És akkor most lent?

Annyi minden történt el sem fogom tudni írni...

Megpróbálom sorban.

Múlthét előtti szombat viszonylag sűrű volt, mert az itt élő összes rokonunkat vendégül láttuk ebédre. Pontosan 10-en lettünk volna, de lakótársaink elmentek repülő jegyet intézni már korán reggel. Át akarták rakatni más napra, 2-3 órával az indulás előtt. Hmmm....

Eközben itthon hatalmas partyhanguat alakult ki, de csak bennem, mert rájöttem, hogy nincs asztalunk és székünk is csak 2 db összesen. A létszám még mindíg 8 fő, a 6 terítékes étkészletünkhöz. Érkezés előtt néhány perccel a családi ebédet állófogadássá alakítottuk. Meg is jött mindenki szépen sorban és egy kellemes ki családi kajálást hoztunk össze. Késő délután pedig mindenki visszatért eredeti elfoglaltságéhoz, jóllakottan. Este megérkeztek lakótársaink, akik (mint az várható volt) bukták a repülő jegyet. Így utólag valahogy nem tudom sajnálni őket, amiért már Enikő részletezte. Pedig ha a UPC elvemet követem, akkor nem kerülök ilyen helyzetbe... (Tudjátok soha ne vitatkozzatok idiótákkal, mert lesüllyedtek az ő szintjükre, ott pedig legyőznek a rutinjukkal...)

Jobb is talán így, ami gond, hogy most dupla a lakbérünk. Egyenlőre, mert elkezdtünk keresni valakit a helyükre. Nem azért, mert annyira társsas lények lennénk és semmiféleképpen nem tudjuk elképzelni az életünk vad idegenek nélkül a lakásba, hanem mert nem tudjuk felmondani, csak ha kifizetjük a hátralévő időt, de félő, hogy a kauciót így is elbukjuk. Valamint találnunk is kell valakit magunk helyett, mert ha nem mi akkor az ingatlan irodának kötelesek vagyunk megtéríteni a hirdetési költségeket. Errefelé ez pedig nem olcsóság számba mérik...

Szétköltözésünk alkalmából elvitték a közösen vásárolt dolgok felét (értékben számítva). Ez annyit jelent, hogy megmaradt nekünk a hűtő, meg a konyhából néhány apróság. Ezzel szerintem jól jártunk, mert mindent megvettünk újra, csak a miénk újak lettek. Fájó pont volt a mosógép, mert visszatértünk ahonnan pár hónapja indultunk és újra kézzel mostuk a szennyest. Egészen tegnapig, amikor megjött az új mosógépünk. Ez kb. 150 dollárral többe került, de lássuk mit is kaptuk ezért a 150 dodóért. Egy vadi új Samsung csilli-villi hightech mosógépet, fele annyi energiafogyasztással és 1.5x akkora mosókapacitással. És ha a tortára: 1 évre elegendő mosópor ajándékba akció volt a Bing Lee-ben, ami egy itten Media-Markt utánzat. Tehát kaptunk 12 doboz mosóport, mely darabja  13 dollár a legolcsóbb boltban. Lehet szorozni... Szerintem ezzel is jól jártunk.
Amit sajnálok az a tv-állvány, mert az tényleg jó volt, de a gusztustalan bőrkanapé köddé vált velül együtt... na azt nem bánom.

Amivel kapcsolatban nem, hogy megint nullán vagyunk anyagilag, és újra kell gyűjtenünk az iskolára.



Valamint ne menjünk el szó nélkül a régi-újravásárolt szuper részecskegyorsító márkája mellett... bár ehhez nincs mit hozzáfűzni...

Enikőnek nagyon jó az új munkahely, szereti is, csak még egy picit sok az iskolával együtt. Hamarosan ez is egyszerűsödik. Nagyon várjuk már az egyetemet, mert akkor neki is lazább lesz az időbeosztása, nekem is lesz 8 órás munkavállalóim, és mind a ketten többet tudunk keresni. 

Időjárás szempontjából beköszöntött az ősz. Ez annyit jelent, hogy éjszaka hideg van. Elő kellett venni a vastag takarót. Reggel hűvös, nap közben pedig 20-25 fok. Nagyon nem aggódunk, mert kipróbáltuk a légkondi felfűti a lakást kb. 10 perc alatt, szóval jöhet a hideg, mi felkészültünk :-) Meg aztán ott van az a több mint 30 év tapasztalat a magyarországi telekről... Nem lesz nehéz adaptálni az itteni klímára...

Ja összegyűlt egy kis adag video a telefonomon unalmamban össze is dobtam egy video-klippet, mely bemutatja Enikő útját az iskolába...

Tovább is van mondjam még?