Mindenki kérdezgeti mostanában, hogy milyen a magyarság kint, milyen az összetartás, illetve mennyire segítik egymást honfitársaink. Mint már többször írtam a magyar speciális fajta, és mint speciális fajta, idegen környezetben speciálisan viselkedik. Egyénként felesleges jellemezni őket, mert mind nagyszerű a maga módján, de közösségbe verődve tudja igazán megmutatni minden negatív habitusát nemzetünknek. Szerény (személyes és szubjektív és egyéni és nem is tudom hogyan hangsúlyozzam ki jobban, hogy ez nem egy hivatalos tanulmány) tapasztalatom (és nem véleményem) szerint leginkább az ország amit elhagytak, az év melyben elhagyták, valamint az ország "ahová" megérkeztek határozza meg a magyarságot Ausztráliában. Ennek köszönhetően eléggé rétegelté vált a magyarság, mely maximum a szomszédos rétegekkel tud releváns kapcsolatot kiépíteni, 2 vagy több réteg átlépéshez már komoly külső körülményeknek kell egyidejűleg teljesülni. Beszélgetéseim és tapasztalataim alapján én magam 5 kategóriába sorolnám az itt élő magyarokat:
Első rétegben vannak az un. "56-osak". Ez a kezdetektől kb. 1965-ig érkezettek. Többnyire a világháború, kommunizmus és az adott korszakot meghatározó tettek és ideológiák elől menekültek ide, és bár ezt sosem mondják ki, de az az érzésem néha, hogy rajtuk kívül mindenki Államvédelmi Hatóság embere. Beszélgetéseink során egy képzeletbeli határt elérve zárkózottaká válnak, azt hiszik, hogy ők a haza mártírjai. Viszont jó és tanulságos velük beszélgetni, de sajnos koruknál fogva elfogyóban vannak. Nehéz a bizalmukba férkőzni, de akárhogy is nézzük ők a magyarság alapkövei ebben az országban. Sok érdekes személyiséget faragott a történelem belőlük, ha bekerülsz egy érdekes társaságot ismerhetsz meg. Mint az összes következő kategóriára, rájuk is jellemző, hogy a saját világukban élnek, Magyarország olyan ma is mint amikor elhagyták. Természetesen ez természetes.
A következő a 2. generáció, akik ~65-95 között több hullámban érkeztek. Nagy különbség, hogy őket leginkább hozták, hogy feltöltsék a ritkán lakott kontinenst. Szakma szerint húzták őket össze az őshaza minden területéről, az újhaza minden területére, irányítottan. Ők azt hiszik menekültek, valójában inkább importáltak, akik talán a legjobbkor voltak a legjobb helyen, Ausztrália felvirágzásának idején ha jól pozicionálták magukat, (márpedig a többség elég okos volt) akkor most kellemes és normális nyugdíjas éveket tudhatnak magukénak... És ez egy sokkal aktívabb réteg. Negatívum, hogy egy picit elbízták magukat, mert azt hiszik 100%-ban maguknak köszönhetnek mindent és erre büszkék is, persze van hogy teljes joggal. Viszont nem megkerülhető a tény, hogy többségükben majdhogynem érkezésük pillanatában állampolgárságot, sok esetben lakást, nyelvtanfolyamot és munkát kaptak azonnal. (kiszámoltam mai árfolyamon minimum fél millió dollár előnnyel emigráltak mondjuk hozzám képest...) Közülük néhányan sok év után hazatértek picit nagyobb mellénnyel és otthon próbáltak nagy dolgokat (üzletet) csinálni. Az itteni mellény viszont otthon általában szűk, átlagosan 3-5 éven belül menekültek vissza, mert a nagy magyar valóság pillanatok alatt bedarálta őket. Politikai gyökerek miatt az 56-okkal eléldegélnek formálisan egymás mellet, de leginkább a saját rétegükben építenek barátságot, ott viszont nagyon jó közösségeket formálnak. A következő generációkkal viszont szerintem túlságosan semlegesek, valószínűleg azért, mert az ő letelepedésért folytatott küzdelmük gyökeresen eltér az elkövetkezőkétől...
Van egy generáció ami ~95-2010 között érkezett, ekkor volt itt olimpia, változások világszerte és még nagyobb változások Ausztráliában, stb... Itt már csak a rátermett gazdagodott meg, de ami továbbra is a legnagyobb dolog, hogy viszonylag hamar állampolgárokká tudtak válni. Állami támogatás már nem igazán volt jellemző, munkát vagy saját üzletet elindítani már nehezebb volt, sokkal kevesebb volt a segítség. Ők már nem politikai és még nem gazdasági menekültek voltak, elbeszéléseik alapján szerencsét próbáltak, leginkább kalandoztak... Ez a réteg a legkiszámíthatatlanabb, nagyon vegyes társaság. A technológia fejlődésnek köszönhetően Ausztrália minden értelemben közelebb került kis-hazánkhoz, a korábbi társadalmat szelektáló szűrő lyukai is érezhetően nagyobbak lettek ebben az időszakban. Ennek köszönhetően egy nagyon változatos csapat érkezett, ahol a született hülyéktől a legjobb fej emberekig mindenkit képviselteti magát.
