Generations - Behind the scenes

Generations c. bejegyzésem komolysága ellenére is olvasott és értékelt... Nem tudom, mennyire van igény a komolyabb témákra, de ha van, akkor megpróbálok e téren is megfelelni. Ehhez viszont szükségem van segítségekre, mert picit úgy működik a dolog, mint Dr. House esetében, ellentétes dolgok táplálják az új gondolatok létrejöttét. Egészséges vita nélkül elunalmasodik a gondolatmenet, ha pedig nem mozgatja valami a fantáziám, akkor az nem igazán tud lekötni, szóval nem érdekel. A blog a kommentezési lehetőségek ellenére is a jellegéből adódóan viszonylag egyirányú történet, de ha valaki megtalálja a lehetőséget, akkor én aztán nyitott vagyok mindenre.

Legutóbbi bejegyzés megszületése is egyfajta speciális vitának, leginkább belső konfliktusnak volt köszönhető. Maga a téma már egy ideje érett bennem, csak nem éreztem úgy, hogy elég saját gyűjtésű adat áll a rendelkezésemre a publikálásához. Ez némileg megváltozott, mondhatni inkább megerősítést nyert. A történet pár hónappal korábbra kanyarodik vissza, amikor is felkérés érkezett egy otthoni forgatócsoporttól, hogy csatlakozzam hozzájuk idekint egy dokumentumfilm elkészítése erejéig. Konkrétan a magyarság, egészen pontosan a diaszpórában élők helyi vetületeinek feldolgozása volt a cél. A stáb tagjait jól ismertem már korábbról, a múltban a média frontvonalában együtt töltött idő és elfogyasztott alkohol mennyiség tükrében bátran nevezhetem őket barátaimnak. Nagyon szerettem volna részt venni ennek a filmnek az elkészülésében, hiszen jó csapattal szép helyeken érdekes embereket lett volna lehetőségem a témában meghallgatni, dokumentálni. Aggály annyiban merült fel a részemről, hogy az erre szánt időre otthoni napidíjat tudtak fizetni, ami itt nem sokat ér… Valahogy biztosítanom kellett a számláim fedezeteit, de szerencsére az új üzleti modellem később ezt a problémát megoldotta.

Lényeg a lényeg, sikerült velük körbejárnom a fél országot, tehát az egészet félkörbe. Az együtt töltött napok alatt kifejezetten jól éreztem magam, hiszen volt alkalmam hallani a régi kollégákról és a „valós” politikai életbe is bepillantást nyerhettem. Természetesen itt sem ment minden zökkenőmentesen, sikerült mindannyiunknak valamilyen szinten belesüllyedni magyar bulvármedia feneketlen bugyraiba. Szerencsére én név nélkül, mint „helyi vállalkozó” kerültem a szennylapok hasábjaira. J De legalább a 15 perc névtelen hírnév is megvolt. Természetesen, ami otthon megjelent egy elég erős, de kreatív torzítása volt a valóságnak. Ismét láthattam, hogy a média sötét oldala, hogyan csinál egy nem létező képzelt bolhából kézzelfogható büdös nagy elefántot.

De kanyarodjunk vissza a filmhez. Ami kissé félrecsúszott a forgatással kapcsolatban az két dolog: Az idő és az adatközlők. Irreálisan kevés időt szántak szerintem a dolgok elkészítésére, de feltételezem ennek a költségvetés is gátat szabott. Figyelembe véve az ország földrajzi adottságait ez később hatványozottan megerősítést nyert. Ettől egy picit talán komolyabb gondnak éreztem az interview alanyok kiválasztását. Ebben ott láttam a gondot, hogy otthonról lett a legnagyobb részük kiválasztva nem minden esetben az itt fellelhető legalkalmasabb személy segítségével. Ennek következményeképpen egy aránytalanul idős csapat fogja szerintem eltolni a filmet. Ha visszaemlékszünk egy kicsit az előző bejegyzésem kategóriáira, akkor bártan állíthatom, hogy az első kettőn kívül nem igazán szerepel más a filmben. A két utolsó, mely történetek szempontjából a mai nézőnek legérdekesebb lehet teljes egészében kimaradt. Sajnos az nem derült ki számomra egyértelműen, hogy a film valójában erre a két kategóriára pályázott-e, mert akkor viszont rendben van. Ettől függetlenül ismervén az alkotókat biztosan jó lesz és tanulságos, kíváncsian várom a végeredményt. Képileg páratlan és felülmúlhatatlan alkotásra számíthatunk, Norbi és Jómagam példa nélküli szakmai igényességről tettünk tanúbizonyságot a mostoha körülményekhez mérten. :-) Amikor pedig nem, az rendező utasításra történt… és talán ez volt az egyetlen dolog ami egy kis feszültséget okozott stábon belül….

