nagy részét itt éltem le, de rémisztő a kisvárosban élők közössége, és a köztük fennálló adatáramlás. Szinten minden kommunikációs csatorna torzítja az adatokat... Ebből a szempontból nyugodtabb és egyszerűbb a nagyvárosi élet...

Viszont ami igazán nagyszerű az a levegő tisztasága. Jó beszívni és könnyű, friss és üde..  na ilyen a debreceni medencében nem volt...

Legközelebb már csak akkor írok ha van is valami értelmes infóm, illetve igazán izgalmas a kiutazásunk után lesz ez a történet...

Egy korszak vége...

Mégpedig a debreceni korszakunk végéről néhány gondolat. Az unalmas napokat magunk mögött hagytuk szerdával és a csütörtök-péntek a rohanás végső ügyintézés napjai voltak. Mindent amit elfelejtetünk elintézni és hazavinni azt belenyomtuk ebbe a 2 napba ami elég fárasztó volt. Szombat reggel egy ritka fos időjárási viszontagságokkal megáldott napon átadtuk első otthonunk az első albérlőnknek... Kebabka beköltözött. Nagyon aranyos lány, amolyan kis csendes. Elmagyaráztuk neki, mi hogyan működik, nem igazán sok minden érdekelte. Figyelt ő egy darabig de a buffer owerflow a 3. eszköznél bekövetkezett, onnan csak túlcsordult szerintem minden. Próbáltam belenevelni, hogy mit hogyan kell beállítani, hogy keveset fogyasszon, és hogy ne vigye el a turbánját is a rezsi, de szerintem nem fog ezzel sokat foglalkozni, mint ahogyan a sütő és a mosogatógép sem vette le a lábáról... Érdeklődést a TV-DVD páros iránt tanúsított illetve a fűtés érdekelte... Na majd fog kérdezgetni még szerintem... Küldtem neki a kemény 6.5-ös speaking angolom, de ilyenek hogy öblítő, meg vasalódeszka nem volt meg angolul az adatbázisba nálam... a gázkazán működési elvét elmondtam tök jól szerintem, de a végén kiderült, hogy a saját anyanyelvén sem értené meg, de aztán Enci redukálta az általam briliáns mondatokba foglalt terminus technikuszokat a "This is the cold, this is the hot." mondatba, amit bezzeg megértett... Bezzeg a piezo elektromosság elvét és átfolyási sebesség kiszámítását le se sz@rta...

Ezt követően még néhány ismerőssel lenyomtunk egy kávét és a málhás acélsólyommal útra keltünk Zemplén irányába, ahol elméletileg utolsó hónapunkat töltjük...

Miután hazaértünk Enikő nyilván pakolt mindent mindenhova, nekem viszont sikerült egy sokkal fontosabb problémát megoldanom: Itthon a PS3 látja a házban az összes elérhető médiaszervert. Ezzel megcselekedtem amit megkövetelt a haza, és mivel ma már máma van már, neki is ugrok egy alapos tesztnek. Mondjuk legyen a többnapos stabilitás vizsgálat... :-)

Unalmas napok...

Ma sem történt semmi csak pakolgattam és nézegettem a netes lehetőségeket odaát, de ez egyre rosszabb... Találtam egy állítólag überkirály szolgáltatót. Hmmm. Ők már ADSL2-őt nyomnak, mint ahogyan én is tettem 1999-ben...

Mind1. Szóval advent, állítólag meg kell gyujtani az elsőt...

Újabb lépés előre...

Mivel nincs gépem megpróbálom az asszony mekbukjáról. Tessék szeretni ezért.

Szombati videklippforgatásból is felkerült néhány snitt, szerintem egész jó lett, bár személy szerint nekem első próbálkozásom a Canon DSLR klippes világban. REmélem megérte átfagyni... Ha lesz végeredmény belinkelem...

Korán kelés,
lelkesedés...

Sikerült egy jó
helyet szereznem...

