Közlekedés a másik oldalon....

Visszatérő, de remélem nem örök téma a közlekedés. A kínaiak tovább tizedelik a lakosságot, az ausztrálok még mindig rendkívül környezettudatosak és nem tudnak 5 literes motor alatt gondolkodni, a mi meseszép magnánk meg néha ki akarja köhögni a lelkét, de nem hagyjuk. Nemrégiben a kormányszervó adott ki olyan hangot mintha egy alom kiskutyát nyúznának csoportosan, így hát el kellett vinni a személyi autószerelőmhöz, aki szerint 10 perc, meghúzzuk a szíjat és jó lesz mondatot egy másfél napos több száz dolláros, szeróvószivattyú cserében realizálta. A főnöke megnyugtatott, hogy ez nem a szervőszivattyú, ha nem vezérműszíj. De ne aggódjak azt is meg tudja csinálni, de minimum 4 óra és a motormegbontás óradíja $200. Itt az én agyam dobta le a szíjat, mert 200x4 az 800. Minimum. És ebben nincs benne az anyagköltség. Szóval a közel 50 ezer jó magyar forintnak megfelelő óradíj nem volt muzsika a füleimnek, vagy ha igen akkor olyan volt mintha Zoránt kellene hallgatnom. Attól pedig ideges leszek. Főleg ha fixen prognosztizálnak mindjárt 4 órát. Meg is mondtam a főnökének, hogy akkor inkább adjanak fejenként $50-t és végignézhetik ahogy felgyújtom. Szerencsére kiderült, hogy nem a vezérmű szíj, úgyhogy spóroltam nekik egy kis pénzt. De azóta a meseszép magna gyönyörűen muzsikál...

A kínaiak tovább végzik ámokfutásukat. Minap egy nemkicsi land cruiser ment előttem, majd egy körforgalomban lefékezett, én majdnem belerohantam. Mire megálltam már fel is gyulladt a tolatólámpa a csepp jószágon előttem. Nem is volt időm végiggondolni, hogy melyik az pontja a korforgalomnak melyet csak tolatva lehet megközelíteni, jobb kéz duda, bal kézzel már rántottam is R-be a váltót és így sikerült elkerülnöm az ütközést. Természetesen ázsiai sofőr, észre sem vette mi történt, vagy egyáltalán jelenlétem az adott forgalmi helyzetben, kis tolatás után egy virágágyáson keresztül elhagyta a körforgalmat, eleinte szembe sávban, de szerencsére hamar korrigált.

