Több nap mint kolbász!

Itt még inkább helytálló az állítás. Nem tudnak ezek csinálni semmit ami szalámi vagy kolbász lehetne. A legdrágább szalámijuk is olyan mint otthon a teszkós túrista szalámi, amit kint felejtettek a napon.

Mivel nagy nap a mai, és már tegnap megérkezett az ajándék/szeretet/segély csomag otthonról már gyanús volt, hogy a megszokott klasszikus spárga helyett valami egész más high-tech műanyaggal van átkötve. Ilyen a magyar postán max 30 év múlva lesz szerintem. Alaposabban szemügyre véve tele volt ragasztgatva a kis csomagunk mindenféle figyelmeztető matricával. Na akkor ezt felbontották.... gondoltuk. Helyesen. Mi voltunk a másodikak a sorban, és nem is kaptuk meg a teljes verziót. Egy köteg papíron el is mondták, hogy bizony az ungarise téli szalámim teljes rúdja karanténba került az ausztrál határon. Nem ám hogy megeszik, karanténba teszik... Kaptunk is egy kis tájékoztató brossúrát a csomagba, hogy mit nem szabad hozni/küldeni ebbe az országba. Nem túl hosszú a lista, de a végén ott van (ábrákkal illusztrálva), hogy ide bizony se pókot, se kígyót ne küldjön senki. Gondolom van nekik elég. Kaptunk még egy csomó papirt, hogy 50 dolláért visszaküldik haza, vagy ingyen megsemmísítik. Ha nem jelzünk vissza akkor teszik ez utóbbit 30 nap mulva autómatikusan. Azon elmélkedtem, hogy egy tizesért elküldhetnék ide, és majd én biológiai úton megsemmísítem, az saját emésztő-szervrendszeremen keresztül. Nem hiszem hogy belemennek...

Természetesen megtörtem mint újmagyar az adóterhek alatt, de hamar magamhoz tértem és a beígért pálinka után kutattam. Mindhiába, nem volt a csomagban, gondoltam ezt is "megsemmsítették", de később kiderült, egyszerűen el sem indult otthonról, így az én születésnapom száraz marad, nem lesz mi nedvesítse, nem lesz mi zsírozza...

Bosszúból neki is láttam pörköltöt főzni...

Na de nem siránkozom. Ma reggel isteni tortával ébresztett kedvesem. Igen, mert ma van a nagynap világszerte: Laci Krisztusi korba lépett, vagy Krisztus lépett annak idején Laci-i korba, ezen még vitatkoznak a történészek és Boole algebra megszálottjai...

Ezen kívül életünk új konforfokozatba lépett. Vettünk ágyat és kaptunk egy mikrót, valamint néhány fogassal is gazdagabbak lettünk. Az ágyat hirtelen felindulásból, a mikrót meg Enci és az én közös születésnapomra kaptuk. Vicces is volt, mert a hirtelen felindulásnak lett az a avége, hogy gyalog és vonattal hoztuk haza az ágyat a nem túl közeli IKEA-ból, ketten Encivel. Még mindíg a hirtelen felindulásnak köszönhetően árban (számunkra) megfelelő, ám az itteni szabályoknak korántsem megfelelő jegyet vettünk nyilván hazafelé ellenőrök kísértek végig bennünket, kicsit be is voltunk sz@rva, de végül segítettek átvinni az ágyat a jegyellenőrző kapun jegy nélkül... pont mint otthon.

Megnéztem a pörit. Odaégett. Ez nem az én napom. Szerencsére csak annyira kapta le az alját, hogy az itteni jó magyaroknak be tudom adni, hogy bográcsban készült...

Voltunk egy húsvéti eseményen, melyet igazán konkrét kategóriába nem nagyon tudok elhelyezni. Nagynéném baráti társasága volt, Bondi-on egy nagyon kedves magyar házaspárnál. Elmentünk és egész jól elbeszélgettünk velük mindenféle dolgokról. Egy részük nagyon képben van az otthoni dolgokkal, másik részük lezárta életének sötét korszakát, és csak ilyen összejövetelek alkalmával mereng a többiekkel néha értetlenül állva a tények előtt. Aki rendszeresen olvassa a magyar híreket bármilyen media tálalásában, sem teljesen érzi a mindenapok gondját. Egyik öreg otthoni politikából eléggé a toppon van, de azt hiszi, hogy itt (AU-ban) kétszer annyi a benya mint otthon. Felvilágosítottam, hogy ez a tény már megfordult egy ideje és a matematika nyelvén meg is vitattuk a dolgot, miszerint 1.40 AUD x 230 nemegyenlő, de biztosan kisebb mint 450 HUF. Majd levezettük ez a kenyér és tej árakra és az ő fizetésük árnyékában őszinte megdöbbenés látszok rajtuk, mely túlmutat a mindennapi otthoni politikai hírek által közvetített problémákon. További érdekes kérdés volt még a fűtés kérdésköre, mely otthon hidegben egy szebb társasház esetében biztosan elvisz a havi családi költségvetés 50%-át, vagy többet. Próbálkoztak az itteni magyarok, hogy akkor inkább felöltöznek és hasonló, de mondtam, hogy a távhőt fizetni kell akkor is és leválni nem lehet. Ezt végkép nem értették, sőt egyszerűen nem hitték el, hogy valakinek előírják mennyit fizessen a melegért akaratától függetlenül. Majd a levállás gátjainál előkerült "ha egy valaki nem akarja a lakóközösségből akkor mindenkinek cumi" problematikája. Erre csak annyit kérdeztek, hogy mennyibe kerül ott egy ilyen ház. Mondtam, hogy 8-10 misi átlagban (mondtam nekik dollárban). Mélyen elszánt és őszinte kérdés következett: akkor aki le akar válni miért nem veszi meg az összeset a tömbben, mert ők ezt tennék és akkor simán le lehet válni... És ekkor jöttem rá, hogy ez a gondolkodásmód lett mától életem és ittlétem célja.
Próbáltunk informálódni a bevándorlásról is, de a többségük annak idején leszállt a repülőről/hajóról és kezükbe nyomták az ausztrál útlevelet. És betették őket a lágerbe, mely 2-3 hálószobás medencés lakást jelentett errefelé...
Jó hangulatú kis összejövetel volt, sok mindent megtudtunk, és nagyon jópofa emberekkel találkoztunk.

Egyre többet változik a bevándorlási törvény is, hol jó hol rossz irányba, de szlalomozunk ahogy kell.

Kaptam nagyon sok sms-t és e-mailt mindenkitől, amit így egységesen köszönök szépen.

Ma este felhívott nagynéném, hogy menjünk együnk valamit. Elmentünk egy klubba, mely igazán egyfajta legális megoldása az italforgalmazásnak és megvalósítása a játékteremnek kulturált körülmények között. Ettünk finom kaját és már haza is jöttünk, Most mint egy jóllakott napközis nyugovóra is térek.