A számomra végtelen hosszúnak tűnő hétvégén volt sportközvettés is, illetve egy nő ökölvívó bajnokság vagy micsoda... Én még ilyenen sosem voltam, ezért nem is tudtam, hogy ilyen vicces. Eleinte érdekes volt, aztán unalmas, majd jött a kurkszki ütközetet megidéző 80kg+, ami a női boxban látványos, de leginkább egy vizihullához tudnám hasonlítani, amit ha ottvan megnéz az ember, de utána belátja talán jobb lett volna inkább nem látni.

Nagyon korán, összeszerelve...

AZ off után jöjjön az utazáshoz kapcsolódó napi esemény:
Ma ismét fővárosunk vendége voltam, merthogy eljött az orvosi vizsgálat napja. Előző este beszereztük a szükséges dobozkákat, ugyanis vizeletmintát kell vinni :-)  Ez egy kicsit elronotta a reggelt, mivel a szokásostól eltérően indult a napom, nem oda kellett ürítenem ahová megszoktam, inkább egy műanyag tégelyszerűségbe. Számomra olyan, mint amikor egyszer rántothúst kellett ennem kenyérrel... furcsa és egyben gusztustalan érzés.

Az idióta és szürreális budapesti közlekedés most sem hazudtolta meg önmagát. Hányingerem van ha abban a városban kell eljutnom valahová kocsival,. De sok káromkodás után megérkeztünk a Kútvölgy utcában lévő korházba vagy rendelőintézetbe, mely a kalsszikus betonkocka, ránézésre 50 évvel ezelőtti renoválás emlékét sem őrzi... Kedvesem sokkot is kapott, rosszul van az ilyen közegészségügyi intézményektől.
Furcsa mód ingyen lehet parkolni az ojjektum előtt... Pedig több embert is megkérdeztem, és mind ugyanazt mondta. Gondoltam ennyi embert nem lehet beszervezni...
Megnyugtattam kedvesem, hogy a föld másik oldalán nem ilyen lesz a kórház, hiszen ez az épület idősebb mint az az ország.
Bejutottunk az épületbe, természetesen rosszabbul nézett ki mint kívülről. A bejáratnál az intelligens betegirányitási rendszert egy pocakos-bajuszos idős bácsi személye valósította meg. Igazi RISK utasításkészlettel: bármilyen komlex kérdésemre 1 szavas válaszokat adott...
Végül is eljutottunk a dokibácsihoz, a megbeszélt időpontban fogadott is minket. Kedves volt és mosolygós...
Itt egy pillanatra visszlépnék az időben egészen reggelig és a két kis műanyag tégelyhez, melyet kedvesem nem volt hajlandó kispolgári módon és felismerhetően végigutaztatni a fél országon. Álcaként választása egy kis papirszatyorra esett, arra a tipikus kis színes ajándéktáskára. Ebben el is helyezte a már említett két kis tégelyt, és ha vissztérünk a délutánhoz, és a doktorúr egy rövid pillanatra felcsillanó tekintethez a ajándéktáska láttán... hát szerintem átértékelte magyarnépmesés "hoztam is meg nem is" történetet... majd miután tájékoztattuk, hogy mit is hoztunk a kis táskába, bevitte a nővérkéknek, hogy azok milyen képett vághattak sajnos nem láttam...
Maga vizsgálat lement gyorsan, amolyan lebutított munkalakalmasságit kell elképzelni, nagyrésze bemondásos alapon megy, illetve egy rövid kopogós-tapogatós vizsgálat még belefér, +vérnyomásmérés. Kis papirmunka után jönnek a mocskos anyagik rendezése (kb 100 AUD/fő melyet forintban kell kiegyenlíteni) és a hab a tortán: nem elegendő a 2 db igazolványkép amit viszünk, kell még csinálni nekik is egyet a tüdőmről. Ezt teszik a szomszéd épületben, mely mordor sötét folyosóin keresztül érhető el. Rémisztő egy hely volt, olyan mint amikor a DOOM-mal jétszottam régen egy sötét szobában... Enikő ilyen jellegű tapasztalatok hiányában inkább az illegális szervkereskedelem jövőbeni alanyaiként látott bennünket, és nagyon bízott benne, hogy a folyosó végén még minden szervünk meglesz. Én abban reménykedtem, hogy tüdő nem kell senkinek, mert akkor ráadásul még feleslegesen is megyünk át...
Maga tüdőszűrő még rosszabb volt, ha a kórház III. osztály, akkor ez IV-be is alig fér bele. Egyfajta időutazáson vettünk részt, olyan intercom rendeszeren keresztül beszéltem az üvegkalitkában csücsülő nénivel, amit utoljára általános iskolában láttam, de már ott is elavult volt... (van akinek mond még valamit a BEAG márka...)
Két röntgengépszerelő jött ki azon az ajtón amin én be akartam jutni és hangosan megbeszélték, hogy milyen szar a cucc és hogy honnan szerezzenek alaktrészt fél órán belül... Itt már láttam lelki szemeim előtt hogy ez nekem még 1 tank 400 forintos benzinbe fog kerülni, melyet kicsit később a röntgenes néni is kilátásba helyezett... De még megpróbál valamit. Bejött, lessz fotó. Birkabunda!!! (juhéj)
Míg várakoztam furcsa, folyamatos monoton zajt hallottam, mely forrásának beazonosításában egy melletem ülő fiatal srác volt segítségemre, közös tippünk egy mechanikus írógép volt. 2011-et írunk, és mindanyian nagyon sok TB-t fizetünk. Később kiderül igazunk lett, de a srác arca is sokatmondó volt amikor a gép mögül a néni elkérte a vonalkódos mágenskártyáját. Én fogadtam volna rá, hogy befűzi és rágépeli a leletet. Sajnos nem derült ki, mert ekkor én már egy szerintem minden higéniai szablyára fittyet hányó röntgenszobába találtam magam...
Nagy megkönnyebbülés volt amikor a néni mondta, hogy jó képet csinált, és mehetünk haza. Birkabunda! Villámgyorsan elhagytuk az objektumot és még a várost is.