Ausztrália a táblák országa. Minden mindenütt ki van táblázva. Nincsenek általános szabályok, vagy legalábbis én nem tudok róla. Ez persze így nem teljesen igaz... Arra gondolok, hogy jellemzően nem lehet megélni a abból, hogy lakott területen kívül 90, belül 50, stb. Itt minden úton van sebesség  korlátozó tábla. Sőt nagyon sok helyen un. "variable speed zone", mely annyit jelent, hogy egy LED-ekből kirakott táblán jelzik, hogy éppen mennyi a max. sebesség. Ez leginkább külső körülmények függvénye, mint pl időjárás, forgalom, esetleges balesetek, speciális forgalmi kondíciók, ázsiaiak koncentrációja az adott útszakaszon vagy a forgalomirányító aktuális lelki állapota... Fontos, hogy ilyen zónákban nem minden esetben célszerű a navigációban látható limitre fókuszálni, mert az eltérhet az aktuálistól. A zónák speciális fajtája a "School zone". Itt erre nagyon harapnak, a legtöbb sebességmérés itt történik. A különbség kis-hazánkhoz képes talán annyi, hogy itt nem a költségvetési lyukakra keresik a tapaszokat, hanem valóban a biztonság állhat az egész mögött.
Gondolom ezt a következők miatt:
Itt nem rejtik el a 30-as táblát, és nem is mobilisek. Ki van rakva jól látható helyre, villognak az út mindkét oldalán és ami a legnagyobb különbség, hogy időkeretek vannak megadva. Olyan időkeretek amikor a gyerekek tényleg előfordulhatnak az úttesten. Iskolaszünetek alkalmával a táblák érvényüket vesztik, tehát hétvégén sem kell velük foglalkozni. Kizárólag tanítási napokon a megadott időintervallumban. A rendszer önellátó, napelemek üzemeltetik. Otthon mind az öt gyorshajtásért kirótt büntetésem 30-as táblánál történt, és minden esetben 50 alatt "kaptak el". Volt eset amikor az iskola közelében szombat hajnali 2-kor, amikor is a legpotenciálisabb veszélyforrás voltam a gyerekekre...
Mérni itt is szeretnek, leginkább fix kamerák vannak mindenfelé, szép számmal. Minden esetben tábla hívja fel rá a figyelmet, hogy mit is mérnek (fényképeznek). 3 fajta kamera van (a kiírások szerint): red light, speed és a kettő kombinációja. Szerintem manapság már csak ez utóbbi a divatos. Itteniek elmondása szerint teljesen automatikusak, 24/7-ben működnek és egyaránt kattannak a sebességtúllépésre és a piros-lámpán áthajtásra. A képek egy héten belül megérkeznek postán és $200-400 befizetési felkérés is mellékelve van, a vétség súlyosságának függvényében. Ezt itt sok összegnek tartják, de átszámolva jó magyar forintra otthon is kb ennyi lehet információim alapján. Egy picit nagyobb a tűrőképességük, értem ez alatt, hogy a 60-as kamera szerintem olyan 67-70 környékén exponál, míg otthon ugyanez lehet 58-60 lenne... Pirosnál is jól belelóghatok a sárgába, eddigi tapasztalataim alapján...
Amitől itt sokkal jobban tartanak azok a demerit pontok. Ez kb. az otthoni fekete pontok megfelelője. Elég komolyan osztogatják, "promóciós időszakokban" (pl húsvét, karácsony, isiszünetek) alapból 2x annyit vonnak/adnak, nézőpont kérdése. A fő gond, hogy bizonyos ponthatár után ugrik a jogsi, de ez azt hiszem otthon is így van. Kicsit bonyolultabb mint ahogyan le tudnám írni, de sok mindentől függ maga ponthatár is. Akit tényleg érdekel itt megnézheti, és egy brosúrát is le tudja tölteni mi mennyi pont. Elég nagy a szórás, telekocsi vagy buszsáv 1 pont, a biztonsági öv 9. Természetesen nem ausztrál jogosítványhoz nem tudják regisztrálni a pontokat, tehát nem adnak büntető pontot idegen országok jogosítványait használóknak. Ez egyben egy kellemes ám nem túl legális pénzkereseti módszer, miszerint átvállalják ausztrál vezetők bűntetteit ausztrál jogosítvánnyal nem rendelkezők (diákok) pár száz dollár + bünti összege fejében. Én is kaptam már ajánlatot, de nekem már van AU jogsim....

ilyen nincs, csak szöveg...

Érdekesség még a táblákkal kapcsolatban, hogy sok tábla itt nem létezik. Ilyen pl a zsákutca, mely itt egy felirat: no through road/traffic. Néha az utcanévvel azonos formátumban, ezért csak az utca végén jövök rá hogy mi a helyzet. A magyar-honban megszokott T betűs tábla itt nem létezik, sőt semmilyen jelzés, csak felirat. Ettől függetlenül az ábrás táblák nagy része alá is kiírják alfa(numerikus) karakterekkel mit is jelent a tábla... Ami kicsit össze tud zavarni, hogyha (szöveges) tábla engedi akkor át lehet hajtani/elfordulni a piroson... Ez engem nagyon aggaszt a jelentős ázsiai populáció miatt, félek...