Másik furcsaság, hogy a társadalmi és a generációs ütköző szerepét is ennek a rétegnek kellett magára vállalnia, hiszen a törvények, regulák és az egész gazdasági környezet az ő korszakukban változott a legtöbbet. Az újabbakat nem érintette a régi, a régieket pedig már nem igazán befolyásolták az új ki-be vándorlási körülmények. Mivel nem tudják merre is húz a szívük ezért kicsit rejtélyesek számomra, illetve még bonyolultabbá teszi a dolgot, hogy ők kezdtek az előző két kategória képviselőinek leszármazottjaival vegyülni (értsd házasságra lépni). Ezekben a párosokban a génálomlány ugyan megegyezett de a szocializáció rögös útjai teljesen két különböző irányból torkollottak egymásba. Szerintem ebből még lesznek érdekes helyzetek... Viszont az 56-osok ráutaló magatartása után ebből rétegből kaptam a legtöbb a tanácsot, hogy kerüljem a magyarokat.
Negyedik generáció az enyém. 2010 környékéről számolom. Ausztráliát homlokon csókolta a globalizáció és letaglózta a vadkapitalizmus. Aki ide érkezett/érkezik alapjaiban másként kell hogy elkezdje az életét, mint azok akik ezt megelőzően próbálták meghódítani a világ ezen féltekét. Mindennél többet használt fogalom lett az "overseas student", rengeteg a limitáció és nagyon sok tőke és idő vándorolt ezen a fogalmon keresztül az ausztrál gazdaságba. Alapvető, hogy mindenki tanulóvízum valamely formájával érkezik az országba. Ez volt a gyors és a kezdőlépéseket tekintve olcsó megoldás. Kezdeti kidolgozatlanságát rengeteg kiskapu szegélyezte, melyen ki-be jártak a legjellemtelenebb nemzetek legjellemzőbb képviselői... Az egyre fokozódó kapitalista szellem itt is megszülte az otthon már lassan felnőttkorba lépő torz (pl. kényszervállalkozós-alvállalkozós) foglalkoztatási és bürokratikus rendszert, melyekkel a vízumtörvények nem tartják lépést. Egyre nehezebb főállást szerezni, ennek következményeként biztos és biztonságot teremtő permanens vízumot. Otthonról hozott dolgok/szakmák/pénz/kapcsolatok sokkal kevésbé dominálnak az állampolgárság felé vezető úton. A vízum ennek köszönhetően igazi szerencsejátékká változott, van akinek hónapok, van akinek évek kellenek a megszerzéshez.
Ebben a részben leginkább gazdasági menekültekről beszélhetünk, akik bízva magukban 25-40 éves korukban döntöttek úgy, hogy elegük van az otthoni gazdasági/politikai helyzetből, a reménytelen jövőképből. Nagyon nagy részük jól felépített vállalkozást, kemény munkával kiharcolt pozíciót hagyott maga mögött, hogy új lehetőségeket adjon családjának és szép jövőt utódainak. Ez egy nagyszerű minőségi szűrő, hiszen az elmúlt évben érkezettek talpraesett és sikeres emberek, és - mint az eddig felsorolt összes kategória szereplői - rendkívül bátrak, hogy ennyi idősen családostul új életet mertek kezdeni a világ másik, fonák felén. Ez a réteg megtolhatná Ausztrália szekerét... Viszont a lehetőségen kívül nem igazan kapnak semmit az országtól. Igazán nem is kellene nekik semmi, csak stabilitás. Minden mást megoldanának maguktól, maguknak, de sajnos manapság ez vált a legnagyobb ellenségévé az új életnek és a szép lehetőségeknek.
Természetesen a világ változik, szükség van erre is, itt is vannak hibák a rendszerben, mint ahogy eddig is voltak, ezután is lesznek. Ezt a réteget a sokat emlegetett vízum teszi változatossá, szerintem soha ennyien nem mentek haza akaratukon kívül mint ezen generáció tagjai közül. Ott van viszont a másik oldal is akik kitörtek a tanulóvízum korlátai közül és már-már sínen van az életük. Ismeretlen magyarok közti beszélgetés első három kérdés egyike: "Te is tanuló vízumon vagy?"
Hogy mi lesz a jövő...? Itt még bizonytalan. Ebben az esetben a gének adottak, aki jókor lépett le az otthoni szocializáció ösvényéről az pici szerencsével megtoldva itt valószínűleg megtalálja számításait. Fontos tény, hogy ez a generáció mutat érdeklődést leginkább a magyar egység iránt... Oka talán az lehet, hogy a mindent átjáró globalizáció segített levonni a tanulságot az elmúlt száz év zivataros történelméből, sikerült valamelyest levetkőzni azt a klasszikus pesszimista panaszkodást, mely minden magyar alapvető tulajdonsága (igen, az enyém is).
