Hajó ha nem jó folytatom

Szóval egy kis alvás után fő prioritást nyert egy közepes bevásárlás és egy terepszemle. Mivel a következő kisközpont egy Parramatta nevű hely (amolyan város a városban), ezért oda mentünk egyből ébredés után. Ez nem olyan metro-giga-multikulti mint Sydney CBD, inkább olyan mint egy kisebb Debrecen, csak nem lapos. De természetesen Sydney része. Alaposan bejártuk, aranyos kisváros, tele parkkal, folyóval hidakkal. Mivel ezt a részt az alap kínai sokaságon kívül főként indiaiak lakják, magyar ember otthon érzi magát, főként a borsodi. Mindenfelé Kolompárok, Mundérok, Lakatosok jönnek szembe, olyan arcok, akiknek úgy kérés nélkül átadnád a pénztárcád és ékszereidet. Később rájöttünk, hogy a látszat csal. A fiatal Eszmeralda és Karakasz otthon nem segít a babakocsis hölgynek az utcán feltenni a járdára a kocsit, a kis Winetou nálunk ugyan segít felvinni a lépcsőn a nagyi szatyorját, de itt úgy csinálják, hogy fent megvárják és visszaadják a nagyinak hiánytalanul. Szóval egy pár óra alatt meg lehet békélni, hogy itt nagyon nem érdemes adni a külsőségekre. Teljesen olyan mint a Gino Majális, csak mindenki kedves és segít. Persze hallottuk, hogy kivétel is akad, de fordított arányban mint nálunk. Ettől függetlenül a városrész tiszta és szép. Távolságban messze, de időben viszont közel, mert gyorsvonat is jár. Arra az elhatározásra jutottunk, hogy itt szétnézünk lakás ügyben. A napunk nagy rész ezzel ment el, de eközben még többet megtudtunk erről a részről és nagyon nyugodt, kis hangulatos rész. Olyasmi mint Su. csak szellősebb és nagyobb.
Jártuk az ingatlanirodákat és érdeklődtünk. Sajnos az ingatlanhoz jutás (mint bérlemény) rendkívül körülményes feladat. első nekifutásra inkább pályázatíró tapasztalat kell hozzá. Úgy néz ki a dolog, hogy bemégy egy ingatlan irodába. Itt vedd megtiszteltetésnek, ha valaki hozádszól. Ez nálunk az elsőben nem történt meg, 20 percig álltunk egy pultnál, ami mögött nagyon sokan voltak, majd infó nélkül eljöttünk. Következő (két házzal arrébb) is hasonló módon indult, de itt megpróbáltunk egy kicsit jobban felhívni magunkra a figyelmet... Meg is lett az eredménye... leültettek egy asztalhoz és egy angol fejű valaki elmondta, hogy nekik nincs olyan amit mi keresünk, de ha lesz szól. Ennyivel nem úszod meg kötsög, gondoltuk és kifaggattuk, hogy gyakorlatilag ebben a pályázati rendszerben a mi csupasz seggünkre mit is kaphatunk. Elmondta, hogy bármit és semmit. Minden attól függ, hogy a landlord (aki a főbérlő) elfogadja-e a pályázatunkat vagy sem. Nyilván jobban áll majd a szája széle, ha én beigérem, hogy előre kifizetek 50-évet, és otthagyom neki a pészmékerem felhasználónevét és jelszavát. Szóval egyetlen esélyünk a bőrszínünk és az európai igényesség, mint egzotikum amit fel tudunk mutatni ebben, valójában bábel a rengetegben...
Még néhány iroda, ahol sokkal kedvesebbek voltak és letisztult a kép. Egy irodában egy digó elmondta, hogy ők preferálják az EURÓPAI bérlőket és tanulókat, szóval nekik elég sok sok $-árt bemutatni bankszámlán... Hogy lesz ebből lakás...?
Utolsónak egy panjabi irodába mentünk ahol a vezér fogadott minket, elmondtuk a paramétereket és már mondta is, hogy egy házzal mellettünk van amit keresünk. Hát akkor Show me. Ilyet nem nagyon szoktak, de felmentünk, végig a folyosón... nemrégen ilyen lehetett a pirosbérházak folyosója (Su lakók előnyben)...
Maga a lakás jó elrendezésű tágas és büdös. Közepesen sötét és iszonyat retkes. Nézegettük, de csak nem akaródzott egy komplett festéssel szőnyegcserével és szomszédírtásal kezdeni ezért odébb álltunk...
Minden háznak szombaton volt a látogatási ideje. Minden ház 20 percig van nyitva. Ennyi idő van megnézni. Máskor soha. Ennek tudatában és egy csomó papír alapú anyaggal indultunk haza.

Hazaérvén rokonsággal elmentünk kocsival egy amolyan közepes bevásárlásra. Errefelé már egészen baráti árak vannak, ami nem külföldi az olcsó (védik a hazai portékát). itt egy picit drágább minden mint otthon, de nem vészes. (itteni lay's meganagy $1.7, 2.5L 100% narilé $2.5, 1kg Banan (nem kamionban érlelt) $1,7 , 2L ausztrál limonádé $1.17, 2L tej $2,3, Valamilyen 2 kilo mosópor $7, tojás 1 tucat $5) Szóval van ami drágább van ami olcsóbb, de ha normálisnak mondható 180-200 forintos árfolyamon gondolkodunk, amivel mi is számoltunk, nem vészes. Itteni fizetésből meg nevetséges. (Megtudtam, hogy ünnepnapon egyszerűbb munkákért is $50 órabér. Nem egy hétre. ÓRABÉÉÉÉR) Én magam egy kis-közepes bevásárlást összese  $70-ért abszolváltam, ami jelenlegi kupongyűjteményemmel simán $50 köré vihető... és ennek nagy része chips, csoki, vackok...

Végleg kifáradva, hazaérve, össze szedtünk vagy 5 lakást ami tetszik és jött guglimaps, hogy melyiket tudjuk elérni és melyiket nem... maradt 4 a nagyszerű tervezésnek köszönhetően... és álomba is írtam itt magam nektek... mint ahogyan most is...