A közlekedés témakörben megemlíteném a prevenciós céllal, az úttesten elhelyezett tankcsapdákat. Szerény, nem sokat latba nyomó véleményem szerint ezek sokkal veszélyesebbek mint amennyire nevelő hatásúak. Érvelésem meg is próbálom alátámasztani: Ausztrália rendőrállam. De mivel alapvetően lusták ezért inkább fekvőrendőr állam. Annyi van belőlük, hogy más ország csődközeli állapotba kerülne, ha ezt le szeretné másolni. A SBS-nél a loading dockban (ahol a tv-s járművek parkolnak) 50 méteren 6 db található. Kifelé befelé menet mintha szántáson mennék... Minden nem lámpás zebra előtt-után is van bőven, sőt szerintem minden 100-méternél hosszabb kis utcában. Tegnap egy 90 fokos kanyar közepén ugrattam majdnem le az útról, mert valaki úgy gondolta, hogy oda kell, mert a szemben lévő beton-acél kerítés nem elég indok a lassításra... Majdnem ki is tort a kocsi kereke, mert ugyebár majdnem alászedett állapotban érkezett vissza az aszfaltra... Ezenkívül számos tereptárgy akarja tönkretenni a futóművet. Íme egy kis képes összefoglaló:

A kanyarokban egy ilyen elnyújtózott fekvőrendőr terelgeti a népet a helyes sávba. Eléggé vaskos méret, szóval aki nem jól megy annak kitöri a kerekét. Eléggé vicces, mert éjszaka nem látszik, és ahol a kamera van ott egy jobbkanyarból esünk rá a cuccra, minden bizonnyal csak egyszer...

Ez a kedvencem. Én csak taposó aknának hívom, mert ez amolyan hirtelen halál. Kb egy 30 cm ármérőjű, 10 cm magas korong, melynek palástja 90 fokos szöget zár be az útburkolat síkjával, tehát átlagos kerekű autó kerekét blokkolja és nem csak huppan rajta egyet. Valószínűleg valamikor sárga lehetett, most már majdnem tökéletesen beleolvad az úttestbe. Esőben abszolút megegyezik a színe az aszfalttal. Első találkozásunk egy esős szombat délelőttre esett, fentről érkeztem, nagy ívben jobbra be, kései észlelés következtében jó európai révén reflexből jobbra rántottam a kormányt, ami itt a másik sáv. Szerencsémre éppen akkor üresen állott... (az akna a képen a szaggatott vonaltól balra látható)

Szóval ezek nem tudják mi az a kátyú, ezért kitaláltak mesterséges cuccokat, hogy a szegény magyar ne érezze hiányát a dolgoknak. Mivel itt nincs az a kemény fagyos tél, ezért az utak állapota is merőben más, Rob munkatárs már-már értetlenkedve reklamált, hogy több mint 10 éve nem újították fel az utakat. Azokat, melyek olyan állapotban vannak, mint otthon az átadás pillanatában. Tehát kellenek az artificial kátyúk és tereptárgyak.
Másik dolog a körforgalmak kezelése. Otthon bemegyünk, ahol kijövünk index kifelé. Itt másként nyomják. Nem tudom eldönteni, hogy ez szabályos vagy tradicionális, de a következőképpen zajlik: Adott egy körforgalom mely 4 ki/bejárattal rendelkezik, tehát egy hagyományos útkereszteződés körforgalmasítva. Ha egy adott irányból érkezem, és balra akarok fordulni (első kijárat) akkor balra indexelek, ha egyenesen megyek tovább (második kijárat), akkor nincs index, ha jobbra (harmadik kijárat) vagy ha megfordulok (negyedik, vagy ahol bejöttem kijárat) akkor jobbra indexelek. A level 2, amikor 4-nél több kijárat van. Ebben az esetben az ázsiaiak vannak előnyben, mert ők össze-vissza jeleznek és mennek a sávokban (mert ilyenkor általában több sáv is van), de valójában nem tudom mi a szabály/szokás, én ilyenkor én visszaváltok az european style-ra és ha ki akarok menni akkor jelzem. Ha összekavarodom, akkor asian style és légvonalban elindulok a számomra kedvező kijárat felé, ellenkező irányba indexelve.
Érdekesség képen még egy link rendszámokról. Szóval kinek mire van pénze :-) Aki figyelmesen végignézi, az láthatja, hogy engedik szárnyalni a fantáziát, kedvencem az euro icon style... :-)

