Azért mert nem írok még történnek dolgok...

Ritkán írok mert nincs sok időm, és energiám sem...

Mostanában a Magyar Állam Gazdaságleépítő törekvései okoznak nekem álmatlan éjszakákat, nevesen a telefonadó, melyet a Telenor és elég furcsán reagált le. Nem úgy értelmezte az adó áthárításának fogalmát ahogyan én, vagyis ahogyan kell. Innen a világ másik végéről pedig elég nehéz intézni az ügyeket. Váltottam már velük vagy 30 e-mailt, remélem hamarosan kötélnek állnak az én elképzelésemmel kapcsolatban, mert az Ő ajánlatuktól majdnem arccal rohantam a falnak, egymás után kétszer...

Másik nagy történet, hogy hamarosan megint költözünk. De most már jó felé, és sokkal kisebbe. Megy nekünk ez az albérlősdi, mert eddig három pályázatunkból 2 nyert. Szóval mint rendszeres olvasóink tudják a jóképességű lakótársaink félidőnél elhúzták a csíkot itt hagyva a lakbér másik felét, és mint mostanra kiderült a maradék rezsit is. Ez a lakás nem fenntartható számunkra, de a bérleti szerződés annál inkább. De ennek is vége van jövő hónap közepén, és vissza szállá ránk a szabad költözés joga. DE! Mivel az ausztrálok albérlet-beszerzési rendszere egy kicsit sem következetes, ezért maximum 2 hetet várnak a szerződés aláírásától a beköltözésig, érsd: 2 hétig tartják az új kecót. A régit pedig 4 héttel korábban kell felmondani mint ahogy kiköltöznél. Tehát vagy kockáztatsz és felmondod a semmire, vagy párhuzamosan 2 hétig 2 albérletbe borítod a pénztárcádból a pénzt. Ami itt nem kevés. Jelenleg mi egy adminisztrációs hibának köszönhetően beékelődtünk a kettő közé és úgy néz ki jól jövünk ki anyagilag belőle, de nyugtával dicsérd a medve bőrét...

Szóval az új lakásunk North Sydney rendkívül hangulatos kis utcájában lesz. Fele akkora mint a jelenlegi, és sokkal olcsóbb is. Ez már egy európaibb környék, a házban van konditerem, szauna, az álomás 2 percre, és Enci napi 2 órás vonatozása 15 percre csökken, és a bérletpénz is kijön a 1/3-ából. Igazi gond, hogy nincs benne mosogatógép. Én itt le is fújtam volna az egészet, de kedvesem  (azóta visszavont) könnyelmű ígéretére alapozva bele mentem... Igazán képek nincsenek még mert csak egyszer voltunk ott, de az ingatlaniroda hirdetésében ezek voltak:

Másik nagy történés itteni létünk közepette, hogy beszereztünk egy gépjárművet. DE ne rohanjunk így előre, mert ez egy kicsit bonyolultabb volt ettől...

A kocsi itt nem luxus, hanem egy 3. láb, nem igazán lehet meglenni nélküle. Kell munkához, vásárláshoz, kiránduláshoz, hiszen ha itt esz minket a fene az egyik legszebb országban legalább lássuk mitől szép. 

Különböző forrásokból összeállt a keret és elkezdtünk nézelődni, amúgy komolyan. Itt, mint minden ez is más, magyar agyba nem fér bele... 2 út van: Kereskedő, magánszemély. Mi a kereskedővel kezdtük. Gond ott kezdődött, hogy a mi keretünk egy kb 15 éves korú verdára volt elég. Ez pedig itt a "kifutó"korú autók rétege. Ettől régebbi nincs is igazán. Árban itt viccnek tűnnek, és ha a kereskedő ráteszi a hasznát, akkor az ár 2-3 szorosára nő... :-)

De nézelődni náluk jó... Kitaláltuk, hogy "station wagon" legyen, amit otthon egyszerűen csak kombinak hívnak. Kis motorral, főként jó műszaki állapotban, esztétikai gyönyörök várathatnak magukra.

Felkerekedtünk a Parramatta roadra, ahol egymást érik a kereskedések. Több száz is van szerintem. Ezek közül kb 8 tudott igazodni a pénztárcánkhoz. Ezzel párhuzamosan a neten is aktívak voltunk. Sikerült szűkítenünk, pontosabban nekünk és a pénztárcánknak a kört az alábbi versenyzőkre 1995-2000-es gyártási évekből:

- Toyota Camry

- Ford Falcon (és itteni klónjai)

- Mitsubishi Magna

A következő gond, amivel szembesülnünk kellett az a motor mérete. Itt 15 éve még valamiféle torz amerikai beidegződés miatt nem léteztek kis motorok. A legkisebb, amit láttunk (képen) 2400 köbcenti, és most használom utoljára ezt a mértékegységet, mert itt nem ismerik. Itt literbe és hengerszámba tudnak gondolkodni, de nem teszik. Illetve nem hisznek a mai napig sem a kis motorba. Pláne az idősebb korosztály… Csatornás munkatársamnak mondtam, hogy 1.5 suzukim… Nem is a Suzukin röhögött, hanem az 1.5-ön. Mondtam neki, hogy 1 literes turbódízel sem ritka. Erre csak annyit mondott, hogy a dízel az teherautó, 1 literes motor meg nem létezik, max fűnyiróba, majd padlóig nyomta a V6-os 3.8 literes ford falcon gázpedálját. Ezzel el is árultam miért zártuk ki első körben a Falcon-t. 3.8 liter a beugró ebben a géposztályban, valamint az összeszerelés minősége is amolyan amerikai, nagy bádogdoboz érzésem volt benne. Mindig is jobban szerettem a japán kocsikat, megbízhatóbbak, ésszel vannak tervezve és igényességgel összerakva. Van bennük kisebb, gazdaságosabb motor. De nem itt. 3.0L a legkisebb.

