Mi kell ahhoz, hogy áruljunk valami? Árú, cég, szakképesítés, pénztárgép (számlatömb), telephely, bankszámla, miegymás... Ezekre emlékszem otthonról. Az ausztrálok másként gondolják. Ha árulok valamit pénzt keresek, nyereséget termelek, adót fizetek, nem kérek segélyt. Ez jó az államnak, és ha az államnak jó, akkor az állam boldog, és akkor boldog az állampolgár is. Ezért ezt a folyamatot egyszerűvé kell tenni, amennyire csak lehet. Átláthatóvá és követhetővé. Szükséges ehhez a jogkövető magatartás és pozitív állampolgári hozzáállás.
Rövid bejegyzésem oka a következő: Messze földön, de még Sydnyben, egészen pontosan Kenthurst-ben dolgoztam, maga a munka lényegtelen, de meg kell jegyezzem, hogy már láncfűrészkezelés sem okoz problémát. Út közben a mellékelt táblával futottam össze és mivel ellenállhatatlan vonzalmat érzek mindennemű citrusfélék termésének korlátlan mértékű fogyasztása iránt, ezért nem volt kérdéses, hogy meg kell állnom. Már csak azért is, mert kb. 1 éve már fogyasztottam narancsot közvetlenül keresztanyám narancsfájáról és meg kell hogy mondjam számottevő különbség van a friss és a boltban vásárolt déli gyümölcs között. A "déli gyümölcs" kifejezéssel egy antarktiszi kutatóállomás állandó lakója feltételezem vitába tudna szállni, de az vitathatatlan ízvilággal valószínűleg nem. Otthon nem túl esélyes ennek megtapasztalása, de itt van rá lehetőség.
Bejegyzésem apropója valójában a választott kereskedelmi modell, mely szintén ismeretlen kis-hazánkban. A képeken is látszik, emberi erőforrást teljes mértékben nélkülöző kisbolt (és még csak nem is webshop) működési elve: Az ember megáll, kiválaszt, kifizet és megy a dolgára. A telephely a tejes láda, kassza a konzervdoboz, a termék pedig adott. Mivel ilyen helyen én még nem vásároltam ezért egy jó hosszú pillanatra el is bizonytalanodtam... Kerestem a kamerát, a kamuflázs őstermelőt, de sehol semmi. Ezért bedobtam a két kétdollárost, kivettem 50 centet és a három zsák mandarint. (Piackutatás nem volt erős oldala az üzlet tulajdonosának, mert pár méterrel korábban magam szakítottam 2 db szép nagy citromot az út menti fáról, ebből az egyenesen következő okokból citromot nem vettem) Figyelmesebb olvasóknak feltűnhet, hogy 50 centet otthagytam. Igen, mivel a kiszolgáló személyzet munkáját - valójában az ötletet - borravaló formájában értékelnem kellett...
Hazafelé vezetve megpróbáltam elképzelni, hogyan működne ez mondjuk Sátoraljaújhely határában... Valószínűleg a gibbonok nem csak a tejes ládákat, de még az alattuk lévő gyepet eltüntetnék semmi perc alatt...
Felmerülhet a kedves olvasóban, hogy ez biztos csak vidéken működik, de itt tőlünk két sarokra (North Sydney-ben) egy kávézó hasonló készpénzfizetési-kezelési rendszerrel valósítja meg csúcsidőben a KV értékesítését. Bekiabálod mit szeretnél, bedobod az árát egy hatalmas tálcába és pár pillanat múlva a kezedbe nyomják a friss, forró olasz kávét. Minden APEH ellenőr álma... :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése