Hajónapló folytatás: förszt long déj.

2012.01.12 Szóval megérkeztünk és ott hagytam abba, hogy belekerült a pecsét az útlevélbe.

6:30 Ezután, mint a birkákat elkezdtek terelni mindenkit az átvilágítós-átvizsgálos portálok felé. Mi meg birka módjára mentünk is. Kicsit féltem, hogy megnyírnak minket, de rájöttem, hogy engem már nem lehet megrémíteni. Ki volt írva a tilos fotózni, képenként $1500 a bünti. Érthető okokból ide nem szúrok be képeket. Terelgettek minket jobbra, balra, előre, hátra, majd egyszer csak kint voltunk az utcán, anélkül, hogy bármit is tettek volna a csomagjainkkal. Nem értettük, de elég volt már vagy 10x ki-be pakolni őket, inkább nem szóltunk...

7:30 Kint várt minket a CSE Au transzferje, Ausztrália Attila, aki jófej volt és elvitt minket rokonainkhoz, közbe megbeszéltük, hogy kik vagyunk, mik vagyunk és hogy ő ki és mi, valamint, hogy mi az amire figyeljünk, és válaszolt a gyors kérdéseinkre. 

8:10 Megérkezés, rokonölelgetés, Skypolás, pancsi.

10:45 Irány vissza a városba. Itt már a buszmegálló felé jártamban álmodtam, majd hirtelen észhez térvén rájöttem hogy nem igazán ettem semmit. Erre sikerült is elvernem 10 be nem tervezett dollárt 2 személyre. (próbáltam megjegyezni, mi mennyi idő, távolság és pénz, hátha leendő követőm hasznát veszik ezeknek az infóknak, persze mindent csak Kb-ben érteni. nem számolgatom át forintba, mert egyrészt mostanában többet mozog mint Update Norbi egész családja, másrészt csak addig van értelme amíg otthoni fizetésből élek))

11:00 Vonatjegy. A közlekedés drága, viszont jó. Okostelefon és mobilinternet világában kifejezetten kényelmes. Vettem egy programot - jelzem ilyen még nem volt - $2 telefonomra, mely mindent ír, jelez számol. Guglimepszen rábökök honnan hova, tervez, menetrendet mutat, átszállásnál rezeg, hó végén kölcsönad. Tényleg nagyon jó. de return vonatjegy a rokonéktól városba (kb 25 km szerintem) $6,5/fő. Utazás gyorsvonattal 35perc (még ez belváros nem hagytuk el sydneyt)

12:00 bénázásokkal (program volt, mobilnet nem) együtt délre be is értünk. Éreztem, hogy vércukorszintem negatív, melyen a kedvesem által vásárolt Coca Zero ($3 2 db úton útfélen, később kiderült szupermarketben $8 12db) sem dobott sokat, ezért kulák módjára Starbugs. 2 kávé ($12). Könyörögtem a cukorért, lett.  Fejbe kiszámoltam már sokat költöttem, ezért úgy döntöttem racionalizálni kell a kimenő egyenleget. 

12:30 körül megtaláltuk az irodát, Ausztrália Magdival beszélgettünk vagy egy órát, de olyan kómába voltunk, hogy nem sok mindenre emlékszem, pedig egyfolytában kérdeztünk. Végül azt mondta, intézzük a telefont és a bankszámlát. Irány a vodafone, és ezt sem hittem volna, hogy egyszer oda fogok tartozni. Azért első a telefon, mert mert a bankszámlához kell telefonszám. Megérkeztünk, kérdeztük mi kell a telefonvásárláshoz: Útlevél és bankszámlaszám. Itt megint végtelen ciklusba keveredtünk, de elmentünk a bankba és ideiglenes kölcsön telefonszámmal megnyitottuk a bankszámlát.

Ez valóságban 15 percet vett igényben és előtte 20 percet vártunk, a várakozás miatt a bank számlájára kávézhattunk volna... mondta Segíthetek Stacy. A számlához csak út levél kellet és egy csomó adat. Bemondásra, mert semmi más papírt nem kértek az útlevélen kívül. Tanulóknak ingyen van a számla. Bemondásra elhitték hogy azok vagyunk ugyanígy a vízummal. Két Mastercard is tartozott ahhoz a A5-os papírhoz amit aláírtunk és ennyi volt minden. Vissza a telefonoshoz Encinek előfizu ($29/hó), szinte minden adat bemondásra, Lacinak meg feltöltőkari, ($30 mely tartalmaz korlátlan sms, 500MB adat, $500 lebeszélhetőséget, kb $1.5 percdíjon) egyenlőre bőven elég. 

Vissza az irodába. Majd realtime-ban: interneten adószám igénylés. Kész. akarsz vállalkozó lenni? hmm, Igen. Kész. Miről adhatok ki számlát? Bármiről. Végzettség? Nem kell hozzá. Számlatömb? Csinálj magadnak Excelben. Adó? Évégén küld el mennyit számláztál és majd mondják mennyit fizess. 

Nem mertem többet kérdezni.

Kezünkbe nyomták a biztosítási kártyát, amit még nem teljesen értek hogyan működik, de majd utána járok és visszatérek rá. El is beszélgettük még az időt, majd tipli haza, mert uncsitesómnak születésnapja volt és vacsorára hivatalosak voltunk egy német fogadóba. 

19:00 Ez nem volt kispályás. Német vállalkozó vett/bérelt egy templomot, amolyan igazi templomot, keresztényfélét. (ezt itt fontos tisztázni). Középen volt az italpult körbe meg mindenféle asztalok. Kaja, pia, amolyan igazi fogadós hangulat. Kicsit meglepődtem, hogy nálunk ezt hogyan lehetne megcsinálni. Bár lehet kiskapu, mert úgy tudom, hogy magyarországon nem nagyon lehet templomok mellett italt árulni, bizonyos távolságon belül... Itt megoldották, mert bent adják, ja és az oltár helyén van a konyha. Itt láttam rántott húst, de olyat, hogy a csirke egybe(!) ki volt rántva. Magyar ember eleinte kerülje el az ilyen helyeket: steak $36, cézár sali $25, +mindezekhez pia. Nagyon finom, tisztességes adag, és az ottani fizuból én is ide fogok járni...

22:00 Irány haza, kipakolás, beköltözés, papirmunkák, felkészülés a holnapi napra.

02:00 alvás

Teszem ezt én is most...

(ha van kérdés, jöjjön, megpróbálok mindenre válaszolni)