Az 5. generáció inkább egy inter-generáció, vagy azok akik nem férnek bele a fenti kategóriákba. Egyszerűség kedvéért használjuk a klasszikus "egyéb" kategóriát. Mivel kivétel mindig erősíti a szabályt, ezért paradox módon az összes kivételt beleteszem ebbe a jól kitalált örök kategóriába. :-)
De hogy érthetőbb legyen, ilyenek például a kortalan ok nélkül örökké üldözött zsidóság, ezért ők jönnek folyamatosan. A kialakult (jobban belegondolva pozitív) sztereotípiák elfogadásának köszönhetően ők többnyire itt otthonra lelnek. Tökéletesen együtt lehet velük élni, ha hagyják őket élni...
Másik ilyen része ennek a kategóriának a vegyes házasságok, és az itteni leszármazottak jeles képviselői, akik neveltetésből, vagy az idegen kultúra behatásának következménye képen elvesztették a magyar jellegzetességeiket legyen az pozitív vagy negatív előjelű...
Vannak a szerencsés életművészek, akik otthon is semmirekellők voltak, és itt is azok, de olyan nagyszerűen gázolnak végig az élet akadálypályáján, hogy simán túlélnek mindent és mindenkit. Ezen szuper képességük interkontinentális, korokon átívelő, önző énem szerint irigylésre méltó. Mivel az általam és átlagosan képviselt erkölcsi normákkal koránt sem összeegyeztethető az életvitelük, ezért szerény véleményem szerint a magyarokról kialakult negatív képnek ők legfőbb felelősei. Magyar populációhoz mérten számuk elenyésző, viszont a jellegükből adódóan a leghangosabbak, ezért hangjuk meghatározó a külső szemlélő számára...
Valamint a "szabályerősítő kivételek" és mindenki akit kifelejtettem :-)
Ezen a réteg tagjai már valamely meglévő és jól működő vallási, politikai vagy etnikai közösség tagjai, igaz a magyar közösség iránt mutatnak emocionális vagy gazdasági érdeklődést, de tapasztalatim szerint inkább csak nem zárkóznak el előle...
Szerencsémre volt alkalmam bepillantani minden réteg életébe, munkájába, hétköznapjaiba, családjával beszélgetni. Ugyan itt felvetődik a csirke tojás probléma, hiszen ekkor még nem voltak igazán definiált rétegek.. :-) Ismételten szeretném leszögezni, hogy nem vagyok szakavatott mestere a demográfiának és a statisztikai hivatal adait sem kutattam naphosszat, pusztán személyes tapasztalatok, személyes beszámolók, beszélgetések alapján alakult ki ez a kép. Bennem, mert nyilván egy másik rétegből és annak értékrendszeréből figyelve egy merőben más kép születhet. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, megtaláltam minden általam definiált réteg szépségét és individuumait, valójában ezek vannak többségben a negatívumokkal szemben...
A legnagyobb közös és egyben furcsaság is, hogy minden egyes csoport szerint őnekik volt a legnehezebb új életet kezdeni, legalábbis ez jött le a véget nem érő történetek összességéből. Egy pillanatra sem időznek el a gondolattal, hogy elképzeljék egy másik kor gyermeke mivel kell, hogy megküzdjön ugyanazon, majdan remélhetőleg közös cél elérése érdekében. Nem mérlegelik, hogy van kinek eljönni volt nehezebb és van akinek megérkezni.
Továbbra is hiszem, hogy magyar magyarnak nem ellensége és hamarosan példaértékű összetartásról fogunk tanúbizonyságot tenni ebben a csodálatos lehetőségekkel teli országban. Nagyszerű ember a magyar, de ugyanakkor biztos, hogy változnia kell. Sajnos történelmünk során számtalanszor kellett alkalmazkodnunk rossz dolgokhoz, talán ezért vannak rossz szokásaink, melyeket a túlélésért folytatott küzdelem során fejlesztettünk ki. Szükségből. Szerintem lassan már túléltünk, ideje ismét alkalmazkodni... Ezúttal egymáshoz.
Vasárnap reggel arra ébredtem, hogy unatkozom. Feltárcsáztam nagy ijedtségemben néhány ismerősöm, hogy én megyek az ANMM-be (teljes nevén Australian National Maritime Museum), volna esetleg kedvük velem tartani? Másfél jelentkező akadt horogra, melyek közül az egészet Martin operatőr kollégám képviselte (ő az aki többször feltűnik a videó elején), a felet pedig Péter és kedvese. Ők azért lettek fél, mert mondták hogy szívesen, de csak a belvárosig jutottak, Péter ott úgy döntött, hogy őt nem érdeklik a hajók inkább October Festet tart a belvárosban és ha végeztünk a kultur programmal csatlakozzunk hozzájuk. Ez meg is történt, volt sárgaleves mentes laposhús, és a rögtönzött fesztiválhangulatnak tisztelegve elfogyasztottam egy sört is (aki nem ismer annak egy kis kulisszatitok: rühellem a sört, de mivel lehetett édeset is kérni megcselekedtem, amit megkövetel a haza). Viszont - mivel már régen volt - készült videó is, elsőként nézzétek meg Cook kapitány hajóját, mellyel "felfedezte" kenguruk földjét. Íme:
