Homokvihar

Tudom,  hogy régen jelentkezem de most itt vagyok.  Ki kellett hagynom egy kis időt de meg próbálok újra jelentkezni friss tartalmakkal egyre mókásabb életemmel kapcsolatban.  Elég sok minden történt életem minden frontján de ezt egy blogbejegyzésben nem nagyon tudom összefoglalni ezert eseményekre bontanám. Mindezt nem föltétlenül kronológiai sorrendben.  Mivel elég vicces de magyar szemmel inkább furcsa hetem volt ezert warm up bejegyzésnek gyorsan végig futnék az elmúlt hét eseményein. 

Pici információ morzsát hadd szórjak előre,  hogy kerek legyen a történet...  Elkezdtem a saját kis vállalkozásom fejleszteni ami jelenleg erősen a befektetési fázisban  van és ugyan meg önállóan nem tud működni, de nagyszerű partnerkapcsolatokat sikerült összehozni, mely mindenféleképpen gyümölcsöző kell hogy legyen a közeljövőben. Ennek egyik példája a TMTC,  melynek majd egy külön blogbejegyzést szentelnek a későbbiekben.  Most legyen annyi elég, hogy kis és középvállalkozásoknak gyártok, illetve gyártunk videókat legfőképpen weboldalakra. A profil egyszerűen a következő a szakember (én)  házához megy, rögzít majd vág es pár óra mulva átadja a féltöltésre kész, vágott videót a kliensnek.  Mindezt a budget kategóriában. Árához képest nagyszerű minőségben.  Elektronikus foglalási és számlázási rendszer is tartozik hozzá, stb.  A történet, mely inkább tragikomédia, ott kezdődik,  hogy a dolog meglepően sikeresnek bizonyult és szükség volt még egy marketinges szakember alkalmazásara. Ehhez nem sok közöm, jelenleg én a technikai végrehajtó egység feje vagyok és valójában nem is érdekel... 

Szóval egyszer csak megérkezett a csapatba Dzsasztin. Jópofa vicces fickó,  aki hozta is az ügyfélkorét. És itt kezdődik az én eheti kálváriám...  Hogyan is fogalmazzak szépen...  Ő nem úgy kolbászimádó mint én... :-) 

Első közös forgatásunk a Daywash nevű rendezvény a Chinese Laundry nevű helyszínen... Délután 2-kor érkeztem a helyszínre, teljes menetfelszerelésben, vasárnap. Tükör fordítást alkalmazva a megadott címen egy kínaiak által üzemeltetett mosodát kerestem, de nem találtam semmit csak egy kis üres kocsmát.  Pizzafutar múltamnak köszönhetően tudtam,  hogy ebben az országban nem adjuk fel ha egy címet nem találunk a megadott címen. Körbe jártam és találtam egy kínai feliratos ajtót melyen kizárásos alapon be is kopogtam.  Kijött MingLee es kérdezte hogy: mivan. Mondtam, én vagyok az embere aki filmezni fogja a mosodáját.  Elképzelése sem volt ki vagyok és miért akarom filmezni ő és családja szennyesét... Már majdnem meg is egyeztünk, de kezdett gyanús lenni. Telefonos segítség után dzsásztin közölte velem, hogy jó helyen vagyok csak várjak mindjárt odaér. Várakozás közben feltűnt, hogy félcsupasz férfiak nagyszámban közelednek flitteres forrónadrágban. Eleinte nyugodt voltam, majd amikor már a létszám elérte a több százas nagyságrendet fele-fele arányban keveredtek birkózó mezben és a már említett rövidnadrágban. Elméletem biztosnak tűnt, ők a másik oldalon én ezen az oldalon... nagy gond nem lehet. Majd összeállt a kép... Dzsásztin, meleg fiúk, kínai szennyes... Stílusosan: csőbe húztak... És amikor konkrétan az én kiabálta a nevem valaki a másik oldalról... egy picit megijedtem. Kiderült, hogy Dzsásztin csak a felismerhetetlenségig... más volt... Fel is csörögtem tanult kollégámat, aki röhögőgörcse közepette gyors és mindenre kiterjedő jó tanáccsal látott el : ezen a forgatáson ami leesik az ottmarad. 

Ezzel a bölcsességgel a tarsolyomban leforgattam az anyagot, volt ott minden... minden, amit el sem tudok képzelni. Az anyag még nem készült el, de akinek szüksége van vizuális ingerre a régebbieket youtube-on fellelheti a már fentebb leírt kulcsszavak segítségével...

Rá két napra egy kicsit elcsúsztunk mindannyian a munkával és éjfél körül kaptam meg a következő napi forgatási tervet, félálomban csekkoltam a címet és a kezdési dátumot, ébresztő állítás, alvás. Reggeli állapotomra jellemző, hogy 11-12 körül térek magamhoz és onnan vannak emlékeim, annak ellenére, hogy munkám nagyszerűen el tudom végezni öntudatlan állapotomban :-)

Ismét corporate video, be is estem a boltba és egy kicsit hamarabb ébredtem... Először azt hittem, hogy bőr díszmű, pár lépéssel beljebb lószerszámok, majd ló-szerszámok legalábbis a méretüket alapul véve... Befutott Dzsásztin is és kicsit későn de összeállt a kép, Dzsásztin, oxford street...

