Kisváros.

Megint nem sok minden történt. Talán annyi, hogy az iskola valamit elszúrt a jelentkezési lappal, emiatt csúszás várható... De remélem csak várható státuszban marad és nem relizálódik.

Kicsit offolni tudok ma is, mert nincs miről írni. Mai ügyintézésünk egy kis bankba járással indult és mint utólag kiderült ott be is fejeződött. Viszont a tipikus kisvárosi jelenségek nem hiányoztak. A bankban rákérdeztem, hogy esetleg a jövő év közepén lejáró bankkártyámmal lehet-e kezdeni idejekorán valamit, erre azt felelte az ügyintéző: "Ja mert, ti januárba már nem vagytok itthon...". Na de ezt Ő honnan tudja? Ilyet akkor tapasztaltunk utoljára, amikor mi még 200 km-re nagyban vitatkoztunk párommal az esküvőnk dátumán, de itthon az ismerősök már hallották mástól, hogy mikor lesz. A gáz az, hogy ráadásul akkor lett. Dehát még a vízumunk el sem indult útjára... Ő már tudja... Ezen gondolkodtunk volna egész nap kedvesemmel, ha nem agyunk használt és felesleges kapacitását nem köti le egyaránt a szembe jövő emberek arcának bámulása. Itt mindenki ismerős. Később rájöttem, hogy nem azért mert tényleg ismerem őket, vagy mert én lennék olyan nagyon híres. Oka pusztán annyi, hogy már láttam őket, valószínűleg az utcán, szembe jönni, sőt többször is, de mivel nem jegyzünk meg mindenkit ezért csak ismerősek. Az algritmus nem pihen a fejemben, hogy vajon ki a pics@ volt ez, de addig már beszkenneltem a következő szembe jövőt. Itt rájöttem, hogy nem szeretek ismerősökkel találkozni az utcán. Elmém lefáradt, Debrecen sokkal ingerszegényebb.
Másik érdekesség a v=s/t képlet újraértelmezése. a v, mint sebesség nálam elhanyagolható, de a távolság, mint az út, jelen esetben teljesen újraértelmezendő. A tétel bizonyítását a következő képen tudnám szemléltetni: Elindultunk kocsival boltba. A bolt parkolójában tettük le a kocsit. A parkoló és a bolt közötti utazási idő egyenlőséget mutatott az otthonunk és a parkoló közötti távolság megtételéhez szükséges idővel. Ha figyelembe vesszük az autó és az én gyaloglási sebességem közti jelentős különbséget, akkor bátran állíthatjuk, hogy kisvárosban nincs távolság. Viszont amikor ismerősökkel találkozunk... na akkor Einstein-nek van igaza és az idő tényleg végtelennek tűnik, bár ez relatív... :-)
15 perc alatt be is jártuk az egész belvárost, DM-mel és kb 2x haza is mentünk közben és egyszer vissza a kocsiért, valamint meglátogattuk a családot a munkahelyén. Leghosszabb időt egy AFÉSZ márkajelzésű boltban töltöttük, mert megcsodáltam azt a "kettes" mennyiséget amit ott sikerült felhalmozni, de rájöttem, mivel alapvető élelmiszerről van szó, egyik sem igazán régen állhat ott, én valószínűleg nem is fog sokat időzni a polcokon.

Nem szeretnék nagyképűnek tűnni, hiszen életem nagy részét itt éltem le, de rémisztő a kisvárosban élők közössége, és a köztük fennálló adatáramlás. Szinten minden kommunikációs csatorna torzítja az adatokat... Ebből a szempontból nyugodtabb és egyszerűbb a nagyvárosi élet...

Viszont ami igazán nagyszerű az a levegő tisztasága. Jó beszívni és könnyű, friss és üde..  na ilyen a debreceni medencében nem volt...

Legközelebb már csak akkor írok ha van is valami értelmes infóm, illetve igazán izgalmas a kiutazásunk után lesz ez a történet...