Fura egy hét...

Elég sok minden történt és egyben nem történt a héten... Egyenlőre 4 napja itthon ülök, és várok valami munkára az eddigi munkaadóim részéről. Figyelembe véve, hogy csütörtök van ez egy szar helyzet. Holnappal nem tudom mi lesz, de a statisztika az elég béna... Itthon ülni első nap jó, második nap elmegy, 3 nap már kifejezetten unalmas, és most a negyedik napon már minden bajom van...

Ittlétünk eléggé hullámzó, mind anyagilag, mind pedig egyéb területen. Kissé nehézkes kezelni, mert hamarosan nagy kiadások elé nézünk, negyedéves rezsiszámlák, kocsi műszaki (mert itt félévente, vagy évente kell megújítani). Kisfeleségem is szenved az iskolával és a munkával, mert időben nem egyszerű összehozni. Ezen felül az én szempontomból dühítő, hogy a héten összegyűlt tengernyi szabadidőm ellenére nem tudok segíteni neki. 

Azt megfigyeltem, hogy ilyen hullámvölgyek után általában jó dolgok szoktak történni velünk. Remélem ez most is így lesz.

Ennek talán első jele, hogy hétfőn voltam egy állásinterjún, méghozzá az SBS televíziónál. Ez egy itteni, szerintem állami, és egyben országos médiacég. Rendelkezik 2 csatornával, néhány rádióállomással, online tartalommal. Ez egyfajta helyi etnikai médiabirodalom. leírásuk szerint 70 nyelven szórják az adást. És van magyar szekció is... Ehhez elméletileg nekem semmi közöm, az önéletrajzom elég kalandos úton jutott el a helyi camera crew vezetőjéhez. Írt is nekem egy e-mailt, hogy lenne munka, nézzek be hozzá valamikor.

Na ilyet kaptam a tesztre...

És én benéztem. Jorge, akiről első körben azt hittem valamiféle görög manus lesz, körbevezetett nagyon gyorsan, és menet közben kiderült, hogy az ő nevét Horge-ként kell ejteni és Chille-ből származik. Egy pláza méretű épületben tekeregtünk, mely többnyire üvegből készült, saját plázaparkoló méretű parkolóval, étteremmel és miegymással. Akit én láttam ott dolgozót, több száz lehetett. Hm... nem ehhez vagyok én szokva... Eljutottunk a camera crew főhadiszálláshoz, ami már sokkal inkább kedvemre való volt. Méreteiben és hangulatában is nagyon hasonló volt az eddigi helyekhez ahol dolgoztam. Jó tudni, hogy ez nemzetközi... :-) Be is lettem mutatva 2 másik operatőrnek, egyik olasz, másik dél afrikai. Ez jó, mert az angoljuk egyszerű és számomra is érthető. Rövid bemutatkozás és pici csevej után a főnök megmutatta a cuccot. Egy dologtól tartottam, mégpedig hogy ne Panasonic kamerájuk legyen. Az lett. Világéletemben sony-t használtam, azon szocializálódtam, féltem tőle, nem is szeretem őket... Egy gyors tesztel kezdtünk csináljak egy beállítást, csak hogy lássa mire is vagyok képes... Szerencsére, a Panasonic ügyesen másolta a sony-t, többnyire ugyanott volt minden kapcsoló amit kerestem. kb 5 perc alatt összeraktam, gyorsan egyeztettük a tv-s szabványokat, szokásokat és el is készült a beállítás. Nem nagyon volt szőrszálhasogató a teszt, úgy éreztem, amikor elém tartott egy fehér papírt és én ösztönösen vettem fehéret, már letisztáztuk, hogy nem a lagzis műfajból érkeztem, csináltam már valóban ilyet. Azt mondta ok, menjünk ki és vegyek fel kocsikat, embereket ahogy jönnek mennek ezzel magamra hagyott.

Állítólag ilyen mindegyik,
a stúdióban viszont már Sony-k vannak.

Elvoltam vagy egy jó fél órát egy kis sikátorban, ahol volt minden kivéve embert és autót, a nap szívatott, mert egyfolytában elbújt és előjött, de megoldottam. Nem lehet ezt elfelejteni, még akkor sem, ha fél éve nem is láttam kamerát. Hamar lemerítettem az aksit, vissza is mentem és kezébe nyomtam a kártyát. Végigpörgette, nem igazán nézte meg alaposan, csak a képkivágásokat szerintem, majd azt mondta, hogy postáznak egy szerződést. Na akkor ez verigud gondoltam magamban. Megmutatta a stúdiót, gyorsan sebtiben, szerintem sietett valahova. felírta az adataimat egy űrlapra, majd beírt egy mocskosul magas órabért, mely messze több mint az otthoni napidíj. Sajnos ez is részmunkaidős meló, tehát nem főállás. De legalább már a tűz közelbe vagyok, és heti 10 óra munkával meg tudom keresni az eddigi béreim. Azt mondta 2 héten belül kezdhetek, első körben együtt, aztán majd megyek egyedül. Szóval ennyi bejutni egy országos TV-be, gyanú szerint a bennmaradás lesz a kihívás. A melótól nem félek, inkább a kommunikáció részétől. Szerkesztő-riporterekkel megérteni egymást nem lesz egyszerű, de alapvetően kedvesek az emberek... rendes blogolvasó szorít nekem, mert kell... :-)

Itt van még a másik részmunkaidős állásajánlatom, ami szintén mostanában fog elindulni, ha minden igaz. Remélem a kettővel együtt le tudom feddni a hétköznapjaim és hétvégéim és elindulunk a várva várt ösvényen...