Ezzel nagyjából a mi dolgunk lezárult a vizummal kapcsolatban, a többit már nem mi intézzük.
Megint várakozás jön...

Műsorszünet.

Sajnos pár napig nélkülöznötök kell szerény írásaim, mert kitört a tápcsatlakozó a gépemből... :-(

Szerdára elméletileg kész. Addig ha hirtelen történés van, megpróbálom így telefonról...

Hosszúra nyúlt napok...

Szóval... vázlatosan: Péntek reggel indult a költözős project, de mivel lefagyott az út, és mint írtam kedden megint fővárosunkba kell kocsikázni, és ma ki kell üríteni a debreceni rezidenciát, úgy éreztük kedvesemmel, hogy magunk és mások testi épsége érdekében eljött a téli gumi cseréjének ideje. Kihasználva a pillanatnyilag több autó felett rendelkezés lehetőségét, szüleimmel és a mi kocsinkal komvolyban indultunk a gumuszerelőhöz. Néhány idegen auto még csatlakozott a komvolyhoz, de egy idegen opel astra annyira jól érezte magát a mi kis családi csapatunkban, hogy a gumiszerelő előtt a közte és jóanyám kocsija közötti távolságot -20cm-ben határozta meg. Mint utólag kiderül ez nem saját, hanem inkább a jeges út döntése volt...

Splash - Astra 1:0

Ügyintézés közben jöttek a jóhírek, nem kell mennem aznap dolgozni mert lemondták az összes forgatás, és egy számomra anyagi kedvezőséggel kecsegtető üzleti tranzakció is meghiúsult, valamint egyik boltban sem akarnak dobozt adni.

A jég és a hangulat ott kezdett oldódni amikor kisütött a nap és a Metroban adtak dobozt (majdnem 30 HUF/db áron, de lealkudtuk).

