Barangolás a belvárosban

Tegnap kirándultunk. Bementünk a helyi kínai piacra a belvárosba, hogy vegyünk egy-két vackot. Vannak ott érdekes dolgok, de nem igazán európai embernek, de talán pont ezért érdekes...

Ott nem sok képet készítettünk, de a mögötte lévő zöldségpiacot végigfényképezte Enci, főként az ismeretlen zöldségeket, vagy gyümölcsöket, vagy legyenek azok bármik is... Hamarosan Enci feltölti a képeit... 

Nem nagyon találtuk meg azokat a dolgokat melyeket kerestünk és bementünk az óvárosba, mely a híd lábánál terül el és bejártuk. Ez amolyan kézműves piac a történelmi belváros szívében, és nem viccelek amikor azt mondom, hogy nem egy ház több mint 80 éves. Legalábbis itt ez már történelmi korokat idéz... Ez az európaiaknak vicces. Ugyanakkor itt a sok modern kori épület között meglehetősen hangulatos tud lenni egy kis múlt. Kedves ismerősöm blogját olvasgatva és képeit nézegetve - kik Angliában próbálnak új otthont teremteni - meglehetősen látszik az angol emberek hatása. Ez a kis óváros a felhőkarcolók tövében egy kis angol város hangulatát idézik... Nem jellemző rá a Sydneyben általánosnak mondható széles utcák és nagy terek, inkább a szűk sikátorok, kisablakos girbe-gurba házikók és minimális forgalom dominál. De nézzétek meg a képeket... a szokásos módon kattintás után nagyban...

Sikerült ezek után egy könnyed és itt rendkívül népszerű Fish&Chips-et elfogyasztanunk, amit én az e világi érkezésem előtt csak a játékos angol nyelvkönyvekből ismertem. Valójában elég jó kaja, egyszerű és finom, Enci szerint cápahúsból van. Nem merném tradicionálisnak nevezni, mert annak réginek kell lenni az én elméletem szerint... Bár amilyen vén ez ország akár még az is lehet.

Kaja után jólesik a pihenés, ezért kerestünk egy nyugodt helyet, mely egy ekkora városban nem egyszerű. Hinné az ember de nem így van. Sydney tele van csendes kis zugokkal, néhány méterre a nyüzsgéstől. Ki lehet szállni egy picit ha úgy eleged van... Majd vissza a mókuskerékbe. Meg is találtuk a kis parkot, egy kis paddal ahol megpihentünk egy kicsit...

Ez a pad a híd tövében volt. Ez a híd pedig a Harbour Bridge. Bazi nagy és szép is messziről. Közelről is, csak egy kicsit másként, azon túl, hogy egy nagy kupac vas látszik az a tekintélyt parancsoló mérnöki csoda, amit leírni nem lehet, látni kell. Megy rajta kocsi, vonat, gyalogos, biciklis, de akit érdekel komolyan: katt itde. Nagyon ötletesen a 2 pillér tövében rendkívül ápolt és szép park áll az odalátogatók rendelkezésére. Folyamatos morajlás tölti be a parkot, amit nem nagyon tudtunk azonosítani, de valószínűleg az irdatlan acélszerkezet között fütyülő szél és a folyamatos gépjárműforgalom furcsa elegye lehet. Meg lehet szokni, meg sok minden mást nem is tudnánk tenni. Kicsit el is bubukáltam a padon fekve, a monoton morajlás és kellemes napsütés a tenger felől fújdogáló szellő megtette a hatását... Ezt követően úgy döntöttünk, hogy gyalog sétálunk vissza a belvárosba, végül is bármi mással tettük volna, akkor nem lehetne sétálásnak hívni. Itt jönnek képbe az okos telefonok és az Iphone. Kis tervezés és megvan az útvonal végig a tenger partján, ahol volt esküvő százméteres kocsikkal, furcsa és vicces kortárs művészet és egy bazinagy óceánjáró... Nem dőlt le megpihenni, talpon maradt... Nem tudom kinek volt szerencséje közelebbről is megfigyelni egy ilyen bárkát... Hát ezt is látni kell... Sajnos körbe volt kerít kerítéssel, őrökkel, és kamerákkal. aztán rájöttünk hogy nemzetközi a dolog, tehát úgy kell kezelni mint egy repteret, hiszen mindent és mindenkit át kell vizsgálni, csak éppen ott ahol kiköt...

A hajótól csak egy néhány perc séta volt belváros, Enci iskolája és munkahelye. Útközben beleszaladtunk egy nagyvárosi horgászcsapatba. Nem értek hozzá, nem tudom, hogy ez működőképes-e, de sör volt körülöttük bőven...

A következő állomásunk egy belvárosi játszótér szombat délután. Szerintem az összes európai szabványt megszegik a játékok, mondhatnám, hogy egyfajta gyűjteménye annak mit hogyan nem szabad. Ennek ellenére nagyon kreatív és ami a legfontosabb szórakoztató játékokat sikerült összeválogatni. Rengetegen voltak, ennek ellenére rend, fegyelem és tisztaság volt jellemző a terület minden szegletére. 

Volt egy vizes rész is, leginkább úgy nézett ki mintha egy látványszökőkutat megszállt volna 4-5 óvodányi gyerek. Ennek ellenére szemlátomást jól szórakoztak.

Hazafelé nagyon sok ázsiaival futottunk össze akik a szokásosnál is koncentráltabban volt jelen. Kiderült, hogy a Buddha nevű vezérüknek volt születésnapja. Itt már siettünk és nem nagyon voltidőnk körbenézni, valamint feltételezem, hogy a szülinapi zsúr nagyobbik része inkább estére tevődött, menet közben itt is lőttem néhány képet a telefonommal. 

Már ennyi, majd még jövök...