Az én oldalamról viszont mind-mind megerősítést nyert az, amit az előző bejegyzésben leírtam. Az idősebb generációk már kiépítették a kis közösségeiket, de nincs utánpótlásuk. Nem hajlandóak belátni – és talán nem is kell nekik – hogy az ő álltaluk elfogadott és jónak vélt módszerekkel nem tudják az itteni fiatalságot bevonni. És hogy teljesen őszinte legyek megoldást sem tudok javasolni. Ez két külön világ ahol egyedül a nyelv közös. Mindkét oldal akarja, de sajátosságaiból fakadóan képtelen rá, zsákutca. Én a saját oldalam nem vagyok hivatott kritizálni (de majd úgy is fogom J), de amikor a másik oldal úgy akar vegyülni, hogy a fiataloknak istentiszteletet vagy misét, vagy bármi hasonlót szervez… beállítottságoktól függetlenül… gondoljuk ezt végig… komolyan… ahhh.

Másik dolog, amivel nem értek egyet, a meglévő magyar klubok földrajzi elhelyezkedése. Kb a világ vége után két utcával. Jó a kaja, kellemes az ingatlan, van ott minden, csak messze. 

Az utolsó 3 generáció tagjai dolgoznak. Sokat. Amikor végeznek a munkában lenne igény rá, hogy barátaikkal megigyanak valamit, ami nem feltétlen alkohol, vagy ital egyáltalán, csak beszélgessen egy kicsit valakivel. Nekem egy ilyen nap után vezetnem kell kb. 60km-t hogy odaérjek és még ennyit majd vissza a városban. Tömegközlekedés nincs, szilajabb italozás kizárva. Este 8-kor a tökömnek sincs kedve még egy ilyen túrába belevágni… De ha itt lenne a sarkon, vagy 10 perc busszal, esetleg két megálló vonattal… biztos vagyok benne, hogy ugrásszerű egységbe kovácsolódást generálna a helyi magyarságban. És az is kiderült a Melbourne-ben készített felvételek során, hogy ugyanez a gond ott is létezik…

Jó példa erre egy múltkorában a belvárosban meglátogatott kis német vendéglő. Tele volt németekkel és beszélgettek, ettek-ittak énekeltek. Állomás mellett, voltak sokan, gyerektől nyugdíjasig sokan… egyfajták egy helyen… Szerintem sokat segítene, bár nyilván ilyen ingatlan árak és bérleti díjak mellett ez már nem feltétlen megoldható.

Hozzászólásokban kérdeztétek nem-e akarom megfilmesíteni ezt a dolgot? A válasz de! Viszont ez nem egyszerű. Ebből nem egy blogvideot szeretnék, hanem egy komolyabb és majdan broadcast felhasználásra is alkalmas filmsorozatot. Ez mindenképpen csapatmunkát igényel, melyet helyi (szak)emberek segítségével tudok csak megoldani olyan minőségben, amilyenben én magam is elvárom magamtól. J Ez pedig egy saját farkába harapó kígyó, vagy bármilyen egyéb hüllő képét sejteti fel bennem, ha újra elolvasom a generációs bejegyzésem. Keresem őket folyamatosan, néha-néha fel-fel bukkannak, de a lelkesedésük mindig kioltja a tettük erejét. Technikai háttér már készen áll, leginkább egy szerkesztőre lenne szükségem, aki szakszerűen össze tudná kaparni egy filmbe (még inkább sorozatba) az én szétszórt gondolatimat. A dolog nonprofit, ami még több kihívást jelent a szelekció folyamatában. Sőt ehhez még hozzá kell vennem azt is, hogy jelenleg szerintem én vagyok az a magyar sydney-ben akinek a kapcsolati tőkéje messze elmarad a nagy átlagtól.

Pedig jó lenne egy kreatív csapatot összehozni, mert van itt mit feldolgozni… Én még az a fajta un ortodox médiamunkás vagyok aki fontosnak érzi új szemszögből közvetíteni a meglévő valóságot, és nem az új világ szabványai és igényei szerint új valóságot generálni… Ennek pár évvel ezelőttig gátat szabott a közvetítő csatornák központosítása és kontrollálása. Ma van nekünk internetünk, a szabad vélemény csatornája. Célom egy minden szempontból független kis hírcsatorna, mely nem hírgyártással, hanem hírközvetítéssel foglalkozik. Nem vesz el belőle vagy tesz hozzá, csak továbbítja azt ami van… kíváncsiságot elégít ki és nem perverziókat, új gondolatokat ébreszt és nem a meglévőket erősíti… Így lehet, hogy lehet segíteni és haladni előre.

Sikerült megint belecsapni a demagógiába, úgyhogy visszatérnék az alap problémához… Nem tudom kik honnan, hányan olvassák firkálmányim, de ha van némi „médiás” tapasztalatuk tudnak valamelyest azonosulni a fenti gondolatokkal és szeretnének a kis hobbimban csatlakozni akkor bátran jelentkezzenek, hátha közös nevezőre tudunk jutni és elkezdeni valamit…

(elnézést a képtelen bejegyzésért, de még nem kaptam meg a túra képeit... :-( )