Ezzel el is ment a pakolásra szánt délelőtt. Ez azért jelentett némi problémát, mert a dobozokat be kellett rakodni egy aznap délutánra bérelt kisteherautó indulása veszélybe került.  A terv az volt, hogy délbe indul a Debrecen-Sárospatak-Alsó Berecki-Sátoraljaújhely-Debrecen rally. A start elcsúszott délután 5-re, a bonyolult délelőtt és a délutáni pakolás miatt. Ez  sokkal tovább is csúszott volna, de hála a segítőkész barátainknak és családtagjainknak még maradt egy halvány remény a küldetés sikerére. 

Ha költözöl, számold ki pontosan mennyi doboz
kell és az eredményt szorozd meg 5-el.

Az első (debrecen-sárospatak) szakasz jól ment, kipakolás után a Sp-Berecki szakasz nagyon elnyúlt az útviszonyok miatt, mert tükör jéggé fagyott az eddig lehullott havaseső. Szóval a bodrogközi drift után ismét indulás vissza debrecenbe, mely szintén elég nehéz volt tokajig a jég miatt.  Nagyon zavaró volt, ahogy csillog a jég az úton, de a természet kisegített a sűrű köd jelenségével, csakhogy ne lássam a jeget. Na de egy szónak is sok az alja, este 11-re kisség megizzadva, de letettem a Tranyót a ház előtt és éjfél felé már ment is az álmodás.

Mostanában rémálmaim vannak. Tegnap azt álmodtam, hogy csepegnek a bitek az rozsdás UTP kébelből. Ma azt, hogy egy olyan országban lakom, amelyet minden oldalról víz vesz körül és gigabites adatátvitelt csak sok újraírható DVD-vel és tömegközlekedés igénybevételével tudok megvalósítani.

És ha megszoroztad 5-el, szerez még vagy hármat.

Mai napon klipforgatás kezdődött reggel 7-től és tartott mostanáig. Egy vonaton, egyfolytában, megálás nélkül. A hőmérséklet egyfolytában below zero. Egész nap nyomtuk, eleinte csontig fagyatam, aztán csontvelőig, majd elkezdtem nem érzékelni a hideget, valószínüleg azért, mert testem hőmérséklete megegyezett a környezet hőmérsékletével. Amikor hazajöttem, leöltöztem, ekkor több fokott esett a lakás belső hőmérséklete. 

Mindettől függetlenül szerintem jó lesz a klipp.

Most akkor pár órát itthon vagyok és éjfélkor indulás a TV-s csapattal a világvégére, hogy vasárnap reggel mindenki örömére egy sokakamerás boxmeccset tudjunk közvetíteni. Lehet vasárnap délután már aludni is fogok...


De így elolvasva, egy kicsitt offra sikeredett a bejegyzés, mert semmilyen releváns információt nem tartalmaz a nagy kalandunkkal kapcsolatban... elnézést, mivel sok időbe tert beírni már nem törlöm ki... legyen intő jel a költözőknek...

Grand költözés....

Nagyon hosszú, mozgalmas és fárasztó nap volt a mai... Ezért inkább megyek is aludni és majd holnap írok róla.

Beundult a gépezet...

Hazaértünk a nagy fővárosunkból és sok lépéssel közelebb vagyunk a célhoz. Van már tervezett dátumunk ami minden bizonnyal a következő évünk első hete lesz ha összejönnek a papírok és a szerencse is kedvez.

Úgy néz ki, hogy minimum 3 évre kapunk vízumot. Ez verígúd. Abból a szempontból nem annyira, hogy ki kell fizetni egy közepesen nagy olajmezőre épült arab emirátus éves GDP-jét a biztosításra. Bár ha visszaosztom akkor még mindig kevesebb mint amit itthon tolok havonta a TB-nek és az ellátás minősége sem ugyan az... SŐt: Ha találok egy hozzám méltó munkahelyet, akkor majd ők fizetik helyettem és én nem bukom el hanem visszakapom a különbözetet. Fura egy rendszer... nekünk kárpátmedenceieknek...