A cél a weboldalra az új termékek bemutató videója. Első termékcsalád a "cock 'n' ball toys" szerintem ez már mindent elmond, többet is mint ami szükséges. (erről van végeredmény, erősebb idegzetűek megtekinthetik:  LINK megjegyzem nem vizuális inger, angol tudás hiányában nem korhatáros. )

Végül is elkészültem a saját feladatommal csak a vártam a tulaj/főszereplőre. Ez idő alatt körbenéztem a boltban, elvégre még nem jártam ilyen helyen, jövőben nem is tervezem. Szemérmes fiúcska lévén most igazoltan kutathatok ezen a számomra kiaknázatlan területen... Hát sok érdekes és ismeretlen dolgot találtam, volt köztük egy két a maga területén elég kreatív és egy két meghökkentő. Némelyik esetében már csak méretéből adódóan megkérdőjeleződött bennem az hogy emberi felhasználásra alkalmas-e... 

Kicsit elkavarodtam a sok termék között és egy sokágú korbács súlyelosztását vizsgáltam amikor megszólított egy kb. korombeli lány aki rögtön egy másik típust ajánlott, és kérdés nélkül beavatott, hogy az ő partnerei ezt preferálják. Limitált nyelvtudásom miatt azon gondolkoztam, hogy a többesszámot sorozat formájában kell elképzelnem, vagy egy időben, de egy ilyen helyen végül is mindegy is... Szegény elég csúnyácska volt, gondoltam felhívom a figyelmét a sárospataki vár kazamatáiban fellelhető láncos buzogányokra, csak hogy még jobban tudjon kompenzálni. Szerencsére mobiltelefonja elszólította mellőlem és ezért nem kellet egy (számomra) kellemetlen beszélgetésben kezdeni, pláne, hogy ebben a témakörben a csak pár perce a termékdobozokról frissített szókinccsel rendelkezem. Ugyanakkor elgondolkoztam antropológiai vonatkozásain a dolognak, hiszen sexshopban ismerkedni merőben más végkimenetellel járhat mint a közértben.

Forgatás végeztével a vágás következett, erre a pincét/műhelyt ajánlotta a tulaj, akivel elbeszélgetvén kiderült, hogy az üzlet valóban a szó tradicionális értelmében vett bőr dolgokkal foglalkozott, de az idők szele és az üzlethelyiség elhelyezkedése profilváltásra kényszerítette... 

A pincében egy szép nagy "prototipust" láttam az asztalon, fickó magyarázta is, hogy a "meghajtással" vannak még gondok. Akartam neki javasolni, hogy ehhez én egy soros hathengeres szívódízelt tudok elképzelni... Majd magára is hagyott... Itt sajnáltam igazán, hogy szerződésünk tiltja a fotók készítését az ügyfeleknél...

Elkészültek a kisfilmek, felszaladtam vele a boltba ahol egy amolyan számomra "ütnivaló" kategóriába eső kis nyamvadt humanoid vitatkozott az egyik eladólánnyal. Ha jól értettem olyan gázálarcot keresett aminek nem két oldalt van a szűrő hanem elől, mert az a barátjának "kényelmesebb"... Ismét magamba kellett tekintenem. Valakinek ilyen emberekkel kell foglalkozni napi 8+ órában, és ezeket a problémákat/ügyfeleket kell kezelni... Majd visszaemlékeztem, hogy a UPC telefonos ügyfélszolgálatán dolgoztam... egy idő után már semmin sem botránkozik meg az ember...

Ezt követően jeleztem a menedzsmentnek, hogy ez jó, meg nincs vele bajom de valami lányosabb dolgot már jobban bevenne a gyomrom... Erre megkaptam egy rúdtáncos színházat. Gondoltam végre egy kis művészet és meztelen férfi testek helyett szép és attraktív nőket kell nézegetnem... Ezt megelőzően a reggeli forgatáson összefutottam dzsasztinnal, aki már izgatottan kérdezte, hogy este én jövök, mert barátainak nagyon tetszett az előző két anyag... HÚHA... túl sok információ... egyfelől jó vagyok. Na de hol? Ha előz kettőről beszélünk akkor ez lehet a következő, sőt ha este ő is jön... és ez  volt az érdekesebb vonala a beszélgetésnek... Kérdeztem, hogy van-e valami részlete az estéről... Nem tud semmit, csak hogy Oxford street-en (mint kiderült szembe a két nappal ezelőtti bolttal) az Aussie Pole Boys társulat előadása és hogy egzotikus... szerintem sokkal többet erről már nem kell írnom... Kérésre küldöm a video linkjét, de beszúrni a blogger szabályzata miatt nem fogom...

Konklúzió:

A harmadik meló után azt hittem beszippantott Sydney liberális éjszakája. Szerencsére nem így történt és azóta nem sikerült ilyen közösségben forgatni. Ettől függetlenül Dzsasztinnal is összehaverkodtam a szó ortodox értelmében. Bár kis időt igénybe vett, hogy a pusziról kézfogásra álljunk át... de most már ok, igazán jókat röhögök rajta. Szerencsére az évtizedes híradós munkatapasztalat itt igencsak hasznosnak bizonyult... Mivel szinte már mindent láttam és ezért tudom, hogy még szinte semmit, ezért mindig van új a nap alatt... Rájöttem a hírgyártásban dolgozók gyomra mindent bevesz, anélkül hogy visszaöklendezné (gondoljunk csak bele a legdurvább belpolitikai tudósítókra) bent is tartja és mint később kiderült én jól vizsgáztam. Az emberek tátják a szájukat amikor látják a TV-ben, hogy mik vannak a világban. Én pedig szerencsének érzem magam, hogy ennek a részese lehetek, mint megfigyelő és adatközlő...