Okos európaiba, pláne ha a közepéről téved ide, figyel hogy mennyit eszik egy ilyen vadállat. Ez volt az a pont, amikor újra éreztem, amit ebben az országban oly sokszor: hülyének lenni szerencse. Arra kérdésre, hogy „Mennyit eszik a kocsi?” 3 féle válasz van: 95%: „Nem tudom”, 4%: „10 litert” (legyen kerti kapa, vagy busz, nekik mindegy), és 1% kiszámolta amolyan ausztrálosan, megpróbálok idézi néhányat (nem kereskedők mondták, boldog autótulajdonosok):

1. „A régi kocsim kicsi volt, 1.8 literes abban heti 50 dollárért kellett tankolni, elmentem vele 500 kilométert. Az új 3.6 literes, ebbe 100 dollárért tankolok hetente, mert 2x akkora a tankja, de ezzel is elmegyek 500 kilométert. Úgyhogy kb. ugyanannyit.”

2. „Sokat, nem tudom pontosan… olyan 10 liter körül ehet… de lehet, hogy ki lehet számolni, mert mindig 400 kilométert teszek meg egy tank benzinnel. Ez biztos… – És mekkora a tank? – Pontosan 80 liter.” (Falcon 4.2 literes v6)

3. Heti 60 dollárért tankolok. – Ok, de mennyit fogyaszt? – Hát heti 60 dollárt. – Úgy értem 100km megtételéhez mennyi benzin kell? – Hát ezt így nem számoltam, de így ebbe még itt nem is gondoltam bele… de most, hogy utánaszámolok van, hogy 70-ért is tankolok…

Szóval elmondhatjuk, hogy itt senki nem tudja, és ami a legjobb nem is érdekli mennyit fogyaszt a kocsija. A benzin literje 1.2 dollár, szóval még durva árfolyamnál is messze olcsóbb, mint odahaza.

Kilométerben kb. 200.000 az ami jellemző ezekre a kocsikra, tekerni nem lehet, mert, minden adatmódosításkor rögzítik a kilométeróra állását a központi rendszerben, és nagyon büntetik aki csal ezzel, de valójában itt a kocsi olyan mint a mobiltelefon, egy eszköz, ami kb. 1 havi fizetésed. Így is kezelik, vásárláskor a papírmunka is egy használt konyhabútor adásvételének a bonyolultságával vetekszik.



3 napi kutatás után sikerült az alábbi jószágot megtalálni:

Ez egy Mitsubishi Magna 4D Wagon, Executive V6 3.0L, automata. Ettől több adattal itt a gyár sem rendelkezik és nem is érdekel senkit. Külföldi oldalakról sikerült megtudnom, hogy ez a motor 200 LE felett teljesít. Megjegyzem, ezt a típust állítólag csak Ausztrál belpiacra nyomják. Alap model, nincs benne sok minden, de van tetőcsomagtartó, ami nekem fontos, nagyon szép állapotban van és Bashir (személyi autódealerem) szerint mechanikai állapota is rendben van. 
Valójában messze rosszabbra számítottam, de ez idáig nagyon jól muzsikál 15 éves korához képest rendkívül megkímélt állapotban van, és nagyon jó vezetni. Egyáltalán nem japán autós érzésem van benne, inkább amolyan mercedes vagy audi, természetesen ebből a korosztályból. Elég kis masszív masina, és nagyon hangulatos, hogy nincs az ajtón az ablaknak keret... :-) Lesz majd róla több kép csak esik és nam tudtam még körbefotózni, a fentieket is Bashir küldte át...

6 hónap kihagyás után a próbaúton vezettem először, és mint itt mindenki én is a rossz oldalon. Eleinte minden kanyarban letöröltem az ablakot, majd amikor megszoktam, hogy az index is a másik oldalon van már csak az úttartással és kuplung hiányával kellett szembesülnöm, valamiért amikor felbőgött a motor váltani akartam és tövig nyomtam azt a pedált ami itt fék és a nagyságából adódóan a kuplung helyén van. Szegény Bashir majdnem kifejelte a szélvédőt egy párszor.

Kifizettem este, másnap reggel minden papírjával (ami itt egy adásvételi és egy regkártya a szélvédőn) ott volt Bashir és már volt is egy autóm.
Méretét tekintve hatalmas, pláne nekem, aki Suzukin szocializálódott. Mivel hamarosan költözünk lemértem a kanapét és a hűtőt gond nélkül be tudom tolni a hátuljába (na nem egyszerre), de itt már sok százast megspóroltunk, mert fordulok 3-at és át is költöztünk... :-)

Azóta már vagy 500 kilométert le is nyomtunk és ma voltunk egy hosszú túrán kirándulni, és holnap szerintem fel is teszem róla a képeket, csak most már nagyon álmos vagyok... holnap korán kelés, mert meló a város másik végén, kocsival is egy óra a reggeli csűcsforgalomban...


Na jó8 mindenkinek...