Feri, na nem az aki a...

Nagyon régen megígértem, hogy lesz video a közlekedésről, olyan régen, hogy már hivatkozni sem merek rá. Mindezt persze azért, mert még ettől is régebben valaki kérte, hogy legyen. Vén elefánt nem felejt és ha nem is úgy ahogy kértétek és nem is úgy ahogy szerettem volna, de elkészült a komos video. Gyorsan, pontatlanul és oly módon megvágva mintha csalamádét készítettem volna. De hát tudjuk, sárga meg savanyú, de a miénk.

Tehát a bejátszás témája a komp. Konkrétan a Sydney Ferry, ahogyan itt hívják. Meglehetősen népszerű és kellemes tömegközlekedési eszközről van szó. Az egész öbölt behálózzák az útvonalak, ha valaki kompkikötő közelében lakik/dolgozik elég kellemes alternatívát jelent a használatuk. Meglehetősen gyorsan is mozognak, főleg ahhoz képest hogy egy bazi nagy vasdarabról beszélünk a vízen...

Személy szerint ha úgy a tököm tele van valamivel, akkor el szoktam menni kompozni. A videó is egy ilyen alkalommal készült, de sajnos memória és akkumulátor problémák miatt a végcél lemaradt a videóról. Ilyenkor csak mindig felülök a következőre ami jön és csak ha már unom csak akkor kezdem el tervezni a hazautat. A random utazási módszernek és a tervezés teljes hiányának köszönhetően keveredtem el Cocatoo Island-re, ami teljesen meglepett, már maga a puszta létezése is. Sosem hallottam róla, pedig kb. sydney közepén van. 2006-os adatok szerinti populáció 2 fő, 18 hektárra. Szóval hatalmas. Valójában egy hajógyár, ami inkább egy múzeum jelenlegű. Van rajta egy kemping, és amikor ott voltam pár száz darab sátor volt felverve rajta. Állandó sátrak szabályos elrendezésben. Ki lehet őket bérelni. Bóklásztam ott egymagamban, találtam rendes fürdőszobát, mikrosütőt, hűtőt, szóval egy elég jól felszerelt campinget. Úton útfélen BBQ sütők, és egyéb kényelmet szolgáló közüzemi egységek, valamint egy büfé. Szóval nyáron backpacker turistáknak nem rossz megoldás... 

Ember sehol csak én meg két német turistalány, akik szerintem rossz kompra szálltak. Valójában indokolatlan volt ez a mértékű lakatlanság, hiszen egy meglehetősen túlméretezett sátortábor közepén baktattam. Beljebb merészkedve már bejárhatóak voltak régi üzemcsarnokok és hajóépítő dokkok. Találtam egy nagy táblákból álló falat amelyen a sziget történetét mondták/mesélték el. Elidőztem egy kicsit a számomra felfoghatatlan méretű esztergapadoknál, amelyekkel a képek tanulsága szerint hajócsavarokat készítettek, valamint az ehhez tartozó tengelyeket. Érdekes hely, itt feladták a német lányok és csapatot bontottunk, mert ez őket nem érdekelte. Én még mindig nem tudtam hol vagyok, telefonom le volt merülve, mely nélkül olyan vagyok a nemzet ipar nélkül. Egyik képen realizáltam, hogy ez tényleg egy sziget (mert a google maps hatékonyságára nagy hatással van az akkumulátor töltöttségi állapota) és sem ide, sem pedig innen nem vezet út. Ennek tükrében és a nap állásából következtetve úgy döntöttem visszamegyek és megnézem mikor is megy az utolsó komp, mert más utat nem láttam... Ha két perccel később jut mindez eszembe akkor most sokkal többet tudnék íni, mert egy egész éjszakát lett volna alkalmam eltölteni a szigeten. Elértem, de visszamegyek sok sok aksival, ígérem... Ezért most nem is írnék többet róla, be teszem ezt is az ígéret vödrébe...