Úgy néz ki repdzsijegyet is egyenlőre csak 1 irányba kell venni, mivel remélhetőleg hosszú lesz a vízum. Ezzel már sikerült egy kis magyar pengőt átcsoportosítani jobb helyekre. És nem kínai légitársaság, amelyet már kipróbáltunk... Komfort és kényelem szempontjából inkább egy végtelen buszkirándulás benyomását keltette, de az biztos hogy többször álltunk meg (szálltunk át) mint egy transzmagyarországi személyvonatjáraton. Ha minden jól megy akkor QANTAS lesz belőle.

Volt egy pillanat amikor megingott a hitem abban, hogy én ezt végig tudom csinálni... Jött ez el akkor, mikor az ausztrál internet kapcsolatban rejlő lehetőséget vitattuk meg. Amikor hazaértem, könnyes szemmel átöleltem routerem, melynek gigabites mivolta minden bizonnyal odakint értelmét veszti, de még az wifi N-es szabványa is maximum egyetemi bemutatók vendége lehet... Arról meg nem is beszélve, hogy a torrent fogalom gondolatáért is a helyszínen végeznek ki. Bár maximum sample-kat nézegethetek ilyen hálózaton... heti 1-et. Ami nem HD. Hát szabad HDD kapacitásom az lesz bőséggel...

A szállás, kaja, és egyéb napi élettel kapcsolatos kérdéseket érintettük, de mivel jövőhét kedden megyünk fel újra az orvosi vizsgálat miatt, ezeket konkretizáljuk akkor.

Lassan nyugovóra térek, mert holnap jön az igazi megpróbáltatás: a költözés...


Ami biztos és halkan súgom meg: aki vacillál csak óvatosan tegye, mert az egy dolog, hogy nehéz bejutni Ausztráliába, de a nagyobb baj, hogy egyre nehezebb kijutni Magyarországról... erre még visszatérek...

Pakolás, költözés, ügyintézés...

Napjaink nagy részét a költözés és az ehhez szervesen kapcsolódó pakolás foglalja le. Továbbra is dobozproblémák lassítják a pakolást, de már van autó és szállítási terv is. Egész jó terv, bár ha belegondolok a Titanicra is ezt mondták annak idején... De ez jó lesz, mert fel kell vennem az Ausztrál hozzáállást mindenhez, hogy könnyebb legyen beilleszkedni.

Napközben rohangálok, este meg pakolgatok kedvesemmel. Sok az elintézendő dolog. Mai kedvencem, hogy Kebabkának szüksége van tulajdoni lap másolatra, valaminek. Na ezt is sikerült megtapasztalnom hogyan is kell ezt beszerezni. Nem mennék bele nagyon mélyen, de ezt sem sikerült úgy megoldani, ahogy jó lett volna megoldani. Gyakorlatilag többször felhívták a figyelmem, hogy addig ne vegyem át amíg le nem ellenőriztem. Mert ha hibás akkor nem tudják újra cserélni, csak ha újra kifizetem. Viszont addig nem kapom meg amíg ki nem fizetem. Kérdeztem, hogy akkor hogyan ellenőrizzem, de itt már megállt a szoftver. Természetesen volt benne hiba, miután kifizettem... Gondoltam Ausztrál mentalitásra gyúrok egy kisit ezért pont lesz@rtam.

Következő napirendi pont a Telenor ügyfélszolgálat. Intézek, intézek, majd annál a pontnál amikor megkérdeztem a srácot (aki valójában elég jófej volt és mindenben nagyon segítőkész), hogy Ausztráliában SMS küldés fogadás hogyan is megy és mennyiért, egy érdekes dialógus hangzott el... Felteszem a kérdésem,  kis csend és közben hallom hogy gépészkedik a termináljánál, majd közli hogy az lesz a legdrágább díjzóna, majd egy kis bizonytalan csend után, feltette a kérdést, hogy akkor a kengurus Ausztrália vagy milkabocis Ausztria? Mondtam neki, hogy a kengurus lesz inkább, már csak azért is mert a milkaboci emlékeim szerint svájci, és inkább a lakáshitelemhez kötődik. Ezek után elég jókedvűen zajlott az ügyintézés minkettőnk számára.

