Az élet tele van lehetőségekkel...

Csak nem minden esetben van egyenlő arányban szétosztva életünk idővonalán... Én most minden jel szerint egy ilyen ritkább területre tévedtem... Pedig nem vágyom sokra... Egy kis hajóra, épphogy akkorára, hogy le tudjak szállni rá a helikopteremmel, mielőtt búvárkodni indulok a dédunokákkal. Vagy egyszerűen csak tudjak repülni és akkor helikopter sem kell.

Az is lehet, hogy a lehetőség az élet fájának egyfajta egzotikus gyümölcse melynek érnie kell, a fát pedig gondozni kell, én pedig úgy érzem teszem ezt serényen, de csak lassan nő, gyümölcse pedig lassan érik. De ha egyszer beérik akkor finomnak kell lennie. Finomnak és bőségesnek, hogy jusson belőle mindenkinek. Muszáj. Mert ha szar lesz akkor kivágom és eltüzelem. Újat ültetni és felnevelni pedig sem időm, és sem kedvem...

Most, hogy jól megmetszettük életünk fáját, remélem hamarosan szárba szökken és újra kihajt. De talán ideje befejezni a Bálíntgazdába oltott Plato stílust.

A lényeg, hogy megint enyhe lejtő, mely sok minden mellett allergia formájában jelentkezett nálam. 2 hétig folyt az orrom, mint a Niagara, és nem tudtam rájönni miért van ez... Otthon sosem volt ilyen jellegű bajom, de még csak tünetem sem... Már 300-as tételben vettem a zsebkendőt napi szinten, de nem bizonyult megoldásnak hosszútávon... Eleinte nem is sejtettem, hogy allergia, mivel sosem volt hozzá szerencsém... Aztán összeállt a kép, másik ország, másik növények, másik pollenek, és itt most van tavasz. Még sosem volt részem tavaszban a déli féltekén...Mikor egész nap bent ültem enyhültek tüneteim... De amint kimentem, beindult minden... Amikor meg esős volt az idő akkor megint nem volt semmi bajom... Lassan összeállt a kép, és amikor vettem egy karnittin és a csoda megtörtént.... újra csak gáz halmazállapotú dolgok áramlottak mindkét orrlyukamban...

A másik életünk lejtőjén adhéziós súrlódást csökkentő tényező a jövőbeni utazást egyfolytában bojkottálni akaró Malév, mely még a sírjából is kísért... Mint az köztudott csődbe ment és vitte magával jegyünk maradék részét, jelen esetben a visszautat... Mivel terveink szerint kedvesem karácsony környékén hazamenne, ezért mentsük ami menthető alapon elindultunk a repülőtérre. Elindultunk volna. Mivel a kicsi kocsink azt mondta, hogy nyekk. Se kép se hang. Egy hete raktam le minden gond nélkül. Hamarosan kiderült, hogy egy hete hagytam bekapcsolva a belső világítást, és most már biztos vagyok benne, hogy nem bírja 1 hétig... Otthon ez a probléma nem lenne akkor gond mint egy idegen országban, egy idegen nyelven. Mivel automata betolni nem lehet... Bika kábelem nincs, illetve donor autó sincs. De ismerős van, fel is hívtam, jött is volna Péter barátom a kis Transporterrel, De lefixáltuk, hogy ő csak 2.2 felett tud érvényesülni... Ez 2 méter 20 centit jelent, a mi garázsunk pedig 1 méter 91 centi... Oda ő nem fér be. Kiesett. Marad a mobil mechanicer, aki jó sok pénzért kijön hozzánk és bebikáz. Ez több lett volna mint $100, pláne hogy szombat délután, ezért átminősítettem B tervnek...
Jó európai lévén elbaktattam az Aldiba, mert ott mindenre van megoldás. Bánatomat májkrémbe akartam folytatni, amikor megakadt a szemem az akciós termékek között egy akkumulátor töltőn $22 értékben. Kicsi, okos, automata. Mivel a garázsban van konnektor, ki sem kell szedni az aksit a kocsiból. (szintén akciós volt a villáskulcs készlet, melynek a dobozán egy jóképű negyvenes faszi egy akkumulátort szed ki a kocsiból ezzel a készlettel). Magamévá tettem a szó megfelelő értelmében. Csatlakoztattam a műszert és átsétáltam feleségemmel a hídon az óvárosba. Ezt már részleteztem egy korábbi bejegyzésben, nem térnék ki rá.

A megszállottak klikk a nagyobbért.

