A film pereg tovább...

Voltunk Moziban!

Házassági évfordulónk alakalmából közös program után néztünk feleség 1.0-val. Választásunk egy kedves kis filmszínházra esett Mosman-ben. Sosem voltunk még itt moziban, ami nem teljesen igaz, mert jó pár évvel ezelőtt amikor erre jártunk kipróbáltuk a világ legnagyobb IMAX moziját, pont az Avatar premierjét kaptuk el. Az egy másfajta élmény volt, de szintén feledhetetlen. Szóval itteni életünk új első mozija sok új élménnyel szolgált. Célfilm a Vasember 3. felvonása lett. 3d-ben természetesen. Akciós nap kiválasztása után a mozi weboldalán meg is vettük, ki is fizettük a jegyeket. Helyet foglalni nem tudtunk, de valószínűleg az online rendszer hiányossága lehetett az ok. A megérkezésünk estélyén már elég kihalt volt a környék, de a mozi nagyon aranyosra sikeredett. Hangulatos, fa és vörös kárpit kombinációja, mely tükrökkel és plakátokkal tarkítva. Nem is klasszikus mozi, inkább amolyan filmszínház hangulata volt az egésznek. Itt még nem nagyon fényképeztünk, mert ismervén a mozik hozzáállását  a képrögzítő eszközök használatához jobbnak láttuk nem csinálni. A büfé része is rendben volt, én egy picit magasnak éreztem még az itteni viszonyokhoz is az árakat, de a kapott adagok ezt az érzést csak jobban elmélyítették. Közel 20 dodót perkáltunk kettőnk ellátmányáért, mely az elengedhetetlen tengerin kívül egy közepes ücsit takart. De hát mozi az mozi, Ncore-os árakat ne keressünk a büfében.

Kicsit nyakatekert ám rövid séta után megérkeztünk egy rendkívül hangulatos terembe érkeztünk mely tök üres volt. Egy mosolygós lány strázsált az ajtóban, valakivel nagyon csacsogott valakivel kedvesen beterelt minket a terembe majd folytatta a dialógust. Jegyet nem nézte, de végül is mi sem, mert mint kiderül nincs helyjegy. Érkezési sorrendben lehet leülni, és az etikett azt kívánja, hogy csak olyan székekbe melyekben még nem ülnek. Maga mozi kényelmes hangulatos, meglepően világos falakkal rendelkezett, mely aggodalommal töltöttel el, hiszen egy moziban ez nem túl előnyös. Pláne nem jól mutat a keret a 3D-s filmeknél. Amikor ezt végig gondoltam, már kezdtem is aggódni a minőség miatt, mert hogy szemcsit nem kaptunk, ilyen (gyakorlatban elérhető) technológiáról meg még nem hallottam amihez nem kell segédeszköz. Megtanakodtuk a feleséggel, és arra a következtetésre jutottunk, hogy nem nekünk kell hozni, tehát valami nem jó. Hogy fényt derítsünk a turpisságra a megkérdezés cselét választottuk, melyet több kevesebb sikerrel a fent említett mosolygós lánynál alkalmaztam. Gyors aktivity után kiderült, hogy elfelejtett adni, de ezt azonnal pótolta is. Két egyszerű de szépen becsomagolt szemüveget kaptunk, és mint kiderült örökbe. :-) Eddig akárhány moziban voltam mindenütt vissza kellett adnom... Ezt nem. Mondjuk még nem tudom mire lesz jó, de nagybetűkkel ráírták az ausztráloknak, hogy ne használják napszemüvegként. 

A terem szép, és hangulatos megvilágítással még patinásabbá tették, a székek átlagosak, nem a legkényelmesebbek, de a nagyobb probléma, hogy nem terveztek, és nem is kiviteleztek rájuk tartóalkalmatosságokat, egész film alatt kézben fogtam a kukoricát és a bambit.
A filmet megelőző reklámblokk itt sem maradhat el, annyit furcsaságot tapasztaltam, hogy helyi reklámok mennek. Ez azért furcsa, mert otthon nem a helyi kisvállalkozók filmjei mennek. Itt viszont kizárólag azok, ami nem lehet olcsó, pláne egy mozis (filmes) átirattal. Az utolsó reklámok egyike arra hívta fel a figyelmet, hogy a mozi büféjében vehetünk magunkhoz mindenféle jót többek között pezsgőt és sört...
Magáról a filmről nem tennék hosszabb bejegyzést, szeretem a vasember szériát, ez a rész már nekem sok volt. Azért szerettem a vasembert, mert nem voltak emberfeletti képességei és ellenségeinek sem csak szimplán emberfeletti módon gazdagok és okosak... A film elemzését már megtette Szirmai úr és ide kattintva meg is nézhető (magát a videót nem szúrom be mert Miklós nem tudja úgysem megnézni :-)).
Mindent egybevéve sok mindenben nem különbözik a mozi az otthonitól, főként, hogy azóta meglátogattunk egy klasszikus értelembe vett multiplexet, ahol az árak már közel otthon-közeli mértéket öltöttek, legalábbis emlékeim szerint, dimenzióiban viszont nagyságrendekkel túlmutattak azon. Ami viszont mindkettőben megvolt, az a mozihangulat, melyhez már oly régóta nem volt szerencsém. Azon őskövületek közé tartozom akiknek a szocializáció rögös útja sokszor keresztezte a filmszínházak vetítőtermeit... Szóval vesszen a kamerás xvid...