Hirtelen ennyi amivel szolgálhatok, holnap Budapest, Ausztráliacsaba és remélem sok dátum és infó...

Indulni látszik a gépezet...

Ma kiderült, hogy március végén indul az az iskola amibe Enikő fog, és ami biztosítja számunkra a vízumot. AZ is kiderült, hogy egy 14 hetes nyelvtanfolyamot kell előtte elvégeznie, ami elé ha betoljuk az 1 hónapos vízumügyintézést, akkor egy kicsit izgalmassá válik a dolog időbeosztás szempontjából. Ez egy viszonylag korai indulást irányoz elő, de mivel egyre hidegebb van Magyarországon, lehet nem is bánjuk annyira. Viszont, hogy az itthon karácsonyozás veszélybe került, így már nem olyan jó. Ausztrália Csaba jelenleg az időbeosztást próbálja kényelmesebbé tenni. Jelenleg a naptárunk ez még erősen alakulóban van, de az biztos, hogy most egy kicsit a lovak közé kell csapni, hogy ne maradjunk le semmiről...

Csabáról még nem írtam, de legalább már ígértem. Sokat nagyon nem is tudok, egyenlőre megannyi telefonos beszélgetésen és 1db személyes találkozáson vagyunk túl. Ő és a párja bevándorlási és vízum ügyeket intéz, mégpedig olyan megosztásban, hogy kedvese bevándorlási ügyvéd, Ő pedig közjegyző és a tanulmányi vízumok guruja. Mind a ketten regisztrálva és akkreditálva vannak egy nagycsomó olyan helyen ami biztosan nagyon jó. Elég sok mindenben tudnak segíteni, teszik is ezt eddig tapasztalataim alapján, jól és ügyintézés típusától függően ingyen. A cégük (CSE Ausztrália, mely szerintem a Csaba és Edit szavak kezdőbetűiből állt össze, vagy legalábbis remélem, mert egyébként lövésem sincs mit jelent) elég sok mindennel foglakozik, érdemes átolvasgatni a honlapjukat. Keresni őket lehet, de mivel ügyfélkörük és ezzel napi feladataik exponenciálisan növekednek, mostanában nehézkes. Ritkán veszi fel a telefont, de mindig visszahív... :-)
Javaslom a honlapjuk alapos átböngészést, ott nagyon sok információ megtalálható. Érdemes visszatérni, mert az új oldaluk most épülget, és úgy látom minden nap felkerül valami újdonság.
Többet nem is írnék egyenlőre, mert még csak most fogunk igazán belefogni az ügyintézésbe, eddig csak gyűjtöttük a papírokat.


Nálunk még van egy kevés papírmunka, de inkább a hétvégi hazaköltözést kell megszerveznünk, mert az nem lesz egyszerű. Jelenlegi problémát a hazavinni kívánt cuccaink, a meglévő dobozaink, valamint a rendelkezésre álló járművek térfogatának nem egyezősége adja. Holnap megpróbálom növelni a rendelkezésre álló tárolóeszközök térfogatát...

Állapotváltozás

Tegnap elég sok minden történt. Sikerült egy jellemző magyarországi állapotba kerülnöm, regisztrált munkanélküli lettem. Kommunikációs késségeim is egyre jobban fejlődnek, kezdek szót érteni az országunk vezetésével. Most már tudom, ha azt mondják, hogy az EVA legy 37%, akkor az azt jelenti, hogy nem kell nekik az adóm, oldjam meg másként. Ezt a felismerést a vállalkozásom megszüntetésével meg is ünnepeltem. Olyan jól sikerült, hogy ezzel és a munkanélkülivé válásommal mindjár két országos statisztikát is lerontottam. Hát igen... van aki így tiltakozik... én is a ráutaló magatartás híve vagyok.