Kifejlődött bennem egy őszinte és mély utálat a helyi taxisofőrök iránt. Nem komoly, de szétverném mindnek a fejét szívlapáttal majd elásnám őket valahol a város szélén. Ezután másnap kiásnám a hullájukat a saját cipőjükkel ismét péppé verném, majd elásnám őket újra... másnapra...
Pizzafutár munkáim során sikerült őket a szívembe zárnom. Ide kapcsolód érdekesség az ausztrál utca illetve házszámozás. Minden fordítva van, vagy szimplán értelmetlenül. GPS nélkül gondba lennék, mert még az utcákat meg-meg lehet találni, de a házak... Van olyan utca ahol 1-es szám az utca egyik végén, a 2-es az utca másik oldalán és a másik végén van. Van ahol az első szám a 45, van ahol nincs is szám. Ott neve van az épületnek, melyet nehéz beírni a numerikus billentyűzeten a GPS-be. Van ahol pedig nem is írják ki a házra a számot, és az eddig leírtakból egyértelműen kikövetkeztethető hogy a következő vagy előző házszám nem szolgálhat a keresett információ alapjául. a /A és /B és /C és így tovább már ne is legyen vita tárgya. Északon még ezt szorozzuk meg a domborzati viszonyokból adott zavaró tényezőkkel. Ezt úgy kell elképzelni, hogy ha mondjuk a 10-es szám egy adott helyen van, akkor a 12 többnyire mellett kell hogy legyen. És ott is van, de a sok egyirányú utca és szintkülönbség miatt nem ritkán 4 km-t kell vezetni két egymás melletti házszám között...
Ami viszont igazán ausztrál az a csengő/kaputelefon. Nem nagyon tudom megszokni őket. De íme egy példa: Az egyik panelen ez olvasható: Press R to ring, press C to clear number. Ez egyszerű, és könnyen megszokható. Lenne, de van ahova nem tudtam bejuti, nemsoká fény derült az okra: Press R to reset, press C to call number. És ez a legáltalánosabb. Olyan is van, hogy a pl a 112-es lakás felcsörgetéséhez be kell írnom egy nullát a második szám után. Tehát a helyes kombináció 1102R, már ha megtaláljuk a kis táblát.

Másfél év távlatából úgy érzem, hogy a maga kis furcsaságaival együtt is jó közlekedni ebben a városban. Ordenáré nagy, és bazi változatos. Színes és hangulatos, a többi sofőr előzékeny, nagy általánosságban kedves és türelmes. Itt sydneyben (12144km2) már nagyon nem tudok elveszni, kis bolyongás után hazatalálok, mivel egész egyszerű és jól értelmezhető az infrastruktúra. Debrecenben (461 km2) 4 év után is gondot okozott eljutni a munkahelyemre. Bár ennek oka a nemlétező domborzati viszonyokban keresendő, egyszerűen nem volt mihez viszonyítani helyzetem, és a város is elég unalmas felépítésű volt. Illetve jelenleg is az. Szóval ez itt jó, és mivel nem ritkán napi 200-250km-t is levezetek a városban ezért elég szoros barátságba kerültem az automata váltóval is... :-) Amikor manuálissal kell ugyanezt megtennem komolyan el tudok fáradni...
Mint ahogyan a billentyűzet nyomkodása közben is, úgyhogy jó éjt...