Állatságok

Feleség 1.0 által nekem szánt életforma legnagyobb hátránya az egyedüllét és az ebből fakadó zero jövőkép okozta latens depresszió. A közös emlékek esetleges felmerülése miatt elég sok helyszínt kizárt az életemből, ezért nagyon kell keresnem. Ezen túl is elég sok szar kavarog körülöttem, de hát ugyebár nevetnünk kell azon ami emberré tesz minket... Szükségem volt társaságra és mivel a héten az összes helyi hülye is megtalált, ezért mókára vágytam. Így vezetett utam a valójában meglepően közel lévő Taronga Zoological Park-ba. Mi mókásabb mint az esetlen bamba szeretetre méltó állatok? Ott a van például a zsiráf, csúnyán telenyomta az evolúció tréfafaktorra küllemét tekintve, mint ahogyan a az állatvilág Cyrano-ját az elefántot is. :-) Volt már szerencsém élőben látni, tapogatni kengurut, koalát, wombatot, viszont kimaradt az életemből a Tasmán Ördög, a kacsacsőrű emlős, és a komodói sárkány is. Ez utóbbi volt az ami már régóta piszkálja a fantáziám, hiszen a világ (illetve a földbolygó) legnagyobb gyíkjáról beszélünk. Sikerült végre látnom az unokatesóm meséiben oly sokszor és hazai közönség viszonylatában olyan nagy érdeklődésnek örvendő "budipókot". Láttam az itteniek által legféltebb redback ízeltlábút is. Ez utóbbit sikerült lencsevégre kapnom. 

Maga a park szép, rendezett eléggé felhasználóbarát. De mint minden állatkertben természetesen itt is úgy vannak kialakítva az állatoknak szánt helyek, hogy lehetőségük legyen úgy elbújni a kíváncsi szemek elől, hogy a $44 dolláros jegy ár-érték viszonyban csak a felét érje. Erre igazán kitalálhatnának már egy megoldást világszerte, valami olyasmit ami a kecske és a káposzta relációját is kielégítené...

Szóval teljes egészében lemaradtam a nagymacskákról, félmegoldás született a tasmán ördögre, mert láttam egyet sötétben aludni, valamint egy kerge-marha módjára körbe-körbe úszkáló kacsacsőrű emlős is megmutatta magát a sötétben. Komodói sárkány tekintetében már sikeresebb volt a nap, ők (merthogy van vagy 3) egész szépen pózoltak, egyetlen gond a méretükkel volt, nekem kicsik voltak. Természetesen messze nagyobbak mint a többi gyíkféleség, de nem akkorák mint a TV-ben... :-)

Egészen véletlenül belekeveredtem egy fókashow-ba, és gondoltam éppen itt az ideje annak, hogy lássak fókát labdával az orrán. Sikerült! Tetszett, és teljesen le voltam taglózva, hogy ezek a bamba zsírgombócok mennyire jól idomíthatóak :-) A madárshow már annyira nem jött be, egyrészt mert annyira meleg volt és tűzött a nap, hogy nem bírtam megmaradni, másrészt kicsik voltak a madarak, szóval kézből kamerával lekövetni őket elég idegőrlő volt. De azért tetszett és az elhangzott infók is nagyon érdekesnek bizonyultak. 

Természetesen készült videó is. Sajnos nem olyan amilyet szerettem volna. Oka az volt, hogy elindultam befelé a szép nagy állványommal, melyet meg sem próbáltam leplezni, méreténél fogva értelmetlen volt.... Vittem hozzá a 300-as objektívet, jajmilyenszéplesz. Már a jegypénztár után megállítottak, hogyezmiez? Mondtam, fotóállvány kihangsúlyozva a fotó szót. Néni nem hitt nekem, és pechemre egy valamilyen egyéb stáb is dolgozott az állatkertben az enyémre kísértetiesen hasonlító szettel. Természetesen csak avatatlan szemnek volt hasonló, én azért láttam azt pár tízezer dollárnyi különbséget a javukra, de ők ezért állítólag fizettek és engedélyük is volt. Szóval a sziluett egyezőség és az engedélyek hiánya miatt mondták hogy ezt ide én nem viszem be. Hm. Miért is lenne szerencsém mostanában. Vissza a kocsihoz, 18-135mm-es stabilizált objektív és két izmos karom, valamit nagy karimájú szafarikalap és már bent is álltam a japán turisták mögött a fényképezőmmel... Így készült a remegős és szép közeli képeket nélkülöző ámbár full HD videó, szóval katt a legnagyobb felbontásra és remegjetek velem végig az állatkertben... :-)