Maga a vállakozás megszűntetése, az kb. 5 perc interneten, de a munkanélküli dolgok ügyintézése... na az nem kispálya. Szükség lenne egy fél éves tanfolyam elvégzésére, hogy miként legyünk regisztrált álláskeresők. Csak annyi baj van, hogy jogosultá váljak a tanfolyam elvégzésére, ahhoz előbb regisztrált álláskeresővé kell váljak.

De mielőtt ez kiderült volna, elindultam a bürokrácia útvesztőjébe, nagynénémmel aki sokkal jártasabb ebben mint én, vagy az átlag emberi halandók. Utólag ez az elmélet is megdőlt, mert kiderült kis országunkban van egy elv, miszerint ami jól működik, vagy csak megszoktad, azt azonnal meg kell változtatni.

Szóval útra kelltünk  és haladtunk előre szobáról szobára, ügyintézőről ügyintézőre, de kicsit úgy éreztem magam mint Frodó, csak neki viszonylag sima útja volt egy átlag magyarhoz képest.

Nem tudom milyen és mekkora szerverparkkal rendelkezik oldalam fenntartója a Gugli, de szerintem nem lenne kapacitása arra, ha le akarnám részletesen írni azt, hogy mi is történt velem azon a bizonyos délelőttön. Valójában az ilyen dolgokat jobb ha eltemeti valahova mélyre az ember magában...

Annyit bizton állíthatok egy percig sem éreztem úgy, hogy tudnám mi történik körülöttem és ez az állapot jelenleg is fennáll. Ami viszont nagyon érdekes volt számomra, és alapvetően megrengette az evolúciós elméletekbe vetett hitem, hogy egy rendszer, ami hosszú idő óta napi rendszerességgel bizonyítja azt, hogy mennyire alkalmatlan a funkciója ellátására, ezáltal egyre bonyolultabb, logikátlanabb és drágább, miért nem pusztul ki és teremtődik hamvaiból újá? Valószínüleg létezik egy korcs hibajavító algoritmus, ami automatikusan javítaná ezt a rendszert, de nem cserél hanem mellétesz és foltoz, ezálltal csak burjánzik.

Ami viszont tiszteletre méltó: ez működik, ha nem is jól, de működik és nem omlik össze saját súlya alatt. Na ez az igazi hungaricum.

Ezt kell lecserélni.

Ami igazán jó volt, hogy valahogy sikerült hozzájutnom egy születési anyakönyvi kivonathoz, amolyan 2011-es kiadáshoz. Jártunk kelltünk, és egyszer csak ottlett a kezemben... 

Ez olyan mint a házassági anyakönyvi kivonat. Többnyelvű! Tehát nem kell fordítatni és hitelesíteni. Javaslom mindenkinek, aki utazáson töri fejét, hogy vizsgálja meg, mely dokumentumok elérhetőek többnyelven, és minél hamarabb cserélje le, mert már csak drágábbak lehetnek... 

Vizumkérdés - part 2.

Még fel sem eszméltem a meglepetésből, miszerint nyelvvizsgám van. Hm. Pedig úgy érztem ha más nem, akkor legalább az olvasott szövegértés tesztem jól sikerült. Hát az eredménytáblám nem ezt mutatja. 
De mivel ismét aktuálissá vált a téma folytassuk a vizumok rövidke bemutatását. Most gyorsan megnézzük azt ami szerintem semmire sem jó:

2. Menekült vagyok: Ez elméletileg lehetséges csak, gyakorlatban nem működik, tesvírimnek sem ajánlom, mert ott nem sok esély van a faji megkülömböztetéses üldözéses szövegre. Ahol annyiféle ember van mint ott, valószínűleg ezt a szöveget nem is nagyon nyelik be...  Amíg a nálunk megtalálható szociális háló - ami már inkább egyfajta hungaricum -, addig ott ez a gyakorlatban nem létezik. Legyen száz gyermeked, ha el tudod őket tartani. Egy fillért nem adnak semmiért, semmire, csak a lehetőséget, hogy dolgozz és a fizetésed arányainak megfelelő méretű és igényű családot eltarts. Egyedül Canada ad még segély a semmiért, de úgy tűnik náluk is hamarosan vége lesz...

Igazából erről nem sokat tudok, de amit olvastam az nagyon nem tetszett. Táborban lakni, általában nem olyan emberekkel akik dolgozni szeretnének kint, hát ehhez én már öreg vagyok... jobban érzem magam hasonló értékrendű emberek között.

Hirekben olvastam, hogy nagyon ki akarják seperni a menekült táborokat, valahova a francban az óceán közepére, mert csak a gond van velük, meg aztán cserélgetik a menekülteket másfajtákra. Hiszen a menekültek általában nem sok joguk van.

Szóval én maradok a tanulj vagy/és dolgozz hozzállásnál és ebben partnernek tűnik az általunk kinézet ország. A menekült státusz nem jó és nem is egyszerű. Ezt a vizumtipust inkább ugorjuk is át. 

És akkor hamarosan folytatom egy sokkal érdekesebbel...

We are the Champions!!!!

A mai nap is majdnem eseménytelen lett... DE!

Na ki akar megérinteni?

Egy ritka nap...

Hát ma nem igazán történt semmi...

Címmódosítás - Round 4

Eon-os sikereimen felbuzdulva végigszaladtam a szolgáltatók weblapjain és jelentős kilométereket spóroltam meg. Siker koronázta a FŐGÁZ és Telenor cégeknél történő bepróbálkozásaimat. A vízmű ügyfélszolgálata elég fapados, hatékonysága OTP-től származó licensz lehet... Úgy érzem ebből még majd kijön egy jópofa bejegyzés. :-)

A Budapesti utazás a fogadó fél részéről egészségügyi okok miatt megszakad, úgyhogy ma sem lettünk sokkal okosabbak... Mivel ennek következményeként kis idő felszabadult, sokkal kényelmesebben váltottuk ki útlevelünket, amely kb. 5 percet vett igénybe, összesen, mindkettőnké. Magával ragadó zökkenőmentessége akár szebbé is tehette volna az egész napot, ha nem vagyok ennyire mohó és nem próbálkozok be a nemzetközi jogosítvánnyal, ugyanabban az ügyféltérben.

Netes források szerint kell a nemzetközi jogosítvány, a blogok szerint nem sokat ér. (Ha valaki esetleg még nem látott volna ilyet, itt utána olvashat. Fura egy jószág az biztos...) Gondoltam ha már ott vagyok megkérdezem a jól képzett hivatalnokokat:

Információs ablak:
- Jóreggelt nemzetközi jogosítványról szeretnék érdeklődni...
- 2 fénykép, érvényes magyar jogsi, 2300 Ft...
- Nem, nem... az érdekelne, hogy hol mire jó?
- 36-os ablak.
36-os ablak:
- Jóreggelt nemzetközi jogosítványról szeretnék érdeklődni...
- 2 fénykép, érvényes magyar jogsi, 2300 Ft...
- Nem, nem... az érdekelne, hogy hol mire jó?
- Külföldön lehet vele vezetni.
- Hmmm... mégis hol? Mármint mely országokban?
- Hát... tengerentúlon szokták kérni...
- OK. Melyik tengeren?
- Ö...
- Pl. Ausztrália, Új Zéland?
- Hát azt nem tudom...
- Esetleg valami hivatalos lista, leírás?
- Hát az nincs. Utána kell olvasni neten, hátha valaki ott leírta, hogy hol tudta használni...
- Ok. köszönöm. További sikerekben gazdag napot...

Ennek ellenére lehet kiváltom, mert ha nem akkor úgy is kérni fogják...