Visszatérvén szomorúan konstatáltam, hogy egy tized voltot sem töltött a műszer több órán keresztül... Hmmm... Jött az user manual, amit lehet korábban kellett volna olvasni. Aki még emlékszik az általános iskolai technika órákra az könnyebben fogja átérezni helyzetem. A gond a következő: a töltő 3,5V kapocsfeszültség alatt nem tölt, mert hibásnak érzékeli az aksit. (pedig csak csontra lemerült) Biztonsági okokból standby üzemmódba is kapcsolt. Hmmm. Kicsit elszomorodtam... De kisiskolás éveimből felötlött a zsebtelep fogalma, mely 3db 1,5 voltos ceruzaelem volt annak idején sorba kötve, így biztosítva a 4,5V-os feszültséget. Ha ezt a feszültséget sikerül 3 db elemmel előállítani és rákötni a két sarura akkor a töltő érzékelheti a 4,5V-ot mely hatására elindul a töltés és akkor birkabunda. Kész a tökéletes terv, jöhet a kivitelezés. Több gond is felmerült, olyanok mint hogy nincs egy cm kábelem sem. Próbálkoztam késsel, ollóval és villával, de 3 elemet közrefogni és két saru közé bepasszírozni allergiásan nem lehet. Találtam egy régi tápot, 9V-os. Ez lehet jó lesz, de nem lett mert trafó, és nem folyik át rajta úgy mit a sima alkáli elemeken. Össze is zavarta a töltőt, biztonsági okokból standby üzemmódba is kapcsolt. Marad az elem, levágtam a kábelt a trafóról és már csak szigszallag kérdése volt a megoldás. És csoda! Érzékelte a 4,5 voltot, az aksiban is volt vagy 2, az már 6 és fél, kis relékattogás, fél perc töltés és azt mondja kész, majd standby üzemmódba kapcsolt újra. Hmmm. Ezt megint nem értettem. User manual. Kiderült hogy a 6,5 az pont jó egy 6V-os motorkerékpár aksinak, aminek fel is ismerte, és mivel 6,5V akkor az már készen is van és ugrás standbyba. Nagyon szereti ezt az üzemmódot. User manual. 7,5V-tól már auto aksinak detektálja az elektronika és minden ok. Megoldás: több elem kell. Sikerült addig variálni, amíg valamilyen furcsa okból kifolyólag csepptöltésre váltott, de töltött! Birkabunda, reggelig hozzá sem nyúltam, voltmérő szerint, 12,4V irány a kocsi, és egy pöccre felduruzsolt a V6-os... Irány a reptér...

Reptéren kiderült, hogy a jegyünk az így van jól ahogy van és semmi esélyünk arra, hogy bármit is csináljunk vele, mert: A sok szerencsétlen magyar - mint mi - egy időben próbálta úgy módosítgat, pakolgatni, átírogatni, hogy haza tudjon jutni, mivel a nagy magyar kormány le se szarja őket, sőt... Erre azt mondta a MALÉV (ami már régen csődbe ment és fizetni nem tud, csak a maradék ügyfeleit szopatni, ami szintén nincs ingyen) hogy mirefel csinálnak ilyet, ezért egyfajta nemzetközi zárat tettek rá, a Qantas jófejségből nem törölte a jegyeket, de mivel a malév rendszerében lett foglalva és még le is lett zárolva, ezért annyit lehet tenni, hogy felhasználjuk, vagy elbukjuk. Ezért az infóért a reptéri parkolóban kifizettem az automatának egy kisebb arab emirátus éves GDP-jét... Úgyhogy nem tudom még mi lesz...
De egy igazi magyar oldal: http://www.malev.com/ Igazán korrekt minden részletre kiterjedő információ. Minden segítséget megad és mindent információt tartalmaz, amit egy külföldön reked magyarnak tudni kell... Ezek már annyira buzik, hogy akár felvehetnék az OTP nevet...
De hát aki tiszta szívéből magyar, az tudja, hogy csak a kolbász és a disznósajt az amiben bízni lehet, minden egyéb magyar dolgot kerülni kell nagy ívben...

Munka terén már megint itthon ülök, vagy a tv-ben lopom a napot, illetve gyűjtöm az infót, de nem a pénzt... Unalmamban be is jelentkeztem pizzafutárnak, ide a környékre, elméletileg csütörtökön megyek próbanapra. Ha másra nem egy bejegyzés forrásának lehet jó lesz. Bár többen ebből élnek, hátha... sosem csináltam még. Elbeszélgetésen voltam egy csajnál, valamiféle kimondhatatlan nevű barna bőrű leányzó. A neve alapján az egyik tulaj. Na de erről majd később....

Amikor lerohadt a kocsi és átbaktattunk a nagy hídon, akkor betértünk egy közeli használt autó kereskedésbe. Néha már benéztem az ablakon, de be még sosem sikerült menni. Most nyitva volt minden mert takarítottak, be is surrantunk Encivel. Nem hiszem, hogy potenciális vevőként tekintettek ránk, de legalább fényképeztünk sokat. Zárnám is mai bejegyzésem Mikinek dedikálva a fotógyűjteményt...:

Egy régi ferrari belseje...

Ford GT, és mint minden a boltban ez is eladó.
RRP: $365.000

Lacika egyik nagy kedvence a DB9 (és a feleség 1.0)
ez ha jól emlékszem 170k körül adták. (a feleség nem eladó)

Ez egy Porsche. nem tudom miféle, de kevesebb mint 60 000 futott km van benne.