Egyről a kettőre, kettőről egyre...

Küzdelmem a közüzemi szolgáltatókkal immáron interkontinentális... Otthon minden hónapban rendszeresen telefonáltam, e-maileztem, leveleztem a mindegyik szolgáltatóval. Az eredendő gonoszon túl (gondolom nem kell mondanom, hogy az OTP-ről van szó) szinte minden szolgáltatóval napi kapcsolatban voltam. Ez az ami nem hiányzik otthonról. De mire kiértünk az új hazába, már egy 50k HUF-os számla várt a gázszolgáltatótól. Ami Magyarországon nem furcsa, azt leszámítva, hogy én 1200 HUF-t számoltam ki arra az időszakra. Utána néztem, kérdeztem, reklamáltam. Beismerték, hogy igazam, van de azért fizessem ki. Hmmm. Gondoltam kikérem a fogyasztóvédelem véleményét... 4-5 hónapig semmi sem történt, majd jött egy levél, miszerint másod fokon is nyertem, de a Főgáz bírságát panaszomból eredően 350k HUF-ra mérsékelik... Hát elég sok mindenből kimaradtam, de legalább én nyertem, bár nem tudom mit, mert nem jelentettem fel senkit, csak megkérdeztem, hogy az adatok tükrében ki kell-e fizetnem az fent említett összeget. Mivel nyertem és a Főgázt jól meg is büntették, ezért jó magyar szokás szerint azért nekem ki kell fizetnem a jogtalan túlszámlázást. Nem értem, úgyhogy panaszt tettem az energiahivatalnál is, bár nem akartam, hanem a fogyasztóvédelem kényszerített rá...

Ennek örömére az itteni gázszolgáltatóval is meggyűlt a bajom. Dióhéjban az a bajom, hogy felszámoltak egy úgynevezett "special reading fee"-t, annak ellenére, hogy nincs is gázórám, mert a közös költségből fizetjük. A gázszámlát kizárólag meleg víz fogyasztásért számláznak, és én olvasom le az órát és diktálom be. Ez mondjuk itt eléggé special... Kicsit nehéz itt reklamálni, mert az ügyfélszolgálatnak ritka szar a magyarja...

A NEWS room és a előtere. Itt készülnek hírek...

Munka terén jól álok... Kb. mint Binláden a béke Nobeldíj bizottság előtt... Most megint sehova sem kellek, senkinek nincs munkája, sehonnan nem szólnak vissza, szóró-lapozgatok, és a tv-be járok tapasztalatot szerezni. Ezek közül a TV az érdekes, csak még nem túl rentábilis. Nem ölik itt meg az ördögöt, de már volt egy itteni kemény nap, ami amolyan átlagos DTV-s napnak megy el...  Interjú készítés terén akkora élményem volt... Mivel itt a riporter elfoglalt, az operatőrök szerint inkább lusta, ezért egy SIM-set nevű dologgal készítünk riportot. Ez a gyakorlatban egy ipari mobiltelefon, agyba dugós fülhallgatóval. Ezt összekötjük a kamerával és a riportalannyal. Majd felhívjuk a riportert és ő kérdez a riportalany meg válaszol. Mindeközben ki kell jelölni neki egy pontot a kamera mellett, hogy ne nézzen bele, vagy ne kolbászoljon a szemével mindenfele, hanem azt bámulja... Tehát beszél a semmibe, és olyan  mintha az "elfoglalt" riporter is a helyszínen lenne. Egy muszlim nőnél voltunk, ketten férfiak. Itt ez több gondot vet fel. Nem lehetünk vele egy szobában nem érinthetjük meg, nem is igazán beszélhetünk vele. Erre vannak női operatőrök, de most nem voltak... Kicsit körülményes úgy bemikrofonozni valakit ruha alatt, hogy ne érintsd meg... De sokat tanultam...

Másik interjú fajta is bemutatásra került aznap. Elindultunk egy sportrendezvényre. Út közben be lettem avatva, hogy ez egy nem igazán ismert sport, most kezd népszerű leni errefelé, és valami nagy játékos jött az egyik csapatba... Kimenetük egy egyetemi pályára ahol láss csodát fociztak... amolyan labdarúgósan... Kérdezte a mesterem, hogy mifelénk van-e ilyen játék... Mondtam neki akad, elvétve... Mondta, hogy ezt most ő megcsinálja, mert ez nem nehéz, csak ritkán veszik fel és ő már tudja, hogy kell... (Innen üdvözlöm Vida Gyula volt kollégámat sok szertettel) Nem akartam beleavatkozni, mint ahogyan azt sem mondtam el neki, hogy nálunk a legkisebb tanyának is legalább 45 focicsapata van... Az interjú amolyan sajtótájékoztató szerű... Kiállítják a játékost, (aki hasonló képességű mint otthon, csak itt lehet tud labdázni) és elmondja azt a sok-néhány mondatot amit megtanult. Akinek ott volt a mikrofonja annak megvan, akinek nem az lemaradt. Minden operatőrnél van egy összecsukható zsebállvány, riporter helyett. Kisebb, olcsóbb, és kevesebbet eszik. Alberto szerint még csendesebb is... Odateszik elé, és rögzítenek mindenkit és mindent ami a mindenki száját elhagyja, majd bent kiválogatják ami kell...

A harmadik típusú interjú hasonló, csak ott megvárják, amíg egy sajtós kérdez és azt veszi fel az összes tv-stáb... majd bent kiválogatják ami kell...

Ezt követően pedig egy behind scenes műsor készült az egyik alcsatornának. Ez már az estébe nyúlt.. sok kamerával, hangtechnikussal (akit erre az alkalomra béreltek). Valamit ünnepeltek, valamit aminek vége volt, vagy épen most kezdődött, vagy valahányadik évfordulója volt... nem tudom, nem értettem... itt sikerült bejárnom a TV-t és sok érdekes dolgot láttam. És néha fényképeztem is... A végén vittem egy kamerát és nyomtam egy kicsit én is az ipart... 

De sikerült bejutnom a vezérlőbe, sminkszobába, van valami catering room ahol elfogyasztottam néhány grillezett garnélarákot, csináltunk interjúkat bizonyos szerkesztőkkel, majd irány a stúdió. Hát az meg egy kincseskamra. Olyan motyók és cuccok vannak benne, hogy folyt a nyálam egész este...

Ezt a képet Balpataki Attilának küldöm sok szeretettel. 

Rákattintva a nagyobb képen megfigyelhető, hogy miért is. 

Elmondanám, hogy a kis vezérlőben látható helyen 6 különböző

ilyen eszközt számoltam meg, és egy félrelökött darabon ültem, 

